2022.december.10. szombat.

EuroAstra Internet magazin

Független válaszkeresők és oknyomozók írásai

Zombori Árpád: A római számok rendszere, a nulla használata, a kétféle római 4-es szám rejtélye

5 perc olvasás
Tudomány. A római számok rendszere, a nulla használata, a kétféle római 4-es szám rejtélye
romai szamok

Baráti beszélgetésben, történelmi érdekességek felemlítése kapcsán merült fel a kérdés, hogy a római számrendszerben vajon miért nincs nulla, valamint  római számokkal írt óra számlapokon a négyes szám miért van némelyeknél négy db. „I” betűvel, másoknál „IV” betűkkel írva. Bár, – úgy mint sokan mások, – én is régóta tudtam ezekről a furcsaságokról, mégis ez a beszélgetés késztetett arra, hogy utána járjak e két furcsaságnak.

 

A római számok keletkezésüktől, megalkotásuktól kezdve többször mentek át különböző változásokon, míg végül a ma leginkább elfogadott forma, logika kialakult. Kezdetben hét betű különböző kombinációjával sikerült számokat feljegyezni, de csak a 3999. számig. Ezek a betűk I, V, X, L, C, D és az M. (Nagyobb szám leírásához egyéb kiegészítő jeleket használtak a meglévő betűkhöz.) E számokat az ötös és a tízes számrendszer különleges kombinációjából alakították ki. Használták úgy a betűszámokat, hogy az alapszám (betű) után írták a kiegészítő betűket, melyeket az alapszámhoz kellett adni. (additív módszer) pl.:14 = XIIII ; 9 = VIIII. A későbbi, inkább elterjedt, máig használt számírásnál az alapszám (betű) elé írt betűszám kivonandót, míg az alapszám után írt betűszám hozzáadandót jelent. (subtraktív módszer) pl.:14 = XIV; 9 = IX. Ezzel a kis bonyolítással oldották meg a nulla hiányát, amit ugyan betűvel nem jelöltek, – vagy csak egy vízszintes vonallal – de a tudatban benne volt: -1+1=0  (semmi, latin nyelven nihil)

Ha például egy római polgár kölcsön adott a szomszédjának 2 db valamit, majd másnap a szomszéd  az egyiket visszaadta, akkor már csak 1 valamivel tartozott. Pár nap múlva a másik dolgot is visszaadta, így a tartozása nullára csökkent, – tehát szükségük volt a nulla fogalmára, használták azt.

A betűszámokat arab számokkal átírva és az additív, subtraktív szabályt alkalmazva láthatóvá, értelmezhetővé válik a „0”

 

-1+1 = 0
(+)1 = 1 I
+1+1 = 2 II
+1+1+1 = 3 III
-1+5 = 4 IV
(+)5 = 5 V
+5+1 = 6 VI
+5+1+1 = 7 VII
+5+1+1+1 = 8 VIII
-1+10 = 9 IX
(+)10 = 10 X
+10+1 = 11 XI
+10+1+1 = 12 XII
+10+1+1+1 = 13 XIII
+10-1+5 = 14 XIV
+10+5 = 15 XV
+10+5+1 = 16 XVI
+10+5+1+1 = 17 XVII
+10+5+1+1+1 = 18 XVIII
+10-1+10 = 19 XIX
+10+10 = 20 XX
+10+10+1 = 21 XXI
+10+10+1+1+1 = 23 XXIII
+10+10-1+5 = 24 XXIV
+10+10+5 = 25 XXV
+10+10-1+10 = 29 XXIX
+10+10+10 = 30 XXX
+10+10+10-1+5 = 34 XXXIV
+10+10+10+5 = 35 XXXV
+10+10+10-1+10 = 39 XXXIX
-10+50 = 40 XL
-10+50-1+10 = 49 XLIX
(+)50 = 50 L

 

_  _  _

 

Érdekes dilemma látszik a régi, római számokkal megírt órák számlapján. Ezen óráknál a 4-es számot van amelyiknél négy darab I- vel, másoknál pedig IV -vel jelölik. Vannak akik hibás számírásnak, mások a régebbi, additív írással magyarázzák, megint mások esztétikára, valamilyen szimetriára hivatkoznak. Az additív hivatkozás azért hibás, mert akkor a kilencesnek is annak ( additívnak) kéne lennie.

Nos, amikor elkezdték figyelni az idő múlását, több lényeges, jól megfigyelhető természeti jelenséget és emberi szokásformát vettek figyelembe. A legfőbb kiinduló pont a Nap legmagasabb állása volt, ez a nap fele, a dél. Németül Mittag, ami napközép -et jelent. A másik felet a magyar szó is pontosan fejezi ki: éjfél – az éjszaka fele. Németül ugyanezt jelenti Mitternacht – éjszaka közepe.

Az emberi élet, viselkedés, tevékenység szempontjából a napot hat jól elkülönülő, minden nyelven hasonlóan kifejezett részre lehet osztani: hajnal, reggel, délelőtt, – majd délután, este, éjszaka. Mivel a dél és az éjfél már kétfelé osztotta a napot, így kétszer három részre osztódik a nap. Az óra számlap félnapot jelez, ezért három részre osztódik amit a betűszámok jól mutatnak. Az „I” a hajnal  és a délután: I; II; III; IIII; a „V” a reggel és az este: V; VI; VII; VIII; az „X” a délelőtt és az éjszaka: IX; X; XI; XII;. Nos ez a magyarázata annak, hogy a 4-es négy „I”-vel és nem „IV”-vel van írva. Az pedig, hogy 12 részre lett osztva a fél nap, az akkori népek praktikus gondolkozását mutatja, mert az egyharmadokat négyfelé osztva elfogadható hosszúságú időegységet kaptak, ami se túl hosszú se túl rövid. Az ókorban, középkorban de jelen korunkban is a leginkább használt osztás a felezés és a negyedelés.

A sok egyéb magyarázattal, találgatással szemben szerintem az általam levezetett teória a megfelelő magyarázat a kétféle római négyes szám használatára, márcsak azért is, mert az egy nap hat részre osztása, – hajnal, reggel, délelőtt, délután, este, éjszaka – sokkal régebbi, mint az óra (a napóra) megalkotása, így ahhoz igazították az óra felosztását azok az órakészítők, akik igazodtak az ősök praktikus megoldásához. Az is megfigyelhető, hogy az Ember – szükségletének megfelelően – a múló időt egyre kisebb részekre osztotta, osztja. Előbb csak egy nap, majd megfelezte, aztán hat részre osztotta. Az óra bevezetésével tovább osztotta 24 részre, 24 órára. Az órát is tovább osztotta 60 percre, majd jöttek a másodpercek, tized, század ezred másodpercek és tovább. Ahogy szükséglete megkívánja és a technika fejlődése azt lehetővé teszi.

 

Nagyréde, 2022. március hó.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1973-2022 WebshopCompany Ltd. Uk Copyright © All rights reserved. Powered by WebshopCompany Ltd.