Máté Evangéliuma szerint egy farizeus azt kérdezte Jézustól, melyik a legnagyobb parancsolat a Törvényben? Jézus azt felelte, a legnagyobb és első parancsolat: Szeresd a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel. De hozzátette: És a második parancsolat. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, Ki valójában a felebarátom? – erősködött tovább a képmutató. Válaszában Jézus elmondta az irgalmas szamaritánusról szóló ismert példázatát.

A felebaráti szeretet az egész világon „hiánycikk”. Ez alól egyetlen ország sem kivétel. Hogy az emberek többsége, vagy kisebbsége szenved ettől a járványtól, azt lehet vitatni, de nem érdemes.

Azért lelkünk mélyén érezzük, hogy nem lenne szabad a másikat nem szeretni, lenézni, gúnyolni. Ezért megkerüljük a kérdést. Olyan kifejezéseket használunk, amelyekhez „negatív konnotáció” kapcsolódik. Erről a sunyiságról szeretnék írni. Arról, aki örömmel használja a lenéző, gúnyos, lekicsinylő szavakat és még tiltakozik is, ha ezt nehezményezik.

Ők mondják a román emberre, hogy oláh. Mi ezzel a baj? Én magyar vagyok, ő oláh. Az a baj, hogy ha akarjuk, ha nem, rosszul hangzik. Szóval az oláh sértő? A köznapi beszédben igen. Erős, mint az oláhecet. Oláh csak sülve jó. Az értelmező szótár szerint sértő kifejezés. (A költészetben talán nem. „Hiszen magyar, oláh, szláv bánat, Mindigre egy bánat marad.”) A XIX. században a nálunk élő románokat bozgoroknak hívták. A szó egyébként hazátlant is jelent. A cigány talán ma már nem sértő, de az oláhcigány igen.

Az olaszok digók, a XIX. században taljánnak mondták. Hogy ez miért lenéző? Valaki azt mondja: a lányomnak egy digó udvarol. Ez ugyanaz, mint: a lányomnak egy olasz fiú udvarol? Persze nem.

A szlovák az tót. Miért sértő, lenéző? Mert negatív szavak tapadtak hozzá. Úgy jött ez az ügy nekem, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Tótágast áll. Adj a tótnak szállást, kiver a házadból. Nekiment, mint tót az anyjának. (Az irodalom itt is kivétel, Mikszáth regényének címe „Tót atyafiak.”)

Árulkodó nyelvünk a rovartan tudományába is besomfordált. Ami az elnevezéseket illeti. Például a poloskánál a Polska, a ruszlinál a Russzia juthat az eszünkbe. És miért nevezzük a csótányt svábbogárnak? A sváb magyarországi népcsoport, ők a Duna menti németek. Miért is kellett róluk bogarat elnevezni?

Az orvostudomány is áthárítja olykor a betegségeket külföldre, legalábbis nyelvi szinten. Egy kromoszóma rendellenesség miatt bekövetkező értelmi fogyatékos beteg mongoloid, mongolidióta. A csontok deformálódásában szenvedők angolkórosak. Régen a szifiliszt francia betegségnek nevezték. Az influenzát spanyolnáthának. . Még jó, hogy a koronavírus járványt nem nevezik kínai járványnak.

Akárhonnan is nézzük a dolgot, a felebaráti szeretet szempontjából csehül állunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük