Csath Magdolna közgazdászCsath Magdolna közgazdászA parlamentben és a sajtóban is sokszor elhangzott, hogy egy jelentős hitelfelvétel nem egy szűk kör – a kormány – magánügye, hanem nemzeti ügy. Az új hitelt ugyanis – éppen úgy, mint a korábbiakat – nekünk mindannyiunknak kell majd visszafizetnünk.

 

Csath Magdolna közgazdászCsath Magdolna közgazdászA parlamentben és a sajtóban is sokszor elhangzott, hogy egy jelentős hitelfelvétel nem egy szűk kör – a kormány – magánügye, hanem nemzeti ügy. Az új hitelt ugyanis – éppen úgy, mint a korábbiakat – nekünk mindannyiunknak kell majd visszafizetnünk.

 

A kormány azonban, az ellenzék ismétlődő kérésére sem avatta be sem az ellenzéket, sem pedig az állampolgárokat az IMF-fel kötött megállapodás részleteibe.
Sőt, mintha tudatosan összemosott volna dolgokat: először, a válságra hivatkozva vetette fel a további megszorítások, bér-, nyugdíj- és családi pótlék befagyasztások szükségességét, majd később ezeket, mint az IMF-fel kötött hitel-megállapodás feltételeit emlegette. Azonban a mai napig nem ismertek a megállapodás további részletei.

Közben már mintha az ellenzék is felhagyott volna azzal, hogy teljes képet kapjon a helyzetről. Pedig nem kellene! A megállapodások legfontosabb dokumentumai ugyanis megtalálhatók az IMF honlapján. A dokumentumok közül a legérdekesebbek a 2008. novemberi országtanulmány (IMF Country Report No 08/361, 39. oldal) és az ezt kiegészítő „szándéklevél" (Attachment I. Hungary: Letter of Intent, 15 oldal), valamint az ezeket kiegészítő elemzések. (Request for Stand-By Arrangement – Informational Annex, és Hungary – Assessment of the Risks to the Fund and the Fund's Liquidity Position. 18. oldal.)
A szándéklevél egyébként külön dokumentumként is elérhető az IMF honlapján.

Figyelemre méltó továbbá a Washingtonban, november 6-án tartott sajtótájékoztató anyaga is. Foglaljuk most röviden össze az említett dokumentumok lényegét!

A sajtótájékoztató főbb gondolatai:

A sajtó munkatársainak az információt Anne-Marie Gulde, az IMF magyarországi misszióvezetője és James Morsink, az IMF európai osztályának részlegvezetője foglalta össze a következők szerint:

Magyarország egyike azoknak a feltörekvő országoknak, amelyeket elsőként ért el a globális pénzügyi válság. A válság kezelésére az IMF 12,3 milliárd euro-t hagyott jóvá.

A válságot kezelő program, nagyon helyesen, a pénzügyi- és a bankszektort kívánja megsegíteni. Szükség lesz továbbá a közszféra jelentős csökkentésére, ezen a területen a kiadások visszafogására azért, hogy Magyarország rövidtávú finanszírozása megoldható legyen. Ez egyben nagyobb teret nyit majd a magántevékenységnek a közszféra területén.

A program másik pillére a bankok megsegítése. Ezzel biztosítani lehet, hogy a bankok tőkéje magas szinten marad.

Az ország komoly válsága miatt az IMF-en kívül a nemzetközi közösség is belép a programba, amelynek keretében az Európai Unió és a Világbank is hitelt ad Magyarországnak. De tárgyalások vannak további pénzintézetekkel, például az EIB-vel (Európai Beruházási Bank) és az EBRD-vel (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) is. A probléma valóban nagy, de ezzel a pénzügyi támogatással elérhető, hogy a befektetők bizalma visszatérjen.

Ennek támogatására a kormány fontos lépéseket tesz: befagyasztja a béreket, megvonja a 13-dik havi fizetést a közszférában, ami gyakorlatilag fizetéscsökkentést jelent. A 13-dik havi nyugdíj összegét befagyasztja a 80000 forintos szinten, valamint teljesen megvonja azoktól, akik idő előtt mentek nyugdíjba. Ezen túl ahol csak lehet, további megszorításokat vezet be. Mindezek a megszorítások a nemzeti jövedelem kb. 2 %-át teszik ki ebben és a jövő évben.

Cél továbbá az is, hogy a jelenlegi 5.75 % körüli infláció 2009 végére 4 %-ra csökkenjen.

Már a sajtótájékoztató is sok érdekes, új információt tartalmaz. Elsősorban arra érdemes felfigyelni, hogy utalás történik a közszféra területén elvárt privatizációra, ami, mások mellett, az oktatás és az egészségügy területén megvalósítandó privatizációt jelentheti. Megdöbbentő továbbá az, hogy gyakorlatilag az embereket érintő megszorításokkal a nemzeti jövedelem 2 %-nak megfelelő megtakarítást vár el az IMF. Ez körülbelül 600 mrd forint. Érdekes módon éppen ennyi pénzt javasolt az IMF a bankok megtámogatására!

Most térjünk át a „szándéklevél" főbb gondolatainak ismertetésére! Dátuma 2008. november 4.
Címzettje Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója.

A szándéklevél aláírói: Veres János pénzügyminiszter és Simor András MNB elnök. Nézzük, mit kértek és mit ígértek az IMF-nek!

Idézetek a levélből: „a pénzügyi válság kezelésére a kormány és az MNB programot dolgozott ki. Ennek pénzügyi támogatására kéri, hogy az IMF nyújtson készenléti hitelt egy 17 hónapos időtartamra, 12,5 mrd euro értékben. Ez és a további 6,5 mrd euro EU-s segítség azt mutatja majd, hogy a nemzetközi közösség támogatja a magyar kormány politikáját.

Fő céljaink a bankok megerősítése, a kormány finanszírozási szükségleteinek csökkentése, a pénzpiac likviditásának megőrzése és a befektetők bizalmának visszaszerzése.

A program teljesítését folyamatosan mérjük. Az IMF negyedévente ellenőrzi a program végrehajtását. Az első ellenőrzés 2009. február 15-ig, a második május 16-ig fog megtörténni. A kormány úgy gondolja, hogy a tervezett megszorítások elegendők lesznek a célok eléréséhez. De ha nem, akkor kész újabb megszorításokra a célok elérése érdekében.

A 2009-es év nagyon bizonytalan. Csökkenni fog a tőkebeáramlás, és romlanak a hitelfelvételi lehetőségek. A megszorítások miatt csökkenni fog a hazai kereslet, a külpiaci recesszió miatt pedig az export fog visszaesni.

2009-ben összességében 20 milliárd euro külső finanszírozási forrásra lesz szükség, amelyet biztosítani fog az IMF, az EU és a Világbank együttes támogatása.

A 2009. évi költségvetést módosítja a kormány, tovább csökkentve a kiadásokat. 2009-ben adócsökkentés nem lesz, és olyan adórendszer változás sem, amely csökkentené az állami bevételeket.

A megtakarításokat a kiadási oldalon kell elérni. 2008-hoz mérve 2009-re a kormány kiadásait 2 %-kal kell csökkenteni. Ezt bérbefagyasztással, a 13. havi fizetés eltörlésével a közszférában, a megtakarított 13. havi nyugdíjakkal, a szociális kiadások csökkentésével és valamennyi minisztérium kiadásainak mérséklésével lehet elérni. Viszont nem lesz megtakarítás az EU programokhoz szükséges önrészek biztosításánál.

A kormány 2010-ben is – ahogy arról az IMF-fel megállapodott – folytatni fogja a költségvetési kiadások csökkentését, hogy ezzel is visszanyerje a beruházók bizalmát. Ez újabb konvergencia programot jelent majd.

A kormány mindent megtesz a bankrendszer stabilitásának megőrzéséért is. Ennek keretében megoldást keres a lakosság eladósodásának kezelésére is. Az IMF-fel együtt kidolgozott, csak a bankok egy részére kiterjedő bank megmentő csomag készen áll a felmerülő problémák kezelésére."

A levélrészletekből nyilvánvaló, hogy már jóval a megállapodás előtt megindultak a kormány és az IMF közötti egyeztetések, amelyekben a két fél között teljes volt az egyetértés abban, hogy a pénzvilág biztonságát minden áron és minden feltételek mellett biztosítani kell. A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy jóval azelőtt, hogy ezekről a témákról a parlament szavazhatott volna – hiszen a szavazás ezekről a témákról december 15-én volt – a kormány nevében a pénzügyminiszter és az MNB elnök már beígérte az IMF-nek a bér és nyugdíjcsökkentő megszorításokat, tovább azt, hogy adócsökkentés és adórendszer átalakítás nem lesz.

Megígérte továbbá azt is, hogy bár mindenhol lesz megszorítás, az EU-s projektek továbbviteléhez szükséges önrészt a kormány biztosítani fogja. Ez pedig arra utal, hogy azok a nagy – többnyire infrastrukturális beruházások – folytatódhatnak, amelyek nyertesei elsősorban a külföldi nagyvállalatok.

A hazai kis- és közepes cégek, amelyek viszont munkahelyeket teremthetnének, és dinamizálhatnák a gazdaságot, semmire nem számíthatnak.

Mindezeket az ígéreteket a kormány az ellenzékkel és a társadalommal való egyeztetés nélkül, érdemi parlamenti vita nélkül november 4-én tette az IMF-nek.

A parlament elé pedig szavazásra a már beígért ügyek több, mint egy hónappal később, december 15-én kerültek. Ezek szerint a parlamenti vita színjátéknak tekinthető!

A szándéklevél alapján készült el az a tanulmány, amelyben a hitel feltételeit az IMF rögzítette. (IMF Country Report No. 08/361, 2008. november).

Ebben olvasható, hogy a kormány és az IMF közötti előzetes tárgyalások 2008. október 13-30 között zajlottak. A tárgyalásokon, többek között, Bajnai Gordon, Veres János, Simor András és pénzintézeti vezetők vettek részt.

A terjedelmes anyag tökéletes összhangban van a pénzügyminiszter és a bankelnök által aláírt szándéklevéllel azt érzékeltetve, hogy a szándéklevél tartalmát előzetesen egyeztették.

Ezen túl a tanulmány elemzi a magyar gazdaság helyzetét és a várható kilátásokat. Az elemzéseknél azonban egy szóval sem utal arra, hogy az ország bajba kerülése elsősorban a rossz kormánypolitikának, a pocsékolásnak és a korrupciónak köszönhető. Ehelyett ugyanazt mondja, mint a kormány: nevezetesen, hogy elsősorban a külső válság miatt került a gazdaság bajba. Ez is az összejátszás árulkodó jele.

Emeljünk ki néhány gondolatot az elemzésből!

„Az állandóság az EU-hoz csatlakozott 10 ország közül nálunk a legmagasabb. 2007 végén a GDP 66 %-a volt. A költségvetési hiány 2002 és 2006 között átlagosan magasabb volt, mint a nemzeti jövedelem – a GDP – 8 %-a. Azt a kérdést azonban nem teszi fel, hogy ennek mi lehetett az oka. Pedig indokolt lett volna feltenni, ugyanis 2002 és 2006 között még nem volt külső válság, ezért a hiányt nyilvánvalóan a kormány rossz munkája okozta. Az összes külső adósság 2007 végére elérte a nemzeti jövedelem 97 %-át. 2009-re ez az érték 115,8 %-ra fog nőni, az államadósság pedig eléri a nemzeti jövedelem 70,1 %-át.

Ezzel egyidőben a gazdaság 2009-ben zsugorodni fog. Csökkennek a beruházások és 2009-ben drámaian, 3,9 %-kal csökken majd a fogyasztás. A gazdaság összehúzódása miatt 2009-ben a munkanélküliség 8,5 % lesz. 2009-ben csökken és drágább lesz a cégek rendelkezésére álló hitel.

Gyengülhet továbbá a forint, ami növeli az ország adósságterheit. Ezeket azonban változatlanul törleszteni kell. A pénzügyi célok elérése érdekében szükség van a jelentős megszorításokra, amelyek között a tanulmány felsorolja pontosan azokat – bérbefagyasztás – stb. -, amelyeket a szándéklevél tartalmaz. Ugyancsak megerősíti, hogy adócsökkentésről nem lehet szó. Sőt, semmilyen más gazdaságösztönzésre sem lesz lehetőség. Az IMF folyamatosan elemzi a helyzetet, és szükség esetén újabb megszorításokra tesz javaslatot.

Az általános megszorítás csak két tételt nem érinthet: az EU-s projektek önrészét és az adósságtörlesztést. 2010-re az ország adóssága – figyelembe véve az IMF-es és a többi hitelt is – rendkívül magas lesz. Azonban az IMF nem tart attól, hogy Magyarország ne fizetné szabályosan és rendszeresen a tartozását, hiszen mindig is ezt tette. Különben is megvan rá a politikai akarat, mivel a kormány biztosította a megfelelő számú ellenzéki támogatást is. Azonban ennek ellenére a politikai kockázat nem jelentéktelen, vagyis a megkötött megállapodás az IMF számára is jelentős kockázattal járhat. Ennek ellenére a tanulmány befejező mondata az, hogy a kormánnyal egyeztetett programban bízik az IMF szakértői stábja, és ezért a 17 hónapra szóló igényelt hitelt megítéli a kormány számára."

A már a szándéklevélben is említett módon az IMF folyamatos ellenőrzés alatt tartja az országot, amelynek keretében az MNB-t is átvilágítja.

Az országtanulmányból világossá válik, hogy Magyarországot az IMF gyámság alá helyezte, és csődbiztosként jár el velünk szemben.

Az is egyértelmű, hogy a pénzügyi csomag legfontosabb célja a pénzvilág bevételeinek folyamatos és bármilyen áron – akár a gazdaság jelentős recesszióba taszítása, és az emberek életszínvonalának drámai lerontása árán is – történő biztosítása.

Ezt a csomagot, – az anyagokból egyértelműen kiolvasható módon -, a kormány az IMF-fel együtt, a nemzet és az ellenzék háta mögött, teljes szándékazonossággal dolgozta ki. Ezt bizonyítja az is, hogy a hitelt 2010 március végéig lehet felhasználni. Azaz eddig lehet tovább eladósítani az országot, azután pedig a visszafizetés terheit esetleg másokra hagyni.

Az természetesen érdekes kérdés, hogy az ellenzék, illetve a mögötte lévő szakértői gárda miért nem keresett rá a tárgyalások anyagaira az IMF honlapján, illetve, hogy a mai napig miért nem beszél sokkal határozottabban az IMF megállapodás várható negatív hatásairól? Miért nem tájékoztatja az embereket a megállapodás további, még nem ismert részleteiről?

Ez azért is nagyon indokolt lenne, mert az ország eladósodottsága 2010-re elviselhetetlen méretet ölt. Az IMF további anyagai pedig arra utalnak, hogy „bármilyen helyzetbe is kerüljön az ország, az IMF elvárja, hogy a mindenkori kormány tudja majd a kötelességét, és akár újabb megszorításokkal is biztosítsa a hitelek visszafizetését, csökkentve ezzel az IMF kockázatát és védve az IMF pénzét". (Idézet az IMF anyagból).

De hogyan lesz ez megvalósítható a leépülő, összeszűkülő gazdasággal, az oktatásból és az egészségügyből kivont pénzek miatt elkopó tudású és egészségű emberekkel? Miből és mivel fogunk így fizetni az IMF-nek? Esetleg a maradék állami és családi vagyonnal? A földdel, vízzel, középületekkel, családi házakkal?

Nem kellene erről mégiscsak egyeztetni a társadalommal?

Csath Magdolna
közgazdász

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük