Radnóti Miklóst 1944. november 4-én lőtték agyon Abda határában. Utolsó levelezőlapját augusztus 16-án adta fel a feleségének a szerbiai Borból, ahol rézbányáknál, vasútépítésen dolgozott. Itt külön engedményként – mint keresztény vallású – fehér karszalagot viselhetett.

Radnóti Miklóst 1944. november 4-én lőtték agyon Abda határában. Utolsó levelezőlapját augusztus 16-án adta fel a feleségének a szerbiai Borból, ahol rézbányáknál, vasútépítésen dolgozott. Itt külön engedményként – mint keresztény vallású – fehér karszalagot viselhetett.

Drága Egyetlenem,
immár a harmadik lapomat írom. Ismétlem, Édes, hogy jól vagyok, egészséges. Szép és egészséges vidéken, hegyek közt dolgozom. Legutóbbi lapomon írtam Neked, hogy nagyon Veled leszek a házassági évfordulónkon, úgy is volt, és köszönöm Édes az együtt töltött kilenc évet. Anyuska, Hermi hogy vannak? Laciék, Jani? Csókolom õket. Szécsiék hogy vannak? Ölelem õket, Gyuláékat csókolom, Verukát és Dezsõ bácsit is, nem írhatok nekik külön. Találkozol velük, ugye? És Sárival is? Életem, légy erõs és vidám. Csillag Laci csókolja Verát, én is, Háy Kari is jól van. Csókolja feleségét. Nagyon hiányzol Édes Egy, újabban mint kritikus is.
Gáborról van hír? És Ferirõl?

Keresd meg, Édes Szente Lászlónét, Hollán u. 41., Laci jól van, mellettem alszik.
Csókolok mindenkit, akit szeretünk.

 

1945. január 27-én verték agyon a balfi munkatáborban Szerb Antalt. Utolsó levele a családjához:

Édeseim,
végtelenül szomorú vagyok; nemcsak tervetek nem sikerült, hanem még a csomagokat sem kaptuk meg. Általában ez a hely, ahol most vagyunk, Balf, átkozott egy hely és minden tekintetbe nagyon rosszul megy nekünk. És most már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz; csak ez tartja még bennem a lelket.
Most már sötét is van, meg hangulatom sincs, hogy többet írjak. Bízzatok benne ti is, hogy nemsokára találkozunk és szeressétek szerencsétlen

Tónitokat

Balf, 1944. XII. 16.

 

 

Szomory Dezső egy Pozsonyi úti védett házban halt éhen a saját lakásában 1944. november 30-án. Utolsó levelét plátói szerelmének, Tabéry Hédinek írta. 75 éves volt.

1944. okt. 6.
Drága jó Hédikém,
mondjam, hogy Maga egy angyal, – azzal keveset mondanék! Délelőtt vett egy sorsjegyet egy öreg zsidótól, délután egy másik öreg zsidónak "végzett el egy comissiót". Szóval egy napon két öreg zsidó, ép elég. EIhiszem, de mennyire elhiszem, hogy ambicióval választotta ki szálanként a virágokat, Magától az is kitelik, képes rá, elhiszem. Hiszen azért fordultam Magához, jómagam képtelen lettem volna erre. A csalódásom csak az, hogy nem maga személyesen számolt be a küldetésről. Már ugy vártam! Egy vendégem is volt, azt is elküldtem, csakhogy ne lássak mást csak Magát. Senkire és semmire nincs szükségem csak magára. De hát ez sincs nekem. Maga tudja jól: az soha sincs az embernek, amire valóban szüksége van. Mégegyszer nagyon köszönöm.
És hálásan kezét csókolja,
Szomory Dezső

 

 

Készítette: Nyáry Krisztián

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük