In memoriam Dr. Fülöp András 1928 – 2008

  Dr. Fülöp András 1928 – 2008

Életének 79. évében, 2008. március 21-én, hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Dr. Fülöp András, a Malév egykori főpilótája, repülési igazgató, a magyar polgári repülés meghatározó alakja, kiemelkedő egyénisége. Pályafutása során 25 ezer órát töltött a levegőben, ami mind a mai napig egyedülálló a magyar aviatika történetében.

  Dr. Fülöp András 1928 – 2008

Életének 79. évében, 2008. március 21-én, hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Dr. Fülöp András, a Malév egykori főpilótája, repülési igazgató, a magyar polgári repülés meghatározó alakja, kiemelkedő egyénisége. Pályafutása során 25 ezer órát töltött a levegőben, ami mind a mai napig egyedülálló a magyar aviatika történetében.

Neve egybeforrott a Malév jet-korszakba való belépésével, hiszen aktív részt vállalt a Malév első sugárhajtású repülőgépének, a Tu-134-esnek az érkezésében mint típusfőpilóta, illetve vezetésével született meg a Tu-154-es három pilótás „magyar" változata, a Tu-154B-2. Közel harminc éves maléves pályafutása alatt új pilótagenerációk tanulták meg tőle a szakma szeretetét és fortélyait és még ma is sok olyan hajózó repül a légitársaságnál, aki Dr. Fülöp András keze alatt tanult.

Gyerekkorában nem készült pilótának, véletlenül cseppent bele a repülésbe, de azután mindent elért, amit a hazai repülésben el lehetett érni. 1949-ben kezdte a pályafutását az OMRE pilótaiskolában Algyőn, ahol Bücker 131-essel emelkedett először a levegőbe. 1949. októberében vonult be a Killián György repülőtiszti iskolára: az itt repült típusai az UT-2 (Galamb), Jak-18 (Fűrj) és a haláláig emlegetett kedvenc, az IL-l0 Párduc voltak. Csatarepülő lett, a parancsnokok réme, afféle fenegyerek. Ezred, majd hadosztály légilövészt „csináltak belőle", azt remélve, hogy így könnyebben féken lehet tartani. 1956-ban átképezték még MiG-15-ösre is, de jött a forradalom, amit követően nem írta alá a tiszti nyilatkozatot, ezért leszerelték. A katonai pályafutásának vége lett, talán szerencsére…

Az újrakezdés nem volt könnyű. 1958-ban sikerült a Malévhez kerülnie. A vállalat felfutóban volt, kellett a pilóta. Első polgári típusai a Li-2-es, majd az IL-14-es és az IL-18-as voltak, amelyeken először másodpilótaként, majd parancsnoki beosztásban repült. 1967-ben a Tu-134-es tanfolyamra már a típus leendő főpilótájaként ment ki. Nagyon sokat tett a típus sikeres forgalomba állításáért. 1973-ban viszont már egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ki lesz az új Tu-154-es típus főpilótája. Ez a gép lett az igazi „civil" kedvence. Tökéletesen uralta ezt a repülőgépet – akár a többit is -, amit a Tupoljev gyár szakemberei is nagyra értékeltek. Itt, Budapesten született meg a Tu-154B-2-es változata, az első háromfős repülőgép és a Malév az ő irányítása alatt vezette be a Szovjetunióban akkor még nem is remélt II.-es kategóra szerinti időjárási minimum – azaz a 350 méter látástávolság melletti – üzemelést. Amikor a vállalat új szervezete életbe lépett, ő lett az első repülési igazgató, és egyben a vállalati főpilóta. Szigorú fegyelmet és szaktudást követelt meg és ebben nem ismert elnézést. Az idő bebizonyította, hogy igaza volt. Új pilótagenerációk kerültek ki a keze alól, akik mai is a Malév hajózóinak a gerincét képezik.

Egyszer azonban be kellett fejezni. 1986. január elsejével nyugdíjba ment, ami még nem jelentette számára a repülés végét. Sportrepülőgépeken számos pilótát képzett még ki. Szerencsésnek tarthatta magát az a fiatal, aki tőle tanulta a szakmát. Pályafutása során több mint 25 000 repülési órát teljesített, amit mind a mai napig még senki nem lépett túl a hazai repülésben.

Azután elég rövid idő alatt abba kellett hagyni mindent: a repülést és a vadászatot is. Nehezen viselte a betegségből adódó tehetetlenségét, nyughatatlan természete folyamatosan küzdött ellene, amíg erejével bírta.

Emlékét megőrizzük!

Kiss Tibor