Tudvalevő dolog, hogy a vörösbort orvosszerként használtuk és ebben a korban  még természetes volt, hogy  a Tokaji Aszút 1-5 puttonyos minőségben készítették. Nagyot változott a világ és még nagyobbat  a magyarságtudatunk.  Ez utóbbi negatív értelemben.  Ha megkérdeznek egy átlagos magyar embert, mire büszke, akkor a felsorolásában biztosan benne lesz a Tokaji Aszú. De melyik korszak aszúja?  Ne tegyek fel ilyen kérdést! Nincs korszakra jellemző aszú!  Van, csak nem vállalják. 200 év kitörölve a kultúránkból.

Ma csak egy stílusú aszú van, pedig én most kizárólag a  megtagadott  korszak aszúiról, palackjairól fogok írni, mégpedig Herceg Windischgraetz  Lajos borairól. Arról a Windischgraetzről, aki Hegyalja egyik legnagyobb földbirtokosa, a tokaji és a sárospataki Rákóczi Pince tulajdonosa, az 1924-25-ös frankhamisítás pénzelője, az 1933-1944 közötti időszak GESTAPO-s tisztje és nem utolsó sorban a korszak egyik legjobb aszúkészítője.

Az 1900-1945 közötti időszakból nem sok eredeti palack maradt meg. A legnagyobb zsidó borkereskedő Zimmermann kóser borként főleg külföldre szállított tokaji aszút, míg Windischgraetz névvel  az aszúk hazánkban kerültek forgalomba.

Amióta palackozták az aszút azóta hamisították is. A hamisítás ellen védekeztek. Olyan minőségű címkéket készítettek, hogy azokat ne lehessen a korszak technológiai adottságaival lemásolni. A palack védelmének legfontosabb  része a  dugó védelme. Az eredeti, kiürített palackokat igyekeztek beszerezni. Valószínű, hogy nem volt kiürített, szemétbe dobott Windischgraetz-palack.  Az üres palackot olcsó borral újratöltötték, leviaszolták és eladták mint eredetit.

Az előzőkből adódik, hogy az őseink a dugót és a kapszulát védték. A fenti képen ez látható: a kapszula oldalába nyomott hercegi címer. Ez a lenyomat még ki volt festve, de ez  már nem nagyon érzékelhető.

Van egy aránylag gyakran használt Windischgraetz-címke. A sárospataki vár a család tulajdona. Az egyik legfontosabb adat a címke alján olvasható. Tokaj Rákóczi Pince. Ezt  a Windischgraetz-aszúk azonosításánál később fel tudjuk használni.

Elég szépen sikerült megtisztítanom a kapszulán lévő lenyomatot. Egy Horthy- címeres kapszulabélyeg általánosan volt használt az 1936-1944 között palackozott aszúknál.

 Innen kezd érdekes lenni. Krausz Ernő  tokaji és Holló Andor újhelyi vállalkozó  alapítottak  egy közös céget és Krausz Ernő 1931-ben megvásárolta a Tokaji Rákóczi-pincét. 1932-1944 között a vállalkozás Herceg Windischgraetz Lajos Borpincészete tokaji Rákóczi-pince név alatt tevékenykedett.

Windischgraetznek megmaradt a sárospataki Rákóczi-pince, tehát  1932-től 1944-ig  Herceg Windischgraetz Lajos Borpincészete sárospataki Rákóczi-pince név alatt forgalmazta a borait.

 A Krausz-Holló-féle vállalkozás tokaji Rákóczi pince, a Windischgraetz pedig sárospataki  Rákóczi-pince megnevezést használt. A palackon lévő címkék egyébként megegyeztek.

Ezek szerint ezt az 1928-as évjáratú 5 puttonyos aszút még Windischgraetz készítette, de már a Krausz—Holló-féle társaság palackozta. A gazdasági világválság és egyéb okok miatt ekkor már Windischgraetz jelentős anyagi gondokkal küszködött. Természetesnek tartom, hogy a pincével együtt eladta a benne tárolt borokat is. Ne tévesszen meg senkit a kapszulán olvasható szöveg.  Ma úgy gondolom, hogy ezt a kapszulán csak a Krausz-féle társaság használta.

Mivel két pincészet lényegében több mint 10 évig azonos névvel forgalmazta az aszúit, ezért érthető, hogy miért találkozunk velük gyakrabban.

Van egy sztoris palack, illetve két palack. Pest mellett lakott egy pedagógus és 1944-ben pénz helyett kapott 6 palack Windischgraetz-aszút. A II. világháborúban az orosz katonák meglepetésként nagyon gyorsan elérték a települést és nem volt idő megfelelő helyre eldugni a palackokat. Kényszerből újságpapírba becsomagolták és egy zsákban elásták. Csak hat hónap elteltével sikerült kiásni a földből. Ezért sérültek jelentős mértékben a címkék.

Ritkán látható a Windischgraetz kapszulabélyeg, lényegében a hercegi címer. Az 1906-os évjáratú palack kapszuláján is Windischgraetz önmagát reklámozta, a hercegi címert megtaláljuk rajta. Még nem tudom teljes mértékben bizonyítani, de van egy elképzelésem: minden Windischgraetz által forgalomba hozott palack kapszuláján rajta van a címer. Ez értendő a pincetokok viaszára is. Korábban már leírtam, hogy a Windischgraetz-aszúk azonosításánál figyeljünk a címke alján lévő pincészet nevére is.  Itt Tokaj-Sárospatak felírat olvasható. Ebből tudhatjuk, hogy 1932 előtti palackozás. A sérült címkéken az évjárat nem található meg, a régi tulajdonos szerint az 1920-as évek elejéről származik a bor. Az elásott palackokra ráragadt az 1944-es újság papírja. Itt még olvasható egy részlet.Először itt merült fel az a gyanú, hogy hamisított palack, mivel „nem illik rá” a kapszulája, de a kiszerelés minden jellemzője ennek az ellentkezőjét bizonyítja. Erről a típusú kapszuláról annyit tudok, hogy gyakran használták 1945 és 1949 között. Ez egy átmeneti időszak, 1945-ig általánosan a Horthy-címert, 1950-től pedig a vörös csillagost használták.

Szabványos tokaji palack, de azt már nem tudom, hogy a társaság vagy pedig a magyar állam hozta forgalomba. Az államosítás után felhasználták a megmaradt eredeti címkéket. Lásd a Zimmermann-aszúknál. Például: Az eredeti Zimmermann-címke vörös csillagos kapszulával. Ma úgy gondolom, hogy a palack még az államosítás előtt került forgalomba, Így Krausz-féle aszú.

A kapszula anyaga és lenyomata megegyezik az 1940-es évjáratúval.

Tudjuk, hogy Windischgraetz 1944-ig készített aszút. Azt nem tudjuk, hogy a nagybirtokos és a GESTAPO-s múltja miatt milyen mennyiségű borkészlet került a magyar állam tulajdonába. Az is lehetséges, hogy volt lehetősége elszállítani a borát. De ezt akkor kivitte az országból.

A palack eredetének megítélésére két lehetőség van. Az egyik, hogy 1945 után hamisították. A címkéje és a palack formája alapján ez nem kizárható.  Ennek ellentmond a kapszula anyaga és a rajta lévő lenyomat. Véleményem szerint ez a palack állami kiadású. Olvasható rajta a nyomda neve, amely a címkét készítette, illetve megpróbálta másolni. Az eredeti  Windischgraetz-címkétől nagyon sok részletben eltér és ez már szocreál stílusú, de egyértelmű rajta a sárospataki-pince. Hova tűnt a Rákóczi?

A palackja a szabványos tokajihoz viszonyítva jelentős eltérést mutat.  Ez a nem igazából érzékelhető.  A palackok hiánya miatt hasonlót 1949 környékén használtak.

A Windischgraetz élete nem volt unalmas, sokféleképpen megítélhető, de az nem vitatható, hogy boraival maradandót alkotott. Ezt csak az tudja, akinek megadatott az a lehetőség, hogy a palackjait kézben tarthatja. Ez egy palackba zárt történelem. A mi korosztályunk szép lassan megismerheti a történelmét, de a korszak borainak jellemzőit, azt nem. A Windischgraetz-aszúk ma nem kapnának palackozási engedélyt. Hogy miért? Lehet, hogy eltűnt a magyarságtudatunk? Nem vállaljuk a múltunkat? Nem tudhatom, kérdezzék meg a hozzáértőket.

Forrás, szöveg: vigbor.hu. Vig Gyula, a Váci Curia Bormúzeum tulajdonosa bocsátotta  rendelkezésünkre. A fotók a Váci Curia Bormúzeumban lévő palackokról készültek.

Szerkesztő: László Gyula újságíró (lgyula)

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük