Őszintén szólva Norvégiának nem azért van óriási idegenforgalma, mert a külföldi látogatók a Királyi Palotát, az Akershus-erődöt, a Kon-Tiki, vagy a Munch-múzeumot akarják megnézni. Norvégiának évente 365 síelésre alkalmas napja van. Bár a Skandináviai-hegység csúcsai „csak” 2000-2500 méter magasak, a gleccserek és jégmezők egész évben megtartják a hótakarót. A délen fekvő főváros hőmérséklete augusztusban elérheti a 30 Celsiust fokot is. Hogy ne feledjük síparadicsomban vagyunk, Oslo peremén magaslik a Holmenkollen, a 135 méter magas síugró sáncával. Novembertől májusig garantáltan friss hótakaróval.

Sajnos a síelés kimaradt az éltemből, ezért Osloban a világ talán leghíresebb szoborparkját, a Vigeland-parkot jártam be. Ha belépünk a kovácsoltvas és csiszolt gránittömbből épített kapun, a park bronz és kőszobrok között megyünk pár száz métert, elénk tárul a megdöbbentő szépségű Monolit.

 

Számomra a Monolit az egybefonodó fiatal és idős testek látványa az élet folytonosságát jelenti. Az egyén élete véges, de generációk követik egymást, így az emberi élet örökkévaló.

A szoborparkot Gustav Vigeland norvég szobrászművész tervezte 1939-1949 között. Kikötötte, a park nyilvános legyen. Bárki ingyen látogathatja. A több száz szobrot szobrot meg szabad érinteni, a gyerekek a legnagyobb gránitszobrokra is felmászhatanak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük