Egy 125 éves és egy 31 éves intézmény összefogásából jött létre az a kiállítás, ahol a bemutatott művek alkotóját talán a címben foglalt két szó jellemzi leginkább. A MissionArt Galéria birtokába került hatalmas tárgyanyag, mintegy hétszáz mű és rengeteg dokumentum tette lehetővé, hogy Budapesten, a Műcsarnokban megnyílhasson Baranyay András, Kossuth- és Munkácsi Mihály-díjas grafikus, fotóművész életmű kiállítása, mely minden bizonnyal új elemekkel fogja gazdagítani a munkásságáról eddig kialakított képünket.

Három évvel ezelőtt vette át a Galéria a művész özvegyétől, Baranyay Judittól azt a hatalmas hagyatékot, ami Baranyay András (1938-2016) halála után hátramaradt. Noha több budapesti múzeumban is fellelhetők alkotásai, mégis ezernél is több tárgy maradt otthon, amiből mintegy hétszázat egyedi műnek tekintettünk – mondta el a kiállítás megnyitásakor a MissionArt Galéria képviselője, Kishonthy Zsolt. Sajátos, érdekes ember volt András, az a fajta titokzatosság, ami a műveiben fellelhető, az művészetének egyik lényege. Erről sok részletet lehat majd olvasni a kiállításról most megjelenő, háromszáz oldalas katalógusban, ami – a képeket tekintve – a teljes hagyatékot bemutatja. Azokból, itt, a Műcsarnokban, jelenleg mintegy háromszáz darab látható. A feldolgozás, rendszerezés évekig tartott. A kiállítás anyagának összeállítása is már egy évvel ezelőtt elkezdődött, így az életművét időrendben teljes mértékben felölelve, tárgyi anyagát tekintve is teljes hossz- és keresztmetszetét adja Baranyay András művészetének. Kezdve az ötvenes évek végén készült litográfiáktól, egészen addig, ameddig még dolgozott.  A Műcsarnok kurátora, Szilágyi Mária ezt még azzal egészítette ki, hogy Baranyay András emlékkiállítása két szempontot követett: törekedtek arra, hogy ezt a hatalmas anyagot időrendi sorrendbe rendezzék, ugyanakkor – a munkák természetéből adódóan – ügyelniük kellett a tematikus rendezésre is. A falakra függesztett képeken kívül a vitrinekben elhelyeztek olyan dokumentumokat, rajzokat, vázlatfüzetrészleteket, a művész fényképezőgépét, régebbi fotókat, melyek a munkásságát, a gondolkodását még inkább bemutatják, az őróla alkotott képet árnyalhatják. Készült vele egy kilenc részből álló interjúsorozat, ez az utolsó teremben, TV-felvételként látható. Barátok, pályatársak, tanítványok emlékeznek Baranyay Andrásra. Noha közel két óra időtartamú, de olyan anyagot adott, ami nagyon sokat tesz hozzá a kiállítás élményéhez.  A Katalógus is rendkívül bőséges, 690 képet és tanulmányokat is tartalmaz, összeállításakor lehetőség szerint a teljességre törekedtek. Van egy honlap is https://baranyayandras.hu A teljes hagyatékban talált dokumentum-együttes látható benne, vázlatok, kézírásos jegyzetek, olyan anyagok, melyeket eddig sehol nem publikálták. Ez egyben kutatási terepet is kínál az érdeklődőknek. Kiderül belőle, hogy nagyon különlegesen gondolkodó ember volt Baranyay András. Nem volt harcias típus, nyugodtan, de kitartóan érvelt, pontosan fogalmazott. Halkan beszélt, inkább figyelt, gondolkodott, elmélkedett. Rebellis volt, de a forradalmakban nem a nagy harcokat vagy győzelmeket, inkább a szomorú eseményt, a bukást, a szörnyű megtorlást emelte ki. A gyász alkalmas a továbbgondolásra, szemlélődésre, elmélyedésre.Művészetes sosem volt harsogó, mindig csendes, műveit csak hosszas ismerkedés után lehet igazán értelmezni, befogadni és nagyon megszeretni. Az életmű most a maga teljességében tanulmányozható, a felfedezés és újrafelfedezés öröme mellett elmélyülhetünk a művek, vázlatok, jegyzetek, följegyzések, a munkásságot kísérő privát momentumok sűrűjében, ráláthatunk korábban nem ismert összefüggésekre, például a régi mesterekhez fűződő, néha szinte személyes viszonyára, nem beszélve a kortársakkal való kapcsolatok gazdag hálójáról. A december 5-ig látható kiállítás – létrehozóinak szándéka szerint – valószínűleg sokak számára nyújt majd maradandó élményt, bizonyítva, hogy a „kép” és a „valóság” viszonya milyen megdöbbentően sokféle lehet és milyen titkok rejtőznek ott is, ahol nem is gondolnánk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük