Jóri AndrásJóri András

Néhány hónappal ezelőtt egy jogi szaklapban arra a kérdésre kellett válaszolnia: mit tanácsolna a leendő adatvédelmi biztosnak? A köztársasági elnök több elutasított jelöltje után 2008 ősze óta ő az: 306 igen és 40 nem szavazattal választotta meg az Országgyűlés. Csokonai Vitéz Mihály édesapja „borbély és seborvos" volt, s ahogy az a két foglalkozás is csak első pillantásra esett távol egymástól, úgy simul harmóniába Jóri András pályáján két szakmai szerelme: a jogtudomány és az informatika.

 Jóri AndrásJóri András

Néhány hónappal ezelőtt egy jogi szaklapban arra a kérdésre kellett válaszolnia: mit tanácsolna a leendő adatvédelmi biztosnak? A köztársasági elnök több elutasított jelöltje után 2008 ősze óta ő az: 306 igen és 40 nem szavazattal választotta meg az Országgyűlés. Csokonai Vitéz Mihály édesapja „borbély és seborvos" volt, s ahogy az a két foglalkozás is csak első pillantásra esett távol egymástól, úgy simul harmóniába Jóri András pályáján két szakmai szerelme: a jogtudomány és az informatika.

–           Melyik volt az első?

–           A nyolcvanas évek közepén velem együtt minden kamasz programozni tanult, engem is nagyon érdekelt. A Mikrovilág című lapban jelent meg az első publikációm tizennégy éves koromban. Ez egy adatbázis-kezelő program volt, amit a legendás Commodore 64-re írtam, és máig büszke vagyok rá. A családom egyébként a nagypapámig felmenően mind orvosokból áll, jogász sehol. Szüleim szerették volna, ha jogot tanulok, ehhez járult az én közéleti érdeklődésem azokban a „rendszerváltós" időkben. Semlegesebb korban talán informatikára mentem volna, de így is tovább foglalkoztam vele. A kilencvenes évek második felében sokan kezdtek internetezni Magyarországon, és az Egyesült Államokban már megszületett az első szabályozás is ezen a területen. Erről írtam a szakdolgozatomat, amely nemcsak a témája miatt számított újszerűnek, hanem azért is, mert az illusztráló anyagot floppin mellékeltem hozzá.

–           Ebből már kezd kirajzolódni, hogy bizonyára olyan állást szeretett volna az egyetem után, ahol lehetősége van a jog és az informatika gyakorlására is.

–           Pontosan így van: határterületet kerestem. Így kerültem Majtényi László, az első adatvédelmi biztos hivatalába, ami számomra egy csoda volt. A rácsodálkozás három évig, 1997-től 2000 végéig tartott. Eközben 2000-ben sikerült megszereznem a rendszerinformatikusi képesítést is.

–           Úgy tudom, a 2000. év más szempontból is vízválasztó volt az életében.

–           Az Internetszolgáltatók Tanácsa és a Jogi Tanácsadó Testület tagjaként a számítógépek azonosításához szükséges domain-nevekkel, e rendszer működésével kezdhettem foglalkozni. Ezt a munkát most abba kellett hagynom, mert az adatvédelmi biztosi tevékenységgel összeférhetetlen. Ugyanebben az évben tettem le a jogi szakvizsgákat is, és elkezdtem ügyvédként praktizálni az adatvédelmi jog területén.

–           Gondolom, akkoriban még nem volt nagy igény erre.

–  De, egy meghatározott, szűkebb ügyfélkörben már igen. Majdnem nyolc évig ügyvédkedtem.

–           Szerette?

–           Nagyon. Először is, mert az autonómiaigényemnek teljes mértékben megfelelt. Az ügyvéd magára van utalva, amikor felelősséget vállal, amikor tanácsot ad, amikor az ügyfele megtartásáért dolgozik, amikor úgy kommunikál az ügyféllel, hogy bizalmat ébresszen maga iránt. A munkáját jól tükrözi a keresete, ebben is csak magára számíthat. Jó periódus volt, sikeres ügyvédnek tudhattam magam. A szülővárosom, Szeged, valamint a főváros mellett az életemnek jelentős színtere Pécs is. Azóta, hogy az internetjog egyáltalán meg jelent a világban, vagyis az internetezés felvetette a maga jogi problémáit, az első magyarországi műhely Pécsett született meg. Ennek vezetőjét Majtényi Lászlón keresztül ismertem meg, és a kapcsolatunk ma is élő, olyannyira, hogy a Pécsi Tudományegyetemen már az informatikai szakjogászok képzésében veszek részt. Közben készültem arra, hogy megszerezzem a PhD-fokozatot, a dolgozatomat a közeli hónapokban védem meg.A címe: Az adatvédelmi szabályozásgenerációi. Eközben Pécshez kötmégazinfokommunikációs jogi folyóirat szerkesztése is.

           Ez már átvezet egy teljesen másik munkaterületre: a tudományos tevékenységhez.

–           Ide sorolom az Adatvédelmi Kézikönyvet, amely az Osiris Kiadónál jelent meg 2005-ben, és amelynek a bevezető tanulmányát írtam, továbbá az adatvédelem hazai gyakorlatát 2005-ig elemző részt. Erre nagyon büszke vagyok, mert ez nem más, mint az adatvédelmi törvényünkhöz készített első kommentár. Egy következő kötet jövőre jelenik meg, amely az alkotmánykommentáló munkákat gyűjti egybe. Ezt a munkát Sólyom László köztársasági elnökké választása után Jakab András vette át, de rajta kívül többen is részt veszünk benne. A személyes adatok védelmének jogi kommentárja tőlem származik.

–           Hogyan került a köztársasági elnök látókörébe, aki az adatvédelmi biztosi posztra jelölte?

–           Személyesen nem ismertük egymást, gondolom, hogy az említett tanulmánykötet hívta fel rám a figyelmét, tehát mondhatjuk, hogy az ő merítése volt. A köztársasági elnöki hivatal keresett meg, és aztán minden ment a maga útján.

–           Ez az út meglehetősen rögös lehetett, mert láttuk, hogy korábban több jelölt is „elvérzett" a parlamenti szavazáson.

–           Igen, volt, aki tortúraként élte meg, én inkább procedúráról beszélnék. Minden frakciónak felajánlottam a közvetlen kapcsolat lehetőségét, vagyis hogy elmegyek hozzájuk, és igyekszem a legjobb tudásom szerint válaszolni a kérdéseikre. Ez jó visszhangot váltott ki, mert ezeken a beszélgetéseken a képviselők közvetlen benyomást szerezhettek az eddigi munkámról, a felkészültségemről és az elképzeléseimről.

–           Az új poszt nyilván teljesen más, a korábbitól eltérő,vagy inkább elütő életstílust jelent, éles váltást a szabad ügyvédi pálya után.

–           Így van, itt kötöttségek vannak, méghozzá szép számmal, és éppen azt a személyes autonómiát kell nélkülöznöm, amit pedig az ügyvédi pályán annyira szerettem. Megszabott a munkarend, és sok a protokolláris kötelezettség is. Mindez egy más életstílust is jelent. Ezeket a szempontokat kellett elemeznünk a feleségemmel, mielőtt igent mondtam a felkérésre, és megkezdődhetett volna a már említett jelölési procedúra.

–           Most nyílik lehetősége az összehasonlításra is: mennyit változott az elmúlt években az ombudsmani hivatal?

–           Számomra megmaradt a hivatal vonzereje. Erősen jellemző rá a folyamatosság: találkoztam itt olyan kollégákkal, akiket a kezdetektől ismerek, és itt vannak „a jog új bajnokai", a mai pálya kezdők is. Pezsdítő volt számomra a találkozás. Amikor megismertem a most itt folyó munkát, azt tapasztaltam, hogy ma is újszerű, amit a kollégáim csinálnak, de már nem a rácsodálkozás, hanem a professzionalitás magas szintjén. Konszolidált, kiérlelt, létszá mában is nagyobb, ütősebb hivatallal találkoztam, mint amilyen az „eredeti" volt. Ez érthető abból a szempontból is, hogy a kezdeti úttörő munkát fel kellett váltania ennek a stabil tevékenység nek. Hozzáteszem: olyan szempontból is jó alapokat vettem át, hogy abban a néhány hónapban is, amíg Szabó Máté általános ombudsman a fő feladata mellett az adatvédelmi biztos jogkörét is ellátta, nagyon színvonalas munka folyt. Nem volt nehéz be-,illetve visszailleszkedni, mert tudtam, hová jövök, ismertem a stábot, és úgy éreztem, ehhez a munkához megvan bennem a szükséges tudás és bátorság is.

–           Mi a legfőbb célkitűzése az adatvédelmi biztos posztján? Mit üzen az embereknek ön szerint ez a szókapcsolat: adatvédelmi biztos?

–           A kezdeti időkben szó volt arról, hogy az elnevezés „információs biztos" legyen. Így hívják egyébként a világ több országában Nagy-Britanniától Szlovéniáig, tehát létezik ilyen gyakorlat, de nálunk ezt nem fogadták el. Mindez azonban természetesen mit sem változtat célkitűzéseim lényegén: az eddigi követő módszer helyett kezdeményező adatvédelmi biztosi hivatalt szeretnék. Arra gondolok, hogy mind ez idáig a hivatal a hozzá beérkező panaszok után ment, azokat vizsgálta ki. Ezért hajtottam végre máris az átszervezést, amelynek az a lényege, hogy a korábbi adatvédelmi, illetve információszabadsággal foglalkozó főosztály helyett a stratégiai és a vizsgálati főosztályt hoztuk létre. Ennek egyfelől az a lényege, hogy az adatvédelemnek és az információszabadságnak nem szabad, és ezért szervezetileg nem is kell különválnia egymástól. Jól példázza ezt az 1992-ben elfogadott adatvédelmi törvényünk, amely európai szinten is úttörőnek mutatkozott abból a szempontból, hogy egyetlen törvényben foglalta össze a személyes adatok védelmének és a közérdekű adatok nyilvánosságának szabályozandó kérdéseit. Másfelől pedig az új struktúra annak az elképzelésemnek a megvalósítását segíti, amely szerint külön lehet, és külön is kell választani a straté giai kérdéseket – amelyek komplexek és előre tervezhetők, kidolgozhatók – a beérkező napi panaszoktól, az azokat tisztázó vizsgálatoktól. Ami az utóbbiakat illeti: eddig is végeztek a biztosok konkrét, helyszíni vizsgálatokat. A legtöbb ügyintézés azonban a következő sémára épül: a panaszbejelentés nyomán a biztos levelet küld, az ügyet kivizsgálják, ezt követi a válasz, és annak a jogi értékelése. Továbblépésként azt tervezem, hogy – például az informatikai adatvédelem vizsgálataiban – szakembereink a helyszínen is felteszik a gyakorlattal kapcsolatos, meg nem kerülhető kérdéseket. A stratégiai főosztályhoz pedig a kiemelt ügyek tartoznak, amelyek különösen érzékenyen érintik az adatok védelmét. Ilyenek például azok, amelyek az állami szervek – az adóhivatal, a titkosszolgálatok – működésével kapcsolatosak. Ezekben az ügyekben ugyanis az adatok nyilvánossága, kezelése adott esetben korlátozhatja a személyiségi jogokat is.

–           Mindez sok gondot vet fel a magánszférában, de a gazdasági kérdéseknél is, gondoljunk csak az adóslis tákra, vagy még egyszerűbb esetekre, amikor a csomagküldő szolgálatok adják tovább a megrendelő adatait. Ezek az adatok listákká állhatnak össze, amelyek azután, választásokhoz közeledve, időről időre felértékelődnek, sőt, kincset érhetnek.

–           Valós problémákról van szó, többek között ezek következtében kellett már többször is módosítani az adatvédelmi törvényt. Szerintem jelenlegi formájában ez a törvény működőképes, egyben megadja a kereteta további kezdeményezésekhez. Elismerem, hogy az adatvédelem és az informatikai lehetőségek együttes alkalmazása sokszor vezet érdekütközésekhez. Különösen az emberek politikai meggyőződését tartom érzékeny adatnak.

–           Ebből a szempontból hogyan értékeli azokat az eseteket, amikor bírák, ügyészek, más közszereplők adatait, telefonszámát „plakátolták ki" a Kossuth téri tüntetők, vagy amikor ugyancsak személyes adatok jelentek meg a Kurucinfo honlapon?

           Az informatikai eszközök, technológiák túlnyomó része az Egyesült Államokból származik, mint ahogyan a választási kampányokban felhasznált marketingeszközök és ismeretek is. Ezek ott kétségkívül hatékonyaknak bizonyultak, ugyanakkor nálunk kötöttebb a szabályozás, tehát sok minden sérti az adatvédelmi jogokat, ami az USA-ban nem. Jó példa erre éppen a Kurucinfo honlap, amelynek működésével szemben a hatóság jogsegélyt kért olyan tényállásokban, amelyek ott nem minősülnek bűncselekménynek. Az adatvédelmi és informatikai adatok közös halmazának vitás területeire pedig példának tudom mondani éppen a bírák, rendőrök adatait: az utóbbiak esetében vajon csak az azonosító számot célszerű láthatóvá tenni, vagy az arcukat is? Vagy beszélhetünk a vagyonnyilatkozatok kérdéséről: van, aki sérelmezi, hogy köteles beírni a családi ezüstöt. Ugyanakkor mindenki tudja, hogy ez alól is van kibúvó, hiszen az adott körben a politikusok, közszereplők házastársának vagyonnyilatkozata már nem publikus, abban tehát elrejthető a családi ezüst. Mindamellett látni kell, hogy ezek a szabályozások nem véletlenül születtek: a jogállami törvényhozás elemi részei, hiszen erős társadalmi érdek fűződik ahhoz, ahogy az említett csoportok vagyoni helyzete, va-gyonosodása követhető legyen.

–           Említette már, hogy átszervezéseket hajtott végre az adatvédelmi biztosi hivatalban. Milyen karakterű műkö dést tervez? Elképzelései szerint milyen lesz az Ön által vezetett hivatal?

–           Szándékom szerint hatékony és konkrét munka jellemzi majd a hivatalt. Rendszeresen szeretnék a nyilvánosság elé állni. Nagyon nagy hangsúlyt kívánok adni annak, hogy a jogi állásfoglalásaim koherensek legyenek. Azt gondolom, hogy az elmúlt tizenhárom év joggyakorlatának nagyon jelentős a súlya, ezért a munkánkban, a döntéseinknél folyamatosan figyelembe kell venni. Hogy ezt megtehessük, már meg is kértem munkatársaimat ennek amjoganyagnak a feldolgozására. Meggyőződésem, hogy követhető és következetes jogdogmatikai tisztaságnak kell jellemeznie a munkánkat. Azt szeretném, ha az adat vé delmi biztos állásfoglalásai egyfajta zsinórmértékként szolgálnának.

–           Az adatvédelmi törvényt tehát a módosításokkal együtt alapjában jónak, működőképesnek tartja. Mégis, amint már szó volt róla, a gyakorlatban nagyok az érdekütközések.

–           Ezzel együtt optimista vagyok: a jogállam működik, előbb-utóbb minden a helyére kerül. Az ombudsmani hivatalban színvonalas, szép és értelmes, európai szintű munka folyik. A magam hrminchat évével én sem vagyok idősnek mondható, de a nyomunkban már ott van egy új jogászgeneráció is: felkészültek, igényesek, jó velük dolgozni.

–           Hatéves munkája még csak most kezdődött, de talán gondolt arra: ha lejára mandátuma, hogyan tovább?

–           Hat év nagyon hosszú időszak. Gondolom, természetes, hogy nem látok el a végéig. Most arra összpontosítok, hogy ebben a munkában érjek el konkrét eredményeket, hogy itt hagyjak nyomot magam után.

Varga Zsuzsa

Fotó:Pozsonyi Zita

Megjelent a Complex Magazin XV. évfolyam 12. számában   2008. december

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük