Ipari jéggyártás
4 perc olvasás
A jeget mint hűtőközeget igen korán már a középkorban is alkalmazták. Akkor csak annyit tudtak csinálni, hogy a télen a folyók tavak felszínéről táblákba felvágták majd szalmával szigetelt speciális vermekben – ezeket úgy csinálták, hogy a hideg levegő megrekedjen bennük – tárolták a nyári időszakra. Meglepő dolog, de a megoldás kiválóan működött, a módszert sok helyen az 1950-es évekig használták.
A jeget mint hűtőközeget igen korán már a középkorban is alkalmazták. Akkor csak annyit tudtak csinálni, hogy a télen a folyók tavak felszínéről táblákba felvágták majd szalmával szigetelt speciális vermekben – ezeket úgy csinálták, hogy a hideg levegő megrekedjen bennük – tárolták a nyári időszakra. Meglepő dolog, de a megoldás kiválóan működött, a módszert sok helyen az 1950-es évekig használták.
Az ipari jéggyártás az ipari forradalom gyermeke. Működési elve hasonló a mai kompresszoros hűtőszekrényekhez. Csak akkor a hűtő közeg volt más. Eleinte kéndioxidot, majd ammóniát használtak. A kéndioxid, különösen az 1900-as évek után Amerikában, amikor megjelentek a hasonló elven működö házi frizsiderek – azaz a fagyasztók – igen sok balesetet okoztak. Ezek csak a nem mérgező freon mint hűtőközeg elterjedésével szűntek meg. Az ipari hűtők mind a mai napig ammóniát használnak hűtőközegként, ugyanakkor a környezetszennyező bár ártalamtlan freont igyekeznek kiváltani.
Magyarországon az ipari jéggyárak nagyon korán a 1900-as évek végén kezdtek szerveződni. Minden polgárosodott nagyobb település rendelkezett vele. Ma már általában csak az épületük van meg vagy az sem, emléküket a Jéggyár utca elnevezések őrzik, mint például itt Budapesten. Egyes üzemek, mint például a budapesti Közvágóhíd saját jéggyárral rendelkezett.
Az ipari jéggyártás végterméke a jéghasáb volt. Ezt bádogformákban álllították elő közönséges ivóvízből. A tiszta bádogformát sós vizes hűtött oldatba merítve készült a jég. A hideget az aggregát azaz a kéndioxidos, később ammóniás hűtőgép állította elő, amely először sós vizet hűtött le, ami nagy kédakben a belemerített pléhformákban lévő vízból csinálta az eladandó jeget.
Amikor a forma áthűlt, kivülről langyos vízzel lemosták, és utána ki lehetett belőlük csúsztatni azokat a jégtömböket, amelyeket a jeges kocsi azután hőszigetelt szállitójárműve elvitt. A jeget kilóra illetve hasábonként árulták. A háziasszony ezután nagyobb darabokra törve betette hűtőszekrényébe, ami egy hőszigetelt szekrény volt, vagy pedig különféle jégdarálókkal további felhasználásra aprózta.
Régen a cukrászatokba a gelato – magyar nyelvújitási kifejezéssel fagylalt -vagy a francia eredetű parfait előállitása során a darált jeget kálium nitráttal vagy kálium kloriddal esetleg közonséges sóval keverve állítottak elő nulla foknál hidegebbet. Az erre használatos kettős falú keverőedények ma már igen ritkák.
Mainapság reneszasza van a jéggyártásnak. A mai eszközök jóval energiahatékonzabbak mint őseik. Ma már szinte minden jégtípust előálltanak, a különböyő formájú koktél és élelmiszeripari hűtőjegektől keydve egészen a jégszobrászat száma szükséges különféleképpen átlátszó jégtömbökig, ahol a felhasznált víz minősége megfelel az élelmiszeripari szabványoknak. Így nem csak jégszobrokat, hanem tálaló tálakat, poharakat is tudnak késziteni jégből. Ennek elkészítése külön szakértelmet és eszközparkot igényel fenntartásuk Magyarországon még a legnagyobb szállodáknak sem éri meg. Ezek csak koktél és hűtőjeget készítenek saját eszközeikkel.
Az eredeti írás megjelent 2005. december 19.
