Ha valaki valamit nagyon akar, az előtt nincs akadály. Hát még ha sokan akarják ugyanazt! A korábbi évekhez hasonlóan, nagy sikerrel zajlott le a IX. Siójuti Bográcsfesztivál, pedig még az előző napon is a nyári időszak legnagyobb viharjával fenyegette a rendezőket a Meteorológiai Szolgálat.

 

 Ha valaki valamit nagyon akar, az előtt nincs akadály. Hát még ha sokan akarják ugyanazt! A korábbi évekhez hasonlóan, nagy sikerrel zajlott le a IX. Siójuti Bográcsfesztivál, pedig még az előző napon is a nyári időszak legnagyobb viharjával fenyegette a rendezőket a Meteorológiai Szolgálat.

Kilenc évvel ezelőtt indult útjára ez a gasztronómiai rendezvény – mondta megnyitó beszédében Papp János polgármester – azzal a céllal, hogy a siójuti szőlőhegy gazdái jobban megismerhessék egymást és együtt töltsenek el egy kellemes délutánt. Az ötletet pártfogásába vette a Faluszépítő Egyesület, az érdeklődés évről – évre nőtt, csakúgy, mint a résztvevők száma. A kis, alig hétszáz lakosú település helyi rendezvényéből egész napos, nemzetközi hírű fesztivál lett. Versenyezni vágyó főzőmesterek és éhes vendégek érkeztek egyre több országból.

A Bográcsfesztivál az évek alatt mind nagyobb hírnevet vívott ki magának. Tagjai közé fogadta a „Különleges asztali örömök Somogyban" elnevezésű rendezvénysorozat. Részben ennek, részben pedig a többi támogatónak is köszönhető, hogy a versenyzők a nap végén igen szép díjakkal és különdíjak garmadájával térhetnek haza minden egyes alkalommal. A versenyt négy kategóriában hirdetik meg: gulyás, pörkölt, halászlé és egyéb paprikás étel készítésében mérkőzhetnek mindazok, akik ehhez kedvet és bátorságot éreznek. Ez utóbbira nemcsak azért van szükség, hogy kibírják a családtagok és a barátok ugratását. A bírálatra a rendezők szigorú zsűrit kérnek fel. A környékbeli éttermek szakácsaiból álló bizottság elnöke az idén a híres siófoki étterem, a Fogas tulajdonosa, Verhás Attila volt.

 Bár az időjárás jelentés óriási viharral, jégesővel fenyegetett, az emberek ezt nem vették nagyon komolyan. Ők a műholdak helyett inkább a helyben lakók évszázados tapasztalatában bíztak – és lényegében nekik is lett igazuk. Délután volt két futó zápor, ám a beharangozott, százkilométeres sebességű orkán nem jutott át a Balatonon. A hatalmas vízfelület eltérítette. Így a program szinte zavartalanul zajlott. Amíg az ételek rotyogtak, a színpadon egymást váltották a különféle műkedvelő együttesek. Jöttek énekesek, népdalkörök, táncosok, a legkisebbektől egészen a csábos hastáncosokig. Volt magyar hagyományőrző bemutató, végül a napot tűzijáték és bál zárta.

 Persze addig még történt egy és más. A szabadtéri rendezvények elmaradhatatlan velejárója a mindenféle vásár. Az árusok járják az országot, egyik nap itt, a másik nap ott pakolnak ki, a portéka minőségét pedig jobb, ha inkább nem firtatjuk. Itt egy kicsit másként mentek a dolgok, merthogy ezt a „Civilek a Nemzetért" elnevezésű szervezet vette kézbe. Amint azt helyi képviselőjüktől, Varga Lászlótól megtudtuk: ide kereskedők nem jöhettek. Csakis maga a kézműves mester, fafaragó, hímző, üvegfúvó, egyéb más népi iparművész árulhatta a saját készítésű munkáit.

Így adódhatott, hogy a csak fiatalokból álló „Jut neked is" nevet választó főzőcsapat ifjú szakácsán is szépen hímzett kötényt látott az arra járó. Ötletes csapatnevekben egyébként máshol sem volt hiány. A „Vad tyúkok" lányai tejszínes pulykatokányt készítettek rácáfolva arra az állításra, hogy a bogrács a férfiak szabadságának, kreativitásának, ősi szenvedélyének vált mai szimbólumává. Pedig ahogy a beszédében a polgármester is utalt rá: a mai kor már nemcsak a vadászó – halászó, hanem a bográcsozó férfiak kora is. A legjobb barátja már nem a kutya, hanem a bogrács lett. Manapság a férfi nem a puskáját, hanem a bográcsát fogja, összecsődíti a hasonszőrű barátait és úgy indul a természetbe.

 Budapestről egészen Siójutig utazott a „Pannon presztizs" csapata, akik előbb a választott étel nevével tűntek ki, később pedig azzal, hogy a gulyás kategória második díja mellé a különdíjat is begyűjtötték. „Rabsic leves" állt a főzőhely előtti táblán. A szürke marhából készült savanyú levesnek története is van. Amikor Mária Terézia korában stájer bányászokat telepítettek Erdélybe, azok utazásaik során bizony marhát is loptak – innen a név! Most itt a klasszikus recept szerint előbb egy hortobágyi gulyás készült, azt kettéosztották. Az egyik felébe nem került más fűszer csak lestyán és csombor, a másikból lett a savanyú leves, tárkonnyal, tejföllel. Tálalás előtt tök-lapcsánkával díszítették.

Igazi vegyes, nemzetközi társaság volt a Sonnenlicht Kft. csapata. A német anyacég leányvállalatának Mosonmagyaróvár, Debrecen, Kecskemét, Kiskőrös területén dolgozó képviselői jöttek el. A főszakácsuk török volt, aki az Alföldi palócleves jellegzetességét abban látja, hogy a húst nem pirítják, csak főzik. A nógrádi kakaspörkölt csak egyidős, azonos súlyú, nem tápon nevelt kakasból készülhet. Hagyományápolásként egy valódi régi sparheltot hoztak magukkal. Annak sütőjében lepényszerű, szezámmagos kenyér sült, a tetején pedig a töltött káposzta rotyogott hatalmas fazékban.

 Szinte töltöttkáposzta különverseny is kialakult, mert pont velük szemben, a másik soron a „Turul" csapata füstölt csülökkel, mangalica szalonnával, füstölt kolbásszal főzött szédítő illatú eledelt. Nem csoda, hogy még a szomszéd sátor bábuja is eldőlt tőle. Pár lépéssel odébb a laskás szarvaspörköltet kapros túrós galuskával kínálták – fogyott is tisztességesen, nem különben, mint a „Vadfogta zsivány" névre keresztelt vaddisznópörkölt sertéscsülökkel. Két főzőmestere azt mondta: bizony ők azok a zsiványok, akiket a finom vaddisznóhús rabul ejtett.

Ez a fesztivál a természetes versengésen túl arról is szólt, hogy a baráti társaságok, családok időt és fáradtságot nem kímélve főztek saját maguk és a vendégeik örömére. Elég volt néhányszor végigsétálni a főzőhelyek között, hogy megbizonyosodhassunk arról: az emberek igénylik ezt a fajta lehetőséget. Az embereknek kell legalább egyetlen olyan alkalom, amikor egy kis időre megfeledkezhetnek gondokról, a gazdasági válságról, még a jégesőről is! Felállítják a nagy sátrat, a nagy sátorba a kis sátrat, abban eljátszanak a gyerekek, szundíthatnak is egyet ebéd után. Beleshetnek a szomszéd bográcsába, kóstolhatnak, tanácsot adhatnak – kaphatnak.

 Végül pedig az sem igazán baj, ha a bográcsfesztiválon mégsem bográcsban főznek. Nem is főznek! Sütni is lehet – a lényeg az, hogy aki jelen van, jól érezze magát. Kitartson az emlék egy évig, a következő fesztiválig, amikor majd ismét emlegetni lehet: hogyan is volt tavaly meg az előző, meg a még korábbi években. Siójuton jövőre lesz a tizedik bográcsfesztivál. Jó volt hallani, ahogy sokan már arról beszéltek, milyen különlegességet fognak akkor készíteni, mert az persze elképzelhetetlen, hogy pont ők, pont azon ne vegyenek részt. Jó szívvel ajánlhatjuk ezt mindenkinek: jöjjenek el, kóstolják meg az igazi magyaros ízeket, töltsenek el egy kellemes napot ebben a vendégszerető somogyi kis faluban!

(Fotó: Kovács Krisztina)

http://www.bogracsfesztival.hu/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük