szilagyi_mntort_aufrecht_goldschmied.jpgA Magyar Nemzet Története I-X.-ig, 1895-1898.

Szerző: Szilágyi Sándor szerk. – Vaszary Kolos, Frőhlich Róbert, Kuzsinszky Bálint, Marczali Henrik, Pór Antal, Schönherr Gyula, Fraknói Vilmos, Acsády Ignácz, Angyal Dávid, Dézsi Lajos, Ballagi Géza, Márki Sándor

Sógorom az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozik restaurátorként. A Moholy-Nagy Képzőművészeti Egyetemen végzett design-szakon, imádja a munkáját. El nem tudod képzelni – mondja – milyen módszerekkel dolgoznak az intellektuális tolvajok. Hiába kameráztuk be az olvasótermet. Kihozatják a Szilágyi-féle „A magyar nemzet története” c. ritkaságot és kiemelnek belőle négy metszetet. Egyszer csak felfedezem a lapokat bekeretezve egy antikvárium kirakatában. Darabja huszonnégyezer forint.

  Bementem az üzletbe. Honnan vették ezeket a metszeteket. Az antikvárius lapozgat a jegyzetei között. Tessék itt van, Szabó János, Budapest. Wagner Richárd utca 10. És nem tűnt fel önnek, hogy Budapesten nincs is Wagner Richárd utca? – faggattam tovább. Újabb lapozgatás. Ebben tévedni tetszik, Soroksár-Újtelepen, Budapest  XXIII. kerületében van. Igaza volt. Persze ettől még nem került elő a tettes.

   Vannak durvább lopások is. Könyvtári szakember három évvel ezelőtt meglepődve lelt  rá egy budai antikváriumban Gyarmathi Miklós: Keresztyéni felelet (Debrecen, 1598) című munkájára, amelyet az eperjesi tudományos könyvtárból loptak el. A tettes ismeretlen. Egy budapesti aukción bukkant fel az unitáriusoknak szóló Halott temetéskorra való énekek (Kolozsvár, 1660) c. könyv, a Heltai-nyomda egyik utolsó terméke, amelyből mindössze két regisztrált példány ismert a világon. Kiderült, hogy a székelykeresztúri unitárius gimnázium könyvtárából való. Ezeket csak szakemberek tulajdoníthatták el.

 

   A művelt tolvajok nem kímélik a könyvüzleteket sem. Kinézik az értékesebb szótárakat, útikönyveket, képzőművészeti kiadványokat és egy óvatlan pillanatban a kabátjukba dugják. És vesznek egy kilencszáz forintos könyvecskét a gombatenyésztésről. Most már ez ritkább. A könyveket vonalkóddal látják el, a pénztárnál jelez a gép, ha a bűnös ellép a kassza mellől. De erre is van „megoldás”. A vonalkódos címke eltávolítsa, vagy leragasztása. A böngészők, olvasásba merülők  között ez feltűnés nélkül végrehajtható.

   Ezt a módszert unták meg a könyvkereskedők, akik ma már az elektromágneses áruvédelmi rendszert alkalmazzák. A vonalkódot elrejtik, illetve láthatatlanná teszik. A pénztárnál pedig aktiválják.

   A képzőművészeti ismeretek is hasznosak lehetnek. Zárhúzással betörni a kiszemelt  lakásba, pár másodperc alatt leakasztani a falról a kisméretű Ámos Imre, Czóbel Béla, Korniss Dezső, Czimra Gyula festményeit, majd gyorsan elosonni. Milliós zsákmány az eredmény. Csak egy ideig „pihentetni” kell az értékeket.

   Azt hisszük, a tolvajok ostoba, műveletlen, fél-analfabéta fajankók, de ez nem így van. Tájékozottak, a képzőművészetet szeretők, bibliofilek is vannak közöttük. Ezzel is okosabbak lettünk.

 Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük