Bár kétségtelenül jó lenne, egyelõre még nem arról van szó, hogy nemzeti italunkat a New York-i tõzsdén kitüntetett figyelemmel jegyeznék. Mindössze annyi történt, hogy az azonos nevû étteremben tartotta soron következõ összejövetelét a Média Pálinkaklub.

   

  Bár kétségtelenül jó lenne, egyelõre még nem arról van szó, hogy nemzeti italunkat a New York-i tõzsdén kitüntetett figyelemmel jegyeznék. Mindössze annyi történt, hogy az azonos nevû étteremben tartotta soron következõ összejövetelét a Média Pálinkaklub.

 Az este folyamán egy kezdõ vállalkozó mutatkozott be a klub tagjai elõtt. Czakó Gábor és felesége, egy fiatal gépészmérnök – közgazdász házaspár, két évet töltött Új Zélandon és hazatértük után döntöttek úgy, hogy önálló vállalkozásba fognak. Eredetileg vidékiek lévén, gyorsan kiderült: nem kedvükre való a budapesti élet, inkább otthon, Boldogkõváralján kívánnak megtelepedni. Arrafelé sok a gyümölcs, kézenfekvõ volt tehát, hogy ezt a lehetõséget próbálják meg kihasználni. Létrehozták a Boldogkõ-Fruit Kft.-t, pálinkafõzésbe kezdtek.

Termékeikkel Bestillo néven jelentek meg a piacon, 2006-ban. Mielõtt a pálinkákról szót ejtenénk, érdemes kicsit elidõzni a névválasztásnál. Az italok elnevezése ügyes nyelvi leleménynek látszik, fõként az angolul tudók számára. Ám pont nekik jelenthet kimondhatatlan akadályt a Boldogkõ-Fruit kombináció. Mivel kezdõ vállalkozásról van szó, a bejáratott márkanév védelme még nem lehet szempont. Célszerûbb volna valami használhatóbb változatot keresni. Ha mindenáron ragaszkodnak a helységnév megjelenítéséhez, lehetne magyarul egyszerûen csak Boldogkõ Kf., angolul pedig akár Happy Fruit-ként válhatnának ismertté.

 Ami pedig már magukat az italokat illeti, nos – õk is, mint a legtöbb pálinkafõzõ, a gyümölcs minõségét tartják a legfontosabbnak. A sorban csak ezt követi a fõzõmester tudománya, hogyan választja el a különbözõ párlatrészeket. A gyümölcsök kiválasztásakor sokat foglalkoznak azzal, azonos gyümölcsféleségen belül, melyik fajtából kerüljön ki az alapanyag? A feldolgozás a kimagozással kezdõdik. Az erjesztés külön tudomány. Irányított erjesztéssel, enzimkezelés után adják a cefréhez az erjedést segítõ anyagokat. A kádak hõmérsékletét számítógépe szabályozza. Nagyon magas alkoholtartalmú, 83-86 fokos fõzetet készítenek és azt ioncserélt, lágy vízzel hígítva állítják be negyven fokosra. Nem gyártanak erõsebbet. Szerintük ezen a töménységen érzékelhetõ legjobban a pálinka illata, íze, aromája. Fogyasztását 14-16 C fokon ajánlják.

A bemutatót a cigánymeggy pálinka nyitotta. Ezt a gyümölcsöt kevesen fogyasztják, az édesipar használ fel belõle nagyobb mennyiséget. A meggyek közül ez a legfûszeresebb fajta, ebbõl készül a meggy ivólé is. A kimagozásból származó magok egy részét, kicsit megtörve egy ?magpatronban" az erjesztõ tartályba helyezik. Az így kioldódó ?marcipános" íz a pálinkában jól érezhetõ. A magyarázat egyszerû. A marcipánban a mandula, itt a meggymag tartalmaz csekély mennyiségû ciánt, ez adja a jellegzetes ízt.

A falu környékén háromszáz hektáron termelnek kajszibarackot. Ebbõl készül a Bestillo Gönci barack pálinka. A maggal itt még jobban kell vigyázni, mert ennek a ciántartalma magasabb! Ugyancsak a környéken, Tolcsva gyümölcsöseiben terem a szelíd háziszeder, a Bestillo szederpálinka alapanyaga. Ma még kevés van belõle a piacon.

Azt mondják, egy mázsa jó szilvából akár 14 – 15 liter pálinka is fõzhetõ. A bemutatón kóstolt szilvapálinka cefréje kétharmad rész Besztercei, egyharmad rész Stanley szilvából készült. Ez utóbbi íze selymesebb, mint a határozottabb, markánsabb Besztercei.

Az est kétségtelen gyõztese az ötödikként kóstolt Vilmoskörte pálinka volt. A korábbiakról eltérõek voltak a vélemények, alátámasztva az ízlésekrõl szóló közismert latin mondás máig tartó igazságát – itt az álláspont szinte egyhangú volt. A kóstolón bemutatott – összesen hat – pálinka közül kétségtelenül ez volt a legjobb. Piros Vilmos körtébõl készült, amelyiknek a nap felé nézõ oldala éréskor piros színt kap. Nem várják meg, míg teljesen beérik, szinte ropogós állapotban dolgozzák fel. A párlatot lehûtik, steril szûrõn átszûrik, így víztiszta lesz, kezdeti opálossága eltûnik. Az ital megtartja határozott, jól felismerhetõ körte ízét.

Utolsóként szintén egy ritkaság, a Feketeribizli pálinka került a poharakba. Ez a fajta pálinka a fogyasztók körében nem mindenhol népszerû, általában megosztja a véleményeket. A most kóstolt ital Szabolcsból, a szatmári térségbõl származó gyümölcsbõl készült. Kesernyés fûszeres íze mellett halvány mézes hatást is felfedezhetünk benne.

A bemutató végén néhány szó elhangzott még a kereskedelmi adatokról. Jelenlegi termelésük évente összesen harmincötezer palack, komoly piaci jelenléthez még nem elegendõ. Ezek a pálinkák néhány kisebb üzletben és étteremben kaphatók már, van érdeklõdés irántuk Kanadából és az Egyesült Államokból is. Talán egyszer még az igazi Wall Streetre is eljutnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük