Budapest művészeti életében egyre hangsúlyosabb teret követel magának az Ybl Budai Kreatív Ház. Rendezvényei mind nagyobb figyelmet keltenek. Az állítás bizonyítására elegendő, hogy Botos Péter üvegszobrász szeptember 3-án megnyílt kiállításán – a járványhelyzet okán – korlátozni kellett az egyszerre beengedhető érdeklődők számát és ebből adódóan a bejáratnál komoly csoportosulás alakult ki. Odabent pedig a rendezők több alkalommal is felkérték igen udvariasan a nézelődőket, hogy gondoljanak a még várakozókra.

Erre a kiállítására merőben új, sokat ígérő válogatással készült a művész. Egy nem mindennapi vizuális utazáson az elmúlt három év alkotói munkájának „termésével”, számos eddig be nem mutatott művel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Fényterek (Light Spaces) címmel Botos Péter üvegszobrász lenyűgöző, kísérletező és formabontó alkotásai láthatók. A szobrászat hagyományosan értelmezett három dimenzióját egyedi módon terjeszti ki, szinte megnyújtja a teret az idő, a mozgás és a fény bevonásával. Így szobrait szemlélve olyan érzésünk lehet, mintha az alkotások megmozdulnának, velünk együtt mozognának vagy éppen a teret ferdítenénk el. A statikusság helyett a szobrait a dinamikusság, a virtuális terek egymásba olvadása, azok végtelennek tűnő variációja jellemzi. Lapunk kérdésére válaszolva a művész elmondta: pályája messziről indult. Amikor fiatalon ránézett egy palackra, rögtön az jutott eszébe, hogy le kellene vágni az alját, lámpát lehetne belőle csinálni. Meg is tette egy Johnny Walker whiskys üvegből és az ott lógott az ágya fölött. A hetvenes években, hétvégenként, egy üveges mester barátjával elkezdtek Tiffany lámpákat készíteni. Követte ezt az ásványgyűjtés és kitalálta, hogy ásványból is lehet lámpákat csinálni. Ez is sikerült, de a kristályok inspirálták arra, hogy térjen vissza az üveghez. Elkezdett belőlük geometriai formákat készíteni. A legtöbb ember számára az üveg érthetetlen, misztikus dolog. Átlátszó, fényes, kemény, törékeny, teret képez, de bizonytalan hol van a határa. Az üvegen átnézve azt tapasztaljuk, hogy a tér megváltozik, a tárgyak kissé eltolódnak, rövidül, vagy megnyúlik a tér, kissé csökken a fény. Az üveg a fényt befogadja, átalakítja, megszűri, színezi, tükrözi, esetleg szivárványra bontja.

A munka úgy kezdődik, hogy ezeket az alkotásokat üvegtömbökből, nagy gyémánt tárcsákkal kell kivágni, majd csiszolni, polírozni, ragasztani. Ez mind hihetetlenül hosszú és kemény folyamat. Az összeillesztéseknek olyan pontosnak kell lenni, hogy szinte érezni se lehessen. Minden egyes megoldás századmilliméter pontosságot igényel! Csak a csiszolásnak hat lépése van, azokon mind végig kell menni és csak utána lehet polírozni. Ha közben mutatkozik valami hiba, vissza kell lépni, javítani, aprólékos kézi munkával. Az átlátszóság és az átlátszatlanság, a többszörös belső tükröződés és az ebből keletkező vonalhálók, a teljes mélységükben vagy csak a felületen megjelenő színek, a szobrok belső terei és az általuk megmozgatott külső terek, mind-mind fontos elemei a szobraimnak.

Az üvegművészet világszerte mind komolyabb elismerésnek örvend. Ám annak ellenére, hogy Magyarországon a művészeteke kedvelők körében az előtérben a grafika, festészet, hagyományos szobrászat áll, azt látjuk, hogy idehaza is egyre nő az üvegművészet iránt érdeklődők tábora. A magyar üvegművészeti alkotásokra az jellemző, hogy mindegyikben van valami rafinéria. Mivel alig van már megfelelő üveget előállítani képes üveggyárunk, kénytelen vagyunk valamilyen módon otthon megoldani – egy új technikával, egy új felfogással – az üvegtárgy elkészítését. Magát az üvegtömböt Csehországból, Lengyelországból, a németektől lehet vásárolni. Ezen a kiállításon is több darab készült a német Otto Schot által feltalált optikai üvegből. Ez egy nagyon nehéz mesterség. Amerikában, Koreában igen erős az üvegművészet, de szerencsére Magyarországon is vannak már tehetséges fiatalok. Ábel Tamás nevét már külföldön is ismerik. A jövő útja az új üvegtípusok felhasználása, beemelésük a tárgyakba. Ezen a kiállításon találkozik először a közönség egy új, sokat ígérő anyaggal. Az ún. féligáteresztő dirolich üveg a különböző irányokba más-más színű fényt produkál. Jó lenne, ha ezek a műtárgyak ugyanúgy bekerülhetnének a lakásokba, mint a jó minőségű festmények, grafikák. De sajnos az alapanyag olyan drága – és hozzá jön még a munka – így erre inkább csak külföldön van ma még kereslet. Az üvegből egy kiló ára száz euró körül mozog. Persze nem feledkezzünk meg arról sem, hogy egy műtárgynál nem a technika és a megvalósítás, hanem mindig a benne foglalt gondolat ér a legtöbbet!  Mindegyik mű egy tökéletes, egyedi, saját univerzumot teremt. A kiállított üvegszobrok prizmaként és lencseként is funkcionálnak, amelyek a fénysugarak segítségével további önálló képeket, képsorokat hoznak létre. Ez az új látványsor lehetőséget kínál az üvegszobrok kapcsán számos fényfizikai, optikai törvényszerűség bemutatására is. A szobrok némelyike forgó talpazaton elhelyezve mutatja, hogy a mozgó formák nem állnak a fény útjába, hanem átengedik, megtörik, átlényegítik azt. Az utóbbi időben sokat foglalkoztat az irányított fények és a szobrok kapcsolata, mint lencserendszernek való kezelése, a mozgás és a változás megjelenítése. A célom a geometriai alapformák és az üveg fizikai, optikai tulajdonságainak tudatos használata révén új, a nézők számára jórészt ismeretlen látvány és vizuális élmény elérése – foglalta össze a szeptember 20-ig ingyenesen látogatható kiállítás lényegét a művész.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük