A 20. századi magyar történelem nagy töréspontjairól Kieselbach Tamás – az első budapesti galériás, a neves szakértő, művészettörténész és a világszínvonalú magyar műkereskedő – eddig három könyvet adott ki, s ígérete szerint még hátra van a negyedik sorsfordító képeskönyv is 1919-20-ról. A jelen könyv kétnyelvű, magyar és angol nyelven is megjelentek a szöveges részek, azért ismételtem angolul is a címet.

A 20. századi magyar történelem nagy töréspontjairól Kieselbach Tamás – az első budapesti galériás, a neves szakértő, művészettörténész és a világszínvonalú magyar műkereskedő – eddig három könyvet adott ki, s ígérete szerint még hátra van a negyedik sorsfordító képeskönyv is 1919-20-ról. A jelen könyv kétnyelvű, magyar és angol nyelven is megjelentek a szöveges részek, azért ismételtem angolul is a címet.

   2011 végén a rendszerváltás korszaka került sorra harmadikként. Nagyon finom és találó címet kapott: eufória. Akik felnőtt fejjel átéltük, emlékezünk arra, hogy azok az évek valóban mennyire eufórikus idők voltak! A vérünkben tudtuk, hogy más nem is következhet, mint valami óriási változás. Bár az álmainkban mindannyian sokkal jobbra vágytunk, azután sokat csalódtunk. De itt most csak az eufóriáról van szó, hiszen még azt sem beszéltük ki igazán!

   Kieselbach a vizualitás erejével bíró ötletet keresett e tárgyhoz, amit maradéktalanul megtalált Nagy Piroska, egyetemi csoporttársának fotói között.

   Nagy Piroska az előszóban elmondja, hogy szülei 1956-ban menekültek az Egyesült Államokba. Az ottani magyarok mindig megünnepelték október 23-át. Fiatal lánnyá cseperedett, és 1980-ban egyetemistaként visszatért Magyarországra. Megdöbbent, hogy 1956-ot itthon csak ellenforradalomként említették. 1987. október 23-án részt vett az első tüntetésen, aztán a többit már primitív gépével fényképezte is. Ezeket kicsempészte Amerikába, apja kívánságára. A magyar szabadság ügyét hirdette Amerikában. Nem sejtette, milyen fontos kordokumentumokat hozott létre. Ezt felismerte Kieselbach Tamás, ezért írt utószót a könyvhöz. A másodi előszó Rainer M. János, az 56-os Intézet igazgatója tollából született. A „történelemcsinálók" némelyikét felismerjük a képeken, másokat nem. Akik a lényeges szereplők voltak, megszólalnak a könyvben. Ők: Deutsch Tamás, Donáth László, Fodor Gábor, Gyenes Judith, Haraszti Miklós, Hegedüs István, Hodosán Róza, Horn Gábor, Jánosi Katalin, Kis János, Kósa Ferenc, Kőszeg Ferenc, Lovas Zoltán, Mécs Imre, Molnár Péter, Nagy Gáspár, Nagy Károly, Orbán Viktor, Pálinkás Szűcs Róbert, Mark Palmer, Pesty László, Philipp Tibor, Rainer M. János, Rajk László, Rockenbauer Zoltán, Sólyom László, Szelényi Zsuzsanna, Szilágyi Júlia, Szilágyi Sándor, Tamás Gáspár Miklós, Tirts Tamás és Wachsler Tamás. A szereplők hősök voltak – mondta a könyv bemutatásakor két politológus, Kumin Ferenc és Török Gábor. A könyv erősen hat az érzelmekre, ami megegyezik a céljával – állította Kieselbach Tamás. Borzas ifjakként látjuk a ma kopaszodó, nyakkendős urakat, akik közül szinte mindegyik más-más pártban folytatta közéleti szereplését.

   Nagy Piroska 1985-től rendszeresen kijárt a Rákoskeresztúri Köztemető 301-es parcellájába, ahol még akkor csak laza, gazzal sűrűn benőtt gödrök emlékeztettek arra, hogy az elhanyagolt helyen 1956-os kivégzettek, a mártírok nyugodhatnak. Nehéz volt azonosítani a helyet egy rongyos térkép segítségével. Később már minden tüntetésen részt vett – a rendszerváltásig. Feltett szándéka volt, hogy ismertesse a világgal, mi történt kis hazájában. Az embereknek elegük lett a diktatúrából, a szovjetek megszállásából, és ezt már ki is merték mondani. Amerikai állampolgárként nem tartóztathatták le, a rendőri intézkedéseknél csak angolul volt hajlandó megszólalni. A néprajzi diploma után művészettörténetet végzett. Ekkor már a magyar szamizdat kiadványokban is megjelentek dokumentum értékű fotói, és jobb fényképezőgépet kapott. Az első szabadon választott kormány megalakulásakor letette a fényképezőgépet. Úgy vélte, a küldetése befejeződött.

   Kieselbach Tamás, a kiadó utószavában említette, hogy a tüntetések idején külföldön tartózkodott, az átmenet nagy eseményeinél és a berlini fal leomlásakor sem volt itthon, helyette a magyar műkereskedelem kilátásaival foglalkozott. A nyolcvanas években még külföldön akart karriert építeni, de az eufórikus évek alatt mégis itthon maradt. A rendszerváltáskor, az új korszak küszöbén céget alapított, és végre legálisan működhetett galériásként. Anitával, a feleségével egymást fényképezték a klinkertéglás házfal előtt, amelyen (halványan) láthatók a rendszert átkozó feliratok. A könyv szennylapjain viszont felnagyítva látjuk az egyes téglákba vésett óhajokat.

   A könyv befejező részeiben időrendben felsorakoznak az ellenzéki erők adatai, az életrajzaik, a nevek, a képek kontaktmásolatai és Kieselbach árverési katalógusai. Utóbbiak külön szót érdemelnek, mert a magyar festészet legjobbjainak fő műveit tudta megszerezni és kínálni az aukciókhoz. Ezeket gyönyörű katalógusokban tette közzé.

   Meghatóan szép, színvonalas, apolitikus, de érzelmekkel teli kiadványt tarthatunk a kezünkben, és nosztalgiázhatunk kedvünkre a képek láttán.

DOBI ILDIKÓ

 

 

Nagy Piroska

Az Eufória évei/Years of Euphoria 1988-1990

Kiadó: Kieselbach Galéria

Megjelenés: 2011

ISBN: 9786155199004

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük