Világtörténelem dióhéjban

antik_konyv_tolnai_vilagtortenelem.jpgAz őskorban boldogan éltek az emberek. Nem fizettek adót, nem néztek bárgyú szappanoperákat a tévében, minden fiatalnak volt állása és barlanglakása. A törzsek családokra oszlottak, a családokat az anyák irányították. Egy antihumánus vonása mégis volt a rendszernek. A törzsek minden különösebb ok nélkül lebunkózták egymást, ha véletlenül szembetalálkoztak az őserdőben. Majd valaki feltalálta a kereket a többiek fanyalgása közepette. Ez a nagyokos a kerékkel akarja a figyelmet elterelni a törzs valóságos problémájáról, a heti kétszeri étkezésről.

   Az ókorban némileg javult a helyzet. Már nem ölték meg egymást az emberek. A fáraók felosztották a népet. Rabszolgák, rabszolgahajcsárok, katonai vezetők, főpapok. A rabszolgák meghatározhatták, ki legyen piramisépítő, szerszámkészítő, földművelő, állatgondozó, pék és aranymosó. A rabszolgatartók vagyona szépen gyarapodott. A kerék továbbfejlesztésével megszületett a harci szekér, bár a katonai vezetők olykor morgolódtak, hogy a fáraó ezzel csak a saját pozícióját akarja bebetonozni.

    A középkorban a földesurak birtokain számos zsellér robotolt. Ők a betakarított termény tizedét szolgáltatták be a föld tulajdonosainak. A mai ember sóvárogva gondol vissza erre a tíz százalékos személyi jövedelemadóra és arra, hogy akkoriban nem volt áfa és tébé járulék. Igaz, érvényben volt az első éjszaka joga, de hát az a pár éji óra hamar elszalad, különösen nyáron. Ebben a korban találták fel a hintót és a postakocsit.

   Amerika felfedezése után fordult a kocka. A gyártulajdonosok folyamatosan gazdagodtak, a munkások szakadatlanul szegényedtek, így jött létre a jóléti állam és a fogyasztói társadalom. Minden  vezető a népből jött és a szegények felemelésén fáradozott, legalábbis ezt hangsúlyozta. Közben megszületett a futószalag és az autó.

   A második világháború után egyes országokban koncepciós perek voltak, továbbá politikai rendőrség, falujárás, sajtócenzúra. A visszabeszélést rendeletileg betiltották. A munka becsület és dicsőség dolga lett. És kötelező. Később enyhült a helyzet, de nyugatra csak háromévente lehetett utazni. A dolgozók kaptak némi nyereségrészesedést, de nem szólhattak bele semmibe, a hatalom azt csinált, amit akart. Akinek ez nem tetszett, az alámerült és megpróbált kibekkelni.

   A világ tovább fejlődött. Négyévenként választások vannak, ahol a kormányok válthatják egymást, ha a nép is úgy akarja. Bárkiből lehet bankelnök, cégtulajdonos, könyvkiadó, sőt, pártot is szabad alapítani. Bárki elmondhatja véleményét kül- és belpolitikáról, az iskolarendszerről, igazságszolgáltatásról, a foci világbajnokságról, autópálya építésről, mindenről. A hatalom ugyan ma is azt csinál, amit akar, viszont bárki bekerülhet a hatalomba. Csak el kell találnia, ki nyeri a soron következő választást.

 Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük