Gyerekkoromban csak a gazdag családoknak volt elektromos hűtőszekrénye. A középosztály jégszekrényt használt, higgyék el, az is csodálatos találmány. Három részből állt, felül a jégtartály, középen egy kisebb hűtőtér, ahová a húst tették, alul a víztartály, amely a lassan olvadó jég cseppjeit felfogta. A nullfokos jég és a hőt elvonó párolgás elég sokáig, egy-két napig biztosan frissen tartotta a húst.

De hogy került a jég a lakásba? Ebben fontos szerepet kaptak a gyerekek, ők akár már tízévesen is elhozták a jeget a jegestől. Aki, mint a neve is mutatja, jeget árult. Tavasztól őszig kora reggel, mindig azonos időpontban jelent meg lovas kocsijával az utcákon és bekiabált a házak udvarába. Jegeeees! Itt a jegeeees! Megjött a jegeeees!

A gyerekek, cselédlányok, háziasszonyok vödörben, lavórban, kübliben, rocskában vitték fel a jeget a lakásba. A gyerekeknek volt még egy funkciójuk. Odatettek egy lábast, vagy lavórt a jégszekrény csapjához leengedték a vizet és kiöntötték a vízvezeték lefolyójába.

A jeges jégcsákánnyal aprította fel a 15 x 15 cm keresztmetszetű 2 méter hosszú jégtömböket. (Aki a jégcsákánnyal kapcsolatos ismereteit pontosítani, kibővítené szeretné, kutakodjon a lexikonokban Leo Davidovics Trockij címszónál.)

A jeges nem tartozott a társadalom felsőbb régióiba , de a legalsóba sem, ezért nehéz eldönteni, hol helyezkedett el a társadalmi ranglétrán? Maradna még egy kérdés, hol szerezte be a jeges az árúját? Vidéken a jégvermekből, a fővárosban a Szent Margitsziget Ásványvíz Részvénytársaságtól, mert ők is gyártottak jégtömböket.

A nép demokrácia és a Lehel Hűtőgépgyár 1960-ban megtörte a gazdag családok monopóliumát, megjelent a Lehel-100 elektromos hűtőszekrény és akkor már a szegényebb családoknak sem kellett a jegesre várniuk.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük