Őrzöm néhány levelét szüleimnek, nagyszüleimnek. Betűik szépek, egyetlen szó megmutatja, melyikük kézírása. Viszont az én kézírásom nehezen olvasható, csúnya. Nem tehetek róla. Annak idején Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszter kötelezővé tette a zsinórírás tanítását az általános (elemi) iskolákban. Ahogy rendelete fogalmazta: a zsinórírás országos oktatása kötelező érvényű. Jól is néznénk ki – gondolhatta -, ha minden nebuló másképpen írna, még elkezdenének másként gondolkodni is!

Hiába tiltakoztak a tanítók, a szülők, a gyermekpszichológusok. Legfeljebb azt érték el, hogy a minisztérium segédkönyveket adott ki az egységes írás oktatásához. Például: Útmutató az újrendszerű írásmódhoz. Kiskáté az új írásmódhoz. Az egyszerűsített zsinórírás elemi iskolai tanításának kézikönyve.

A zsinórírást egy bizottság találta ki. Volt köztük rajztanár, iparművész, ősnyomtatványok restaurátora, kultuszminiszteri államtitkár. A bizottságot Luttor Ignác íráspedagógus és grafikus vezette. Ma már nyugodtan kijelenthető, hogy a hatalmas propagandával útnak indított zsinórírás csődöt mondott. Megpróbálok egy összefoglalót írni a bevezetést követő ötödik évben. megjelent szaklapokból, sajtóból.

A mai diákság nagyon gyengén ért a betűvetéshez. Olyan az írása, mint a legnehezebb testi munkát végzőké. Erről bőven tanúskodhatnak az írásbeli tantárgyak tanárai, akik nem győzik hangoztatni, hogy mennyire megnehezíti tanítási és dolgozatjavítási munkájukat a diákok feltűnően rossz kézírása. Ezen állapot bekövetkezésének legfőbb oka a kötelező zsinórírás, amely nem ad lehetőséget, az ifjúságnak a tetszetős, jól olvasható, az egyéniségét is kifejező könnyed kézírás kialakítására.

Vegyük csak szemügyre elsősorban a zsinórírás írószerszámát. A hozzáértők első látásra megállapíthatják, hogy ezzel képtelenség elfogadható módon írni. Ma olyan eszközzel ír a diákság, amely mindennek nevezhető, csak éppen írószerszámnak nem. Gömb- vagy tompa végű tollal ellátott vastag, tollszárfélének nevezett dorongot adtak a kezükbe. A diákság által nagy szeretettel használt töltőtollak használata szigorúan tilos.

A régi jól bevált írásrendszer írószerszáma vékony tollszár hegyes tollal Nem volt ennek a tollnak semmi hibája. Annál több hibája van a zsinórírásnál használatos 363-as redisz-tollnak. A tinta könnyen lerakódik, megszárad és így hosszabb használat után az írás fokozatosan vastagabb lesz. A tintának ez a tulajdonsága ezen kívül a sűrű tintába mártást is maga után vonja a pacák keletkezését, amely elégtelen osztályzattal jár.

A 363-as redisz-tollat tisztítani sem lehet, ami aztán a toll idő előtti tönkremenését idézi elő. Apróbb betűket írni ezzel a tollal és írásmóddal egyáltalán nem lehet, pedig ilyen feladat elé is állíthatjuk az írni tudó egyént akár az iskolai, akár a gyakorlati élet. Ez az oka annak, hogy tanulóink meglehetős nagyméretű betűkkel írják írásbeli dolgozataikat.

A zsinórírás kötelező oktatása 1945-ben szűnt meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük