Burgenlandi gazdák szívesen hívják egyik tehenüket Milkának. De van egy másik Milka is, a világhírű csokoládé. Története úgy kezdődött, hogy egy svájci kisfiút Philippe Suchardot a szülei elküldték a patikába csokoládéért. Belekóstolt, nagyon ízlett. Nem tévedés, a XIX. század elején a csokoládét patikákban gyógyszerként árulták.

Suchard cukrászinasnak állt, segéd- majd mestervizsgát szerzett és megnyitotta cukrászdáját Neuchâtelben. A villanymotorok csak a XIX. század második felében terjedtek el, így a műhely kis vízimalommal működött a Seyin folyócska partján. Az ifjú cukrász különleges ízesítésű süteményként hirdette a csokoládés finomságokat. Olyan sikeresen működött, hogy rövidesen újabb városokban újabb cukrászdákat nyitott. Az 1900-as párizsi világkiállításon felállított egy alpesi házat, ott árulta a csokoládétortákat.

Abban az időben még nem kevertek tejet a csokoládéhoz, a tejcsokoládé Suchard találmánya volt. Mozaikszót is kitalált hozzá: MILchKAkao. Megindult a Milka csokoládé exportja is.

A cég egy szimentáli tehenet választott emblémának, védettséget kaptak a „milkallila” színre is. Hogy miért éppen lila? Elegáns színnek is mondhatnánk. Tény, hogy a lila ruhák viselete a régi Európában kizárólag csak a nemesek részére volt engedélyezett, az ókori Rómában a császárok kiváltságai közé tartozott. Más magyarázat szerint a lila a szellemiség, spiritualizmus színe.

Ma Suchard leszármazottainak vállalkozása a legismertebb csokoládégyárak egyike. A bludenzi gyár naponta 600 ezer tábla csokoládét állít elő. Egy júniusi újsághír szerint a koronavírus járvány idején nemhogy csökkentek volna a megrendelések, de még tizenöt százalékkal növekedtek is.

Egy hazai édességgyártó cég ‘Ilka” néven tett védjegybejelentést a Magyar Szabadalmi Hivatalnál. Nem engedélyezték, perre vitték az ügyet. A Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta a korábbi döntést, mert a kérelem a már bevezetett „Milka” védjegy oltalmába ütközik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük