Révay András: Pálinkák a Wall Street-en

  Bár kétségtelenül jó lenne, egyelõre még nem arról van szó, hogy nemzeti italunkat a New York-i tõzsdén kitüntetett figyelemmel jegyeznék. Mindössze annyi történt, hogy az azonos nevû étteremben tartotta soron következõ összejövetelét a Média Pálinkaklub.

  Bár kétségtelenül jó lenne, egyelõre még nem arról van szó, hogy nemzeti italunkat a New York-i tõzsdén kitüntetett figyelemmel jegyeznék. Mindössze annyi történt, hogy az azonos nevû étteremben tartotta soron következõ összejövetelét a Média Pálinkaklub.

 Az este folyamán egy kezdõ vállalkozó mutatkozott be a klub tagjai elõtt. Czakó Gábor és felesége, egy fiatal gépészmérnök – közgazdász házaspár, két évet töltött Új Zélandon és hazatértük után döntöttek úgy, hogy önálló vállalkozásba fognak. Eredetileg vidékiek lévén, gyorsan kiderült: nem kedvükre való a budapesti élet, inkább otthon, Boldogkõváralján kívánnak megtelepedni. Arrafelé sok a gyümölcs, kézenfekvõ volt tehát, hogy ezt a lehetõséget próbálják meg kihasználni. Létrehozták a Boldogkõ-Fruit Kft.-t, pálinkafõzésbe kezdtek.

Termékeikkel Bestillo néven jelentek meg a piacon, 2006-ban. Mielõtt a pálinkákról szót ejtenénk, érdemes kicsit elidõzni a névválasztásnál. Az italok elnevezése ügyes nyelvi leleménynek látszik, fõként az angolul tudók számára. Ám pont nekik jelenthet kimondhatatlan akadályt a Boldogkõ-Fruit kombináció. Mivel kezdõ vállalkozásról van szó, a bejáratott márkanév védelme még nem lehet szempont. Célszerûbb volna valami használhatóbb változatot keresni. Ha mindenáron ragaszkodnak a helységnév megjelenítéséhez, lehetne magyarul egyszerûen csak Boldogkõ Kf., angolul pedig akár Happy Fruit-ként válhatnának ismertté.

 Ami pedig már magukat az italokat illeti, nos – õk is, mint a legtöbb pálinkafõzõ, a gyümölcs minõségét tartják a legfontosabbnak. A sorban csak ezt követi a fõzõmester tudománya, hogyan választja el a különbözõ párlatrészeket. A gyümölcsök kiválasztásakor sokat foglalkoznak azzal, azonos gyümölcsféleségen belül, melyik fajtából kerüljön ki az alapanyag? A feldolgozás a kimagozással kezdõdik. Az erjesztés külön tudomány. Irányított erjesztéssel, enzimkezelés után adják a cefréhez az erjedést segítõ anyagokat. A kádak hõmérsékletét számítógépe szabályozza. Nagyon magas alkoholtartalmú, 83-86 fokos fõzetet készítenek és azt ioncserélt, lágy vízzel hígítva állítják be negyven fokosra. Nem gyártanak erõsebbet. Szerintük ezen a töménységen érzékelhetõ legjobban a pálinka illata, íze, aromája. Fogyasztását 14-16 C fokon ajánlják.

A bemutatót a cigánymeggy pálinka nyitotta. Ezt a gyümölcsöt kevesen fogyasztják, az édesipar használ fel belõle nagyobb mennyiséget. A meggyek közül ez a legfûszeresebb fajta, ebbõl készül a meggy ivólé is. A kimagozásból származó magok egy részét, kicsit megtörve egy ?magpatronban" az erjesztõ tartályba helyezik. Az így kioldódó ?marcipános" íz a pálinkában jól érezhetõ. A magyarázat egyszerû. A marcipánban a mandula, itt a meggymag tartalmaz csekély mennyiségû ciánt, ez adja a jellegzetes ízt.

A falu környékén háromszáz hektáron termelnek kajszibarackot. Ebbõl készül a Bestillo Gönci barack pálinka. A maggal itt még jobban kell vigyázni, mert ennek a ciántartalma magasabb! Ugyancsak a környéken, Tolcsva gyümölcsöseiben terem a szelíd háziszeder, a Bestillo szederpálinka alapanyaga. Ma még kevés van belõle a piacon.

Azt mondják, egy mázsa jó szilvából akár 14 – 15 liter pálinka is fõzhetõ. A bemutatón kóstolt szilvapálinka cefréje kétharmad rész Besztercei, egyharmad rész Stanley szilvából készült. Ez utóbbi íze selymesebb, mint a határozottabb, markánsabb Besztercei.

Az est kétségtelen gyõztese az ötödikként kóstolt Vilmoskörte pálinka volt. A korábbiakról eltérõek voltak a vélemények, alátámasztva az ízlésekrõl szóló közismert latin mondás máig tartó igazságát – itt az álláspont szinte egyhangú volt. A kóstolón bemutatott – összesen hat – pálinka közül kétségtelenül ez volt a legjobb. Piros Vilmos körtébõl készült, amelyiknek a nap felé nézõ oldala éréskor piros színt kap. Nem várják meg, míg teljesen beérik, szinte ropogós állapotban dolgozzák fel. A párlatot lehûtik, steril szûrõn átszûrik, így víztiszta lesz, kezdeti opálossága eltûnik. Az ital megtartja határozott, jól felismerhetõ körte ízét.

Utolsóként szintén egy ritkaság, a Feketeribizli pálinka került a poharakba. Ez a fajta pálinka a fogyasztók körében nem mindenhol népszerû, általában megosztja a véleményeket. A most kóstolt ital Szabolcsból, a szatmári térségbõl származó gyümölcsbõl készült. Kesernyés fûszeres íze mellett halvány mézes hatást is felfedezhetünk benne.

A bemutató végén néhány szó elhangzott még a kereskedelmi adatokról. Jelenlegi termelésük évente összesen harmincötezer palack, komoly piaci jelenléthez még nem elegendõ. Ezek a pálinkák néhány kisebb üzletben és étteremben kaphatók már, van érdeklõdés irántuk Kanadából és az Egyesült Államokból is. Talán egyszer még az igazi Wall Streetre is eljutnak.