Révay András: Burmától Mianmarig

  A világ eseményeiben tájékozottakat talán meg fogja lepni a cím, de ők nagyon kevesen vannak. Számuk egészen biztosan növekedni fog, ha elolvassák ezt a könyvet, amit bátran ajánlhatunk az egzotikus tájak minden kedvelőjének.

  A világ eseményeiben tájékozottakat talán meg fogja lepni a cím, de ők nagyon kevesen vannak. Számuk egészen biztosan növekedni fog, ha elolvassák ezt a könyvet, amit bátran ajánlhatunk az egzotikus tájak minden kedvelőjének.

 A Kossuth Könyvkiadó vezérigazgatója, Kocsis András Sándor és két barátja, Ágh Attila és Varga Gyula professzorok úgy három évvel ezelőtt határozták el, hogy együtt fognak utazgatni. Az első útjuk Thaiföldre vezetett, bebarangolták Kambodzsát, majd Burma következett. Nem túl széles körben ismert, hogy George Orwell első szárnypróbálgatása Burmában kezdődött, ottani tapasztalatairól szól a Burmese Days című könyve. De később, amikor a fiatal brit-burmai rendőrből már ismert író lett, akkor sem érdekelt senkit ez az ország. Azóta több, mint hetven év telt el és a világ most sem nagyon érdeklődik iránta. Szinte senki sem tudja, hogy hivatalosan már Mianmar a neve és új fővárosa is van: Nipido. De kell-e, érdemes-e bármit tudni egy országról, amiről még az is alig sejtjük, pontosan merre is van?

 A kérdésre Ágh Attila professzor válasza egy határozott igen. Ő az utazás célját tömören úgy határozta meg: a velünk élő történelmet kerestük. A könyv címe: Burma rejtőzködő világa, nagyon is találó, mert valóban feltáruló, felfedezni való világ. A szubkontinens: Indokína legelzárkózóbb része Burma. Történelme, civilizációja Angkorból indul el. Indokína nem azonos India és Kína keverékével. Az itteni civilizációnak egészen sajátos arca van. A közös vonásokat leginkább az utazó Buddhák mutatják. Az egyik közülük Laosz nemzeti jelképe, a másik Burmáé, a harmadik Bangkokban van. Ma a világsajtó azzal van tele, hogy a kereszténység és az iszlám állandó összeütközésben van egymással. A földön kétmilliárd ember buddhista és miközben a keresztények és a mohamedánok veszekszenek, a buddhisták mosolyognak. Az erre járó utazó eleven múzeumban sétál, kedves, barátságos emberek között. Erről szól a könyv, ami olvasmánynak is nagyszerű, ugyanakkor útikönyv is, segít eligazodni a helyszínen.

Varga Gyula közgazdász professzor a társadalomról, a gazdaságról, a politikáról írt a könyvben. Hazaérkezésük után többen feltették neki a kérdést: nem kell-e félni az ottani katonai diktatúrától? Tapasztalataik alapján bátran jelenti ki: aki csak teheti, menjen el ebbe az országba. Még kevés a turista, évente 3-400 ezer látogatja. Ugyanakkor sok embernek adnak – ha szerény színvonalon is – megélhetést. Burma az egyik legnagyobb ópiumtermelő a világon. A kormány – nemzetközi nyomásra – komoly küzdelmet folytat ellene, ha viszont sikerrel járna, akkor hatmillió embernek nem lesz kenyere! Az amerikai gazdasági embargó sem segíti, inkább gátolja a kiemelkedést. A helyi idegenforgalmi hivatal által ajánlott terülteken tökéletes a közbiztonság. Érdemes viszont néhány dolgot jól megjegyezni: Kizárólag palackos vizet igyunk! Az oltási kötelezettség tévesen szerepel a könyvben – nincs rá szükség! Utazási korlátozás nincs, valutát sem kötelező beváltani. Dollárral bárhol lehet fizetni, a helyi pénz leginkább csak borravalónak jó. Az éttermekben, szállodákban mindenhol igazán finom az étel, az árak – magyar szemmel nézve – nagyon alacsonyak. A közlekedés lassú, az úthálózat gyenge, ennek ellenére érdemes, legalább részben bejárni az országot. Egy furcsaság: Rangoonban tilos dudálni, aki megteszi, magas büntetésre számíthat. Az emberek nagyon tiszták, a személyi higiénia roppant fontos számukra. Végül pedig a talán legfontosabb alapszabály: ne kiabálj, ne rohanj! Egyszerűen nem is értik ezt a viselkedésmódot!

Burma rejtőzködő világa Szerkesztette: Csák Erika ISBN 978-963-09-5617-8 Kossuth Kiadó 2008-05-04 Nyomás és kötés: Dürer Nyomda, Gyula 2008