a_futtyos.jpgA füttyös. F. Gáspár Anni festménye

   A címet nem én találtam ki, internetes kommentekben fordul elő. A 4-6-os villamost nevezik így. Különleges szerepet tölt be Budapest közlekedésében és városképében. A villamos meghatározza a Nagykörút arculatát, a Nagykörút pedig Budapestét. Ez a világ legforgalmasabb villamosvonala, amely 220 000 utast szállít naponta. A Siemens Combino Supra 54 méter hosszú. Felszállok a légkondicionált, csendesen és gyorsan haladó királynőre a Széll Kálmán téren, leszállok a Teréz körútnál, ott van dolgom. Néhány perc az egész utazás.

   Nem mindig volt így. A háború befejeztével Budapesten még hónapokig nem volt áramszolgáltatás. (El tudja az Olvasó képzelni a Főváros életét áram nélkül?) Amikor néhány hónap elteltével a lebombázott centrálékat újjáépítették, lassan megindult a villamos közlekedés is. A 6-os villamos 1945. május 1-jén. Persze nem járhatott át Budára a felrobbantott hidak miatt. A járműpark egy része megsemmisült, a villamosok rendszertelenül és ritkán jártak. Az emberek összezsúfolódtak a villamos belsejében. A jármű lépcsőjén, ahogy akkor mondták, fürtökben lógtak. Ha két kocsiból állt a szerelvény, a kocsik között is kapaszkodtak. A hátsó kocsi ütközőjén is. Tujának nevezték. A villamos hátu(l)ja.

   Néhány napig ingyen közlekedtünk. Aztán megjelentek a kalauzok, kalauznők. Több funkciójuk is volt. Jegyeket árultak, ellenőrizték, lyukasztották az utasok átszálló jegyét, hetijegyét, bérletét. Nem mellékesen ügyeltek a rendre, fel-és leszállásra, összepréselték az utasokat, hogy minél többen férjenek fel. Menjünk beljebb, menjünk beljebb, még van hely a középen! Képzeljük el, milyen nehéz lehetett a zsúfolt 6-oson végigfurakodnia a tömegen, közben ellenőrizni, árulni a jegyeket, odaadni a visszajáró pénzt.

   A közlekedés balesetveszélyes volt. A balesetek főként abból adódtak, hogy hirtelen induláskor, fékezésnél a lépcsőn lógók leeshettek. Ezért a „Beszkárt” (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt.) kitalálta a füttyös kalauzt. Minden megállónál indulás előtt a kalauz, vagy a kalauznő leszállt a villamosról, végignézte a szerelvényt és ha minden rendben talált, hosszan a sípjába fújt. Ez jelentette a vezetőnek hogy indulhat.

   Itt meg kell szakítanom egy percre a témát. Abban az időben a kötelező művészeti stílust szocialista realizmusnak nevezték. Ez röviden azt jelentette, hogy a dolgozó emberek hétköznapjait kellett a művészeknek ábrázolniuk. F. Gáspár Anni, Mumnkácsy-díjas festőművész elkészítette „A füttyös” című képét, amely a kor emblematikus alkotása volt. Bemutatták a többi között Moszkvában, Berlinben, Varsóban és Bukarestben.

   1970-ben mélyreható változások történtek, legalábbis a kalauzok életében. Bevezették az „ülőkalauz-rendszert”. Ezentúl nem kellett a kalauzoknak végigállni a műszakot. A felszállás közelében kialakítottak egy padot, mögötte ült a kalauz és végezte a munkáját. Csökkent a bliccelők száma is, mert minden utas „átesett” az ellenőrzésen. A kalauz nélküli villamosról már nem írok, működését mindenki ismeri.

2_kep_3.jpg     „A füttyös”, más szocreál művekkel ellentétben, túlélte a rendszerváltást. 1991-ben és 2017-ben is megjelent az Esterházy-kalauz c. könyv borítóján.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük