Dr. Hautzinger Gyula: A varsói Versailles – Wilanów

Varsóban sokszor jártam, hivatalosan-magánúton, de valahogy Wilanów, a lengyel királyok Versailles ihletettségű nyári kastélya mindig kimaradt.

Varsóban sokszor jártam, hivatalosan-magánúton, de valahogy Wilanów, a lengyel királyok Versailles ihletettségű nyári kastélya mindig kimaradt.

Most a múlt hétvégén, sajnálatos haláleset, temetés miatt kellett alig hét és fél hónap után Lengyelországba utaznom. Az éjszakai expressz kényelmes körülmények között repített fel Varsóig, ahol több évtizedes jó barátom Andrzej, az elhunyttal közös évfolyamtársunk várt a központi pályaudvaron. Mivel volt időnk körülnézni, mielőtt a temetésre, a távoli vidéki városkába Lubraniec-be indultunk, az volt a kérésem, menjünk ki a Varsó elővárosában 1677-től a lengyelek nagy királya által épített Wilanów-ba  ( Villa Nova -Új Város lat.)

Varsón átautózva nem győztem kapkodni a fejem a fejlődésen, amelyen lengyel barátaink az elmúlt évtizedekben átmentek. Még élénken emlékszem, amikor harmincöt éve barátainknál jártunk, és a jegyrendszer idején Andrzejt lekísértem a húsboltba, ahol a kedves előadónő megtudva, hogy magyar vendég vagyok, barátomnak, tíz dekával több parizert tett a mérlegre. Vagy ki ne emlékezne a későbbi „lengyel piacokra” amikor lengyel sorstársaink apró dolgokkal igyekeztek nálunk kereskedni városszerte.

Ma nem találkozol a nyomával sem itthon. Viszont szemmel látható a fejlődés barátainknál. Látni, hogy nem fecsérelték el az immár több mint negyedszázadot a rendszerváltozás óta. Új lakónegyedek, egymást hidakkal keresztező autópályák, amelyek immár keresztül-kasul átszelik az országot, olcsóbb árak a boltokban, olcsóbb üzemanyag. Ez ma Lengyelország.

De most mi a múltban szemlélődtünk. Jan Sobieski, a lengyelek, de mondhatjuk az osztrákok-magyarok nagy törökverő hőse, 1674-ben választott királyként III. Jan néven került a trónra és uralkodott 1696-ban bekövetkezett haláláig. Nagy álmát valósította meg, amikor nyolc év alatt barokk stílusban felépítette nyári rezidenciáját.  Akkortájt mindenki Versailles-t utánozta. Jó lehet, Schönbrunne is, Petrodvorec is jóval később épült fel. A sors érdekessége, hogy Schönbrunne csak az után épülhetett meg, hogy a törökverő Sobieski a környéken győzedelmeskedett a Bécset elfoglalni törekvő, törökök felett.  Nem beszélve Nagy Frigyes, Potsdam-ban lévő, Sanssouc-i palotájáról, amely szintén későbbi alkotás.

A palota jó bejárható. Remek termekben lengyel barátaink igyekeznek minél többet bemutatni a kor berendezéseiből, képeiből, szobraiból. Már legalábbis ami megmaradt a későbbi korok orosz-német dúlásaiból. Szívet szorító élmény volt a kastélyt járva, lépten-nyomon iskolás csoportokba botlani, akik szemmel láthatóan élénk érdeklődéssel figyelték vezetőik magyarázatát.

Nekem különösen két dolog ragadta meg a figyelmemet.  A szobor, a Bécs alatt aratott győzelemre emlékeztetve, antik hősként ábrázolja a nagy törökverőt.

A másik érdekesség volt számomra, Canaletto, a nagy velencei festő XVIII.században festett két képe a palotáról. Jól látható a képeken a ma is szépen gondozott kert, amelyben az áprilisi hűvös szél ellenére is jól esett a séta.

Nos, ha valaki a jövőben Varsóban jár, javaslom, feltétlenül látogasson ki Wilanówba. Megéri.