Az angol himnusz az uralkodóra fókuszál. Kéri Istent, adjon a királynőnek „boldog és dicsőséges hosszú uralmat”. Halmozza el bőséggel. És védje meg törvényeinket. Mindig adjon okot „hogy szívünkből énekeljük hangosan: Isten óvja a királynőt!” Azért az ellenségre is figyeljen. Az Úr ijessze el ellenségeinket: „pusztítsd el őket, zavard össze terveiket, hiúsítsd meg aljas cselszövéseiket.”

   Az orosz himnuszban szó sem esik ellenségről, győztes csatákról, istenre is csak egy rövid utalás történik. Kizárólag a hazát dicsőíti, a nép büszke hazájára. „Oroszország a mi szent államunk, Oroszország a mi szeretett országunk.” Minden dicsőség a hazáé, amely hatalmas. „A déli tengerektől a sarkvidékig terülnek el erdeink és mezőink.” Számunkra legfontosabb a hazához való hűség. „Így volt, így van és így lesz mindig!”

   Amerika a szabadság országa és a bátrak hona. Ez himnuszuk vezérlő gondolata. Középpontjában a győzelem áll. „És ez a csillagokkal borított zászló győztesen fog lobogni a hon fölött.” Ekkor majd a vert ellenség „gőgös hada rettegett csendben pihen.” A  szabadság hőseinek áldozata győzelmet és békét teremt. Mert győzni kell, amikor az ügy igazságos. A zászló pedig lengjen a szabadság országa és a bátrak hona felett!

   Az olasz himnusz arra emlékeztet, hogy „évszázadok óta voltunk elnyomottak és gúnyoltak, mert nem voltunk egységben, mert megosztottak voltunk.” De ütött az óra, Itália megszületett, immár egy zászló alatt egyesítjük erőiket. Minden olasz egymás testvére, Róma a Győzelem istennőjének (Victoria) hálát ad és őt szolgálja. Ha kell, újra csatába indulunk és készek vagyunk meghalni.

   A németek is sokat küszködtek az egység megteremtéséért, nemcsak korunkban, a középkorban is. Ezért a himnusz  egységet, jogot és szabadságot követel a német hazának. „Erre igyekezzünk mindnyájan testvériesen, szívvel és kézzel!” Ez a záloga a boldogságnak és akkor virágozni fog a német haza. Háború, csata, megsemmisítendő ellenség sehol. És természetesen a „Németország mindenek felett” is hiányzik, idejét múlta.

   A francia himnusz harci induló. „Fegyverbe bajnokok”, előttünk az ellenség. aki népünket szolgaságra akarja hurcolni, „szerelmes asszonytársainkat” bilincsbe akarja verni, gyermekeinket „pallosra hányni”. Ezt nem tűrhetjük, ezért „ébredj hazánknak bajnok népe, ragadd ki híres kardodat” és „szabdaljuk halmokra” az ellenfeleinket!.

   Ennek ellentéte a magyar himnusz. Amely inkább ima, fohász. Kérjük Isten áldását, adjon jó kedvet, bőséget, víg esztendőt, mert megbűnhődtük már minden vétkünkért, sőt, a jövőbeli vétkeinket is. De mit is vétkeztünk? Nem tudom. Továbbá Isten védjen meg az ellenségtől. Azért nekünk is iparkodni kellene, mert Napóleon óta tudjuk, hogy Isten mindig az erősebb hadosztályok oldalán áll.

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük