Révay András: Napfény és Remény – I. – EUROASTRA

Bezárt a sorrendben már 32. Utazás Kiállítás és az ott látott, hallott, tapasztaltakat – csakúgy, mint a korábbi években mindig – most is cikksorozatban foglaljuk össze. Elöljáróban annyi biztosan megállapítható: az irodák rendkívül széles kínálattal igyekeztek az utazni vágyók kedvébe járni.

Az ünnepélyes megnyitó a díszvendég Görögországból érkezett Ilios Tánccsoport műsorával kezdődött, majd először dr. Gyenesei István önkormányzati és területfejlesztési miniszter köszöntötte a megjelenteket. A napfény és a remény az, amit a résztvevő harminchat ország közel nyolcszáz kiállítója kínálni tud – mondta beszéde elején a miniszter. A nyári napfény, a meleg, amire várunk és a remény, hogy majd meg is engedhetjük magunknak az élményekkel teli utazást. Szerencsére mindannyiunkat hajt az új megismerésének örök vágya és minél nehezebb a világ körülöttünk, a modern embert annál jobban érdekli: hogyan változik? Egy ilyen kiállítás a szereplők számára versenypálya és az együttműködés lehetősége, tehát ők szövetségesei is egymásnak. Ilyen időkben csak ez kínálhatja a kilábalás lehetőségét. Görögország a magyar turisták körében a hatodik leglátogatottabb helyszín, a tengerparti országok között pedig a harmadik helyet foglalja el. Az a vidék az európai kultúra bölcsője, ott igazán tudják, mi a kultúra értéke a turizmusban. Mindennek azért van jelentősége, mert 2009. nálunk most a kulturális turizmus éve.

A görög Idegenforgalmi Minisztérium nevében Emanuel Alexandrakis szakállamtitkár köszönte meg a meghívást. Ő azt emelete ki, hogy bár a magyarok Krétát, Rodoszt és a tengerpartot keresik fel leginkább, az elmúlt évek alatt az ország más területein is tartós kapcsolatot építettek ki vendéglátóikkal. A wellness és a vallási utak, a kulináris élvezetek kedvelőit egyre gyorsabban fejlődő kínálattal várják és ezt a továbbiakban is szélesíteni, javítani fogják. Így kívánják elérni, hogy Görögország ne csak nyáron, hanem egész évben a turisták kedvelt célpontja lehessen.

A hivatalos megnyitó után a vendégek megkezdték körsétájukat a kiállítás területén. Ám mielőtt követnénk őket és beszámolnánk a – kétségen kívül gazdag és látványos – rendezvényről, szót kell ejtenünk néhány kevésbé sikeres mozzanatról is. Az Utazás Kiállítás – ezt évek óta minden vezető elmondja – kirakata, bemutatója is Magyarországnak. Korántsem mindegy tehát, hogy benne és körülötte mi történik. Nehéz megérteni például, miért pont itt akarják ésszerű gondolkodásra szoktatni a látogatókat? Hogyan? Az új és valóban impozáns G-épület tervezője például csak nyári működésre gondolt. A szomszédos és párhuzamos A-épületbe ugyanis a februári hidegben csak felülről fedett, oldalról mindenhol nyitott útvonalon lehetséges az átjárás. Az A és a D között van zárt folyosó, itt nincs. Így aki esetleg többször is szeretne átmenni az egyik épületből a másikba, vagy kabátban járja végig mindkettőt vagy a G-ben lévő ruhatárnál a többszöri sorállást vagy a megfázást választhatja. Az A-ban ruhatár nincs. Információs pult egyik épületben sincs, a katalógus lezárása utáni változások nem követhetők.

A kiállítás megközelíthetőségéért elsősorban nem a Hungexpo, hanem a Főváros vezetői felelősek. Az viszont mégiscsak megér egy halk kérdést: miként lehetséges, hogy évtizedek óta képtelenek eredményre jutni a MÁV és a BKV képviselőivel?

A MÁV már napokkal a kiállítás előtt szórólapokon tudatta; lesz közvetlen vasúti összeköttetés a Nyugati-pályaudvar és a vásári főbejárat között, február 27-től március 1-ig, péntektől vasárnapig. Örök rejtély marad, hogy a szakmai nap, tehát február 26. ugyancsak nem csekély számú közönsége miért nem érdemli meg, hogy szintén tíz perc alatt juthasson el a belvárosból a kiállításra? A szórólapról csak a vonatok indulásának időpontja hiányzott. A pályaudvari információ két nappal a rendezvény előtt úgy tudta: elővételben nem lehet ezekre a vonatokra jegyet váltani. Magán a kiállításon a MÁV mindig szép nagy pavilonnal van jelen, ahol jegypénztár is működik. Ott már adtak volna jegyet elővételben, de csak Kőbányáról a Nyugatiig – a másik irányba nem. Miért? A pénztárosnak csak ilyen bélyegzője volt!

A BKV hű maradt a régi pesti vicchez, nevezetesen: Melyik a legrosszabb kávé? A kiállításhoz közlekedő 100-as busz megállóinak többségéből hiányzott az időszakosan sűrített járatokra vonatkozó menetrend. A Hungexpo főbejáratánál is! Nem kell különösebb éleslátás annak felismeréséhez: a kiállítás zárásának percei után hirtelen megnő majd az utazni kívánók száma. Mi történt? Vár a tömeg a megállóban, jön a busz, tele van, nem áll meg. Úgy tíz perc alatt a csoport létszáma megduplázódik érthető tehát, ha a következő busz vezetője is úgy ítéli meg – nincs esély az elszállításukra. Szépen továbbhajt ő is. Mintegy húszpercnyi várakozás után a harmadik sofőr lesz könyörületes. A sorban állók között ekkor már sok a külföldi. Nekik ezek után mesélhet bárki, bármit. Hiába költ a Magyar Turizmus Zrt. milliókat Budapest vonzerejének ecsetelésére, elég a hibás forgalomszervezés és egy-két buszvezető önkénye hozzá, hogy pillanatok alatt döntse romba igen sokak hosszú időn keresztül végzett munkájának minden eredményét!

(folytatjuk)