Azt gondolná az ember, hogy a bankok a legnagyobb forgalmat a bankkártya ügyletekkel, bankautomatáknál felvett pénzekkel, on-line vásárlásoknál, vagy lakáshitelekkel bonyolítják le. Pedig nem így van. A bankok legnagyobb pénzforgalma egymás közötti ügyletekből tevődik össze.

Természetesen a bankok is fizetnek egymásnak a hitelezésért. Ez a BUBOR, vagyis a Budapesti Bankközi Forint Hitelkamat, az a százalék, amit a kereskedelmi bankok számítanak fel egymásnak. Ez különböző futamidőknél más és más, csakúgy mint a lakossági hiteleknél.

Gondolja csak meg az Olvasó, Jockey a Dallasban (van-e, ki e szappanoperát nem ismeri?) 500 millió dollárt akar felvenni, A bankjától olyan választ kapja, hogy ennyi szabad pénze nincs, de megszervezi és a különböző bankoktól megszerezi az egész összeget. Amióta kapitalista rendszer van a világon, a bankközi pénzforgalom és kamat is létezik.

Ez a titka azoknak a 100 ezer dolláros bankjegyeknek, amelyeket 1934-ben adtak ki Woodrow Wilson, az USA 38. elnöke arcképével. Képzeljük csak el, egyetlen bankjegy a mai értékre átszámítva (valorizálva) 500 millió forintot ér. Ezt a bankjegyet nem kereskedelmi forgalomba szánták, hanem a különböző bankok közötti tranzakciókhoz használták. Persze akkor is működött a „BUBOR”.

 

Még csak annyit tennék hozzá, hogy a 100 ezer dolláros nem papírból, hanem vászon és pamut speciális keverékéből készült. (Állítólag ma már a többi dollárbankjegy is.) Igazán nem szeretném a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve korrektségét kétségbe vonni, de miért készpénzzel és miért nem átutalással bonyolította le az ilyen nagyszabású pénzügyi műveleteket? Nyilván meg volt rá az oka, ne firtassuk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük