Sólyom László köztársasági elnök nem hivatalos erdélyi látogatásának harmadik napján Bonchidára, Válaszútra és Zsobokra látogatott, valamint beszédet mondott a kolozsvári Állami Magyar Operában rendezett március 15-ei ünnepségen. Sólyom László Bonchidán megtekintette a szinte teljesen elpusztult, most felújítás alatt álló Bánffy-kastélyt. Sólyom László Válaszúton ellátogatott a szórványkollégiumba. Kallós Zoltán, a kollégium alapítója bemutatta a kollégiumot az államfõnek. Sólyom László és Sólyom Erzsébet Válaszúton megtekintették a néprajzi gyûjteményt. A beszéd szószerinti szövege:

Sólyom László köztársasági elnök nem hivatalos erdélyi látogatásának harmadik napján Bonchidára, Válaszútra és Zsobokra látogatott, valamint beszédet mondott a kolozsvári Állami Magyar Operában rendezett március 15-ei ünnepségen. Sólyom László Bonchidán megtekintette a szinte teljesen elpusztult, most felújítás alatt álló Bánffy-kastélyt. Sólyom László Válaszúton ellátogatott a szórványkollégiumba. Kallós Zoltán, a kollégium alapítója bemutatta a kollégiumot az államfõnek. Sólyom László és Sólyom Erzsébet Válaszúton megtekintették a néprajzi gyûjteményt. A beszéd szószerinti szövege:

Tisztelt Ünneplõ Közönség!

A megszólítás ma minden magyarnak szól, mert március 15-ét az egész magyar nemzet ünnepli, bármely államban él is. Március 15-ét a nemzet szívébe fogadta, magyarsága szimbólumának tartja. Nemzedékek találtak rá újra és újra e napra, hogy egybeolvasszák saját eszméikkel és vágyaikkal a szabadságról, a függetlenségrõl, hogy tiltakozzanak az elnyomás vagy a hamisság ellen. Március 15-e összeforrt a forradalom tiszta, ifjúi lendületével, a tavasszal, a népek tavaszával, a magyar nemzet tavaszával. Kiveti magából ? idõvel bizonyosan kiveti magából ? a hamis hangot, a képmutató gesztusokat; éppen azért, mert folyton megújul, és mindig ama elsõ naphoz való hûségben újul meg. Boldog vagyok, hogy ma este itt lehetek és közösen ünnepelünk, mert ez a magyar nemzet egységét fejezi ki. Magyarország nem fordított hátat a környezõ országokban élõ magyar közösségeknek. De különleges okunk is van a közös ünneplésre. 1848-ban ? mint Kossuth írta ? Európa népei a szabadság által egybeolvadtak. Az áprilisi törvények által a magyar nemzet ez európai jog- és értékközösség tagja lett. Románia csatlakozásával az Európai Unióhoz a magyar nemzet túlnyomó többsége ? 12 millió magyar ? ismét az európai jog- és értékközösség része lett, majd mindannyian az Európai Unió polgárai vagyunk. Magyarország és Ausztria, Szlovénia valamint Szlovákia között hamarosan elbontják a határsorompókat, a román-magyar határon ma akadálytalanul léphetünk át. A nemzet további részei fognak az Unióba kerülni, s ennek hatása Kárpátalján is érezhetõ lesz. További sorsunkat tehát az Európai Unió alkotta közös és nyílt térben, az Unió lehetõségeit használva kell elképzelnünk és megterveznünk. Az Európai Unió nemcsak gazdasági és politikai szervezet. Jogközösség is. Már az alapítók céljai között szerepelt a nemzetek megbékélése. Értékei között van a nyelvek, kultúrák sokszínûsége, és ezzel összefüggésben a kisebbségek védelme. Az Unió alapelve a regionalitás és a szubszidiaritás, vagyis, hogy a helyi közösség döntsön mindabban, amit nem szükséges magasabb szintre vinni.

Sólyom László Válaszúton ellátogatott a szórványkollégiumba.

Az Európai Unió minden tizedik polgára ? nemzetállami szemszögbõl nézve ? valamely kisebbséghez tartozik. Ezért ezt a kérdést az Uniónak a maga alapelveivel összhangban rendeznie kell. Az egyesülõ Európában rohamosan épül a kisebbségvédelem joga. Magyarország kitartásának köszönhetõ, hogy a kisebbségi jogok védelme bekerült az Alkotmányos Szerzõdés szövegébe. Az Unió néhány napja felállt Emberi Jogi Ügynöksége a kisebbségi jogokat is vigyázza. Továbbá az európai államok többsége a kulturális nemzet fogalmát immár a politikai nemzetével egyenrangúként ismeri el. Elismerést nyert az is, hogy az anyaállamnak joga van a más államokban kisebbséget képezõ nemzetrészei identitásának és kultúrájának támogatására. Más oldalról pedig a balkáni konfliktusok vezetnek arra a tanulságra, hogy európai stabilitás nehezen érhetõ el a kisebbségi jogok teljességének, és közösségi jogként való elismerése nélkül. A kisebbségek kulturális autonómiája magától értetõdõ minimum, s a kisebbségi jogok teljessége pedig ? ott, ahol minden feltétel és az igény megvan ? a területi autonómia lehetõségét is magában foglalja. Hivatalos látogatásomon már tolmácsoltam, hogy ez a magyar kormány álláspontja is. Az autonómiának számos konkrét megoldása lehetséges. Ezért mindenek elõtt demokratikus, tisztázó párbeszédre van szükség az autonómia fogalmáról és jövendõ tartalmáról. Sok félreértést és elõítéletet kell eloszlatni a többségi társadalomban, és meg kell szerezni az adott állam egyetértését. Magyarország az Európai Unióban többször bizonyította az alapvetõ jogok iránti különleges érzékenységét. Hitelesen képviselheti tehát az emberi jogok ügyét, s ezen belül a kisebbségek jogi igényeit is, különös tekintettel arra, hogy a két és félmilliós magyar kisebbség a legnépesebbek egyike Európában, továbbá arra is, hogy ezek a közösségek küzdelmeikben mindig az alkotmányos kereteken belül maradtak.

Sólyom László és Sólyom Erzsébet Válaszúton megtekintették a néprajzi gyûjteményt.

Hiba lenne azonban, ha a kisebbségi jogok és kisebbségi problémák mintegy bezárnák, vagy elszigetelnék a magyarokat az adott országokon belül. Az Európai Unió hatása sokkal mélyebb és átfogóbb, és egyben a bezárkózással ellenétes is. Teljesen új környezetet, új viszonyítási rendszert teremt. A szomszédos országokban élõ magyarság elõtt nemcsak a magyar határ nyílt meg, hanem egész Európa munkavállalási, tanulási, tudományos és gazdasági lehetõségei is. Magyarország ugyanezen változások sodrába került. Mindegyik tagállam formálja a közös Európát. Nekünk pedig abban kell megalkotni a magyar nemzet helyét. Ezért nemcsak a határokat, de a lelkeket is meg kell nyitni, hogy megszabaduljunk a bizalmatlanságtól és a kicsinyhitûségtõl. A magyar nemzetet az Európai Unióban úgy tudom elképzelni, mint amelyre illik az Unió jelszava: egység a sokféleségben. S úgy érzem, az Unió feltételei segítenek majd új hangot találni egymás között is. Hiszen az Európai Unió tárgyszerûségre késztet: az emberi jogok nyelvén ért, az ilyen igényeket és sérelmeket tudja kezelni. Csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk elõre. Az új európai lehetõségek józan mérlegelésére van szükség, és tárgyszerû ismeretekre saját magunkról. Fel kell mérnünk Magyarország és a szomszéd államok szükséges együttmûködésének esélyeit. Tiszteletben kell tartanunk az egyes nemzetrészek társadalmainak önállóságát. A politikában mindezek az érzelmeknél súlyosabban esnek latba, ám nem érintik a magyarként együvé tartozás mély és erõs érzését, amely személyiségünk és emberi méltóságunk része. Az új viszonyoknak megfelelõ, az anyaországot és a többi nemzetrész jövõjét egységben látó nemzetstratégia kidolgozása nem halogatható tovább. Ez gazdaságilag nélkülözhetetlen. Ugyanakkor kultúránknak nemcsak a múltja, hanem a magyar irodalom, mûvészet és tudományosság továbbra is csak ebben a teljességben létezik. Mindezzel, amit a közös ünneplés kapcsán elmondtam, nem kanyarodtunk el március 15-étõl, sem az 1848-as forradalomtól. Akkor az állam és a nyelvében élõ kulturális nemzet koncepciója kibékíthetetlennek bizonyult. Ma azonban a nemzetközi jogrend és mindenek elõtt az Európai Unió keretén belül nem zárja ki egymást a nemzet két felfogása, sõt egyenrangúan egymás mellett élhet. Március 15-ének két arca és két öröksége van. Ez a nap a forradalom lelkét örökítette meg számunkra. Mintája lett minden megmozdulásnak a szabadságért. A márciusi ifjak tetteit követte a magyar ifjúság 1956-ban is, amikor tüntetni indult, és amikor itt, Romániában is kifejezte szolidaritását. Soha jobb lelkiismerettel nem lehetett azonosulni egy forradalmi nappal. Ez a nap csupa lelkesedés; egy forradalom, amelynek nem volt szüksége erõszakra, amelytõl távol maradt a bosszúállás szelleme is. A 48-as forradalom óta a háromszínû nemzeti zászló a szabadság jelképe is lett: felülmúlhatatlan jelkép, nincs szükség másra. Ám 1848. március 15-e nemcsak egy dicsõséges forradalom napja volt, nem puszta gátszakadás, amely megnyitja az utat a sorsnak. 1848-ban a magyar nemzet pontosan tudta, mit kíván. A 12 pontot nem a forradalmi hevület rögtönözte. Hosszan készült rá a nemzet, a reformkor két évtizedén át. És ugyanazon a napon, amikor Pesten a cenzúrát megtagadva kinyomtatták a 12 pontot, és amikor a nép megesküdött, hogy rabok tovább nem leszünk, minderrõl még hírt sem véve Pozsonyban hajóra szállt az Országgyûlés küldöttsége, és vitte a királyhoz szentesítésre a törvényeket, amelyek ugyanazt tartalmazták: az ország minden lakosa számára jogegyenlõséget, választott parlamentet, felelõs kormányt, és az alapvetõ politikai szabadságjogokat. 1989-ben és 1990-ben, amikor a Kárpát-medence országaiban a rendszerváltások zajlottak, szintén tudta a magyar nemzet, hogy mit kíván. Sose feledjük 1989 mámorosan felszabadult március 15-éjét! Sose feledjük a ?89 karácsonyán Temesvárra és Erdélybe induló teherautókat! Ne feledjük a magyarok szerepét ezeknek az országoknak a demokratizálásában! Tizenhét évvel ezelõtt mindenütt a szabadságot kívánta a nemzet, jogokat és demokráciát. Együtt akart visszatérni Európába ? a jog biztosítékait, a politika kultúráját, a gazdasági és a szellemi életet tekintve egyaránt. És ahogy 1848-ban az áprilisi törvények, majd az erdélyi törvények teljesen új alapokra helyezték a nemzet életét, úgy a rendszerváltás utáni új alkotmányok is alapvetõ változást hoztak. Eltörölték, és visszahozhatatlanná tették a korábbi, hol velejéig hazug, hol az utolsó pillanatig durván elnyomó és erõszakosan asszimiláló rendszereket. A 48-as párhuzam indoka és lényege azonban az, hogy az új alkotmányok a jövõt határozzák meg. A forradalom napjai elmúlnak ? a forradalom eredményei viszont a jogokon és az alkotmányos intézményeken keresztül épülnek ki és válnak állandóvá, s gyökeresednek meg végsõ soron a kultúra részeként. Helyénvaló tehát ma, március 15-ét ünnepelve a jogokról beszélünk, és az alkotmányos alapokat ünnepeljük. Nem-forradalmi idõkben ezek éltetik tovább a forradalmat. Ezek a végsõ biztosítékok, mert az alkotmányos jogok megsértése ellen fel lehet lépni, a jogsértéseket orvosolni lehet. Ezért kívánjuk ma is, és kell mindig kívánni a nemzetnek ?a? sajtó szabadságát?, a vélemény és gyülekezés szabadságát, és az összes többi jogot. A szabadságot garantáló jogrend megbecsülése és fenntartása tehát március 15-e, és a 48-as törvények alapvetõ üzenete. Idõszerû hozzátennem ehhez, hogy a demokrácia alapstruktúrái és a szabadságjogok nemzeti konszenzust testesítenek meg. Így volt ez 1848-ban is. Igaz, hogy 1848-ban március szépséges napjait hamarosan sokféle széthúzás és meghasonlás követte. Azonban az az egyetértés, amelyet az áprilisi törvényekbe foglaltak, minden felszíni viharnak ellenállt, s érvénye máig él.

Sólyom László Bonchidán megtekintette a szinte teljesen elpusztult, most felújítás alatt álló Bánffy-kastélyt.

Végül szeretnék szívbõl köszönetet mondani feleségem és munkatársaim nevében is azért a szeretetteljes fogadtatásért, amelyben az erdélyiek részesítettek minket. Úgy érkeztünk ma estére Kolozsvárra, hogy tisztelegtünk Ispánkúton Petõfi emléktáblájánál, majd Fehéregyházán, a segesvári csatában elesett honvédek sírjánál is koszorút helyeztem el. Sokan jöttek el mindkét helyre, és büszke voltam erre. Bármily szép is volt, és mélyen megérintett minket, ez mégsem egy romantikus utazás volt. Célja, hogy megerõsítse összetartozásunkat. Az is célja volt, hogy személyesen meglássam a nagy múltú és újabb intézményeket, és hogy találkozzam az ezeket létrehozó és mûködtetõ emberekkel, akik nem politikai szereplõk, és így kívül maradnak a szenzációkon és újsághíreken, pedig a nemzet igazi gazdagsága bennük rejlik. Azt szeretném, hogy itt Romániában, de Magyarországon is mindenki természetesnek tartaná az ilyen látogatásokat. Ezért külön köszönöm a meghívást, amely lehetõvé tette, hogy együtt ünnepeljük itt, Kolozsvárott nemzeti ünnepünket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük