XVI. Benedek pápa elsõ apostoli buzdítását, az Egyház Eucharisztiáról szóló tanítását rendszerbe foglaló Sacramentum Caritatis-t március 13-án mutatták be a Szentszék II. János Pál-termében. A pápai dokumentumot Angelo Scola bíboros, velencei pátriárka, a XI. Rendes Püspöki Szinódus közgyûlésének fõelõadója, és Nikola Eteroviæ, a Püspöki Szinódus fõtitkára ismertette.

XVI. Benedek pápa elsõ apostoli buzdítását, az Egyház Eucharisztiáról szóló tanítását rendszerbe foglaló Sacramentum Caritatis-t március 13-án mutatták be a Szentszék II. János Pál-termében. A pápai dokumentumot Angelo Scola bíboros, velencei pátriárka, a XI. Rendes Püspöki Szinódus közgyûlésének fõelõadója, és Nikola Eteroviæ, a Püspöki Szinódus fõtitkára ismertette. XVI. Benedek elsõ szinódus utáni apostoli buzdítása az Eucharisztiáról mint az Egyház életének és küldetésének forrásáról és csúcsáról szól. ?Azok közül a nevek közül, amelyekkel az Eucharisztiát évszázadokon át illették, nem véletlenül választotta a Szentatya a jelen dokumentum címéül éppen azok egyikét, amelyekkel Aquinói Szent Tamás nevezte meg az eucharisztikus titkot: Sacramentum caritatis. Tamás szerint ugyanis annak az ajándékozásnak az emléke, amellyel Krisztus önmagát adja testében és vérében, az isteni szeretet legfõbb szakramentuma? ? mondta Benedek pápa apostoli buzdítását bemutató ismertetõjében Angelo Scola bíboros, majd kifejtette: a pápa folytatja elsõ enciklikája, a Deus caritas est témáját. ?Ez a ragaszkodása a szeretet igazságához pápasága elsõ két évében világosan jelzi, hogy az egyik központi témával állunk szemben, amelyen az Egyház és az emberiség jövõje áll.? Az Eucharisztia az Egyház létének ?oksági elve?, Isten szeretetének alapvetõ megnyilvánulása, amelyben éppen általa részesülhet az ember: az Eucharisztia az Egyház életének minden aspektusát megtölti értelemmel. ?Az Egyház életének forrása és csúcsa?, ?Jézus Krisztus önajándéka?: ezekkel a szavakkal írja le XVI. Benedek pápa az Eucharisztiát, amelybõl egy egész sor következmény származik mind az Egyház, mind a hívek számára, akik elsõsorban hívõnek ?érzik? magukat, és csak másodsorban ?viselkednek? akként. Az Eucharisztiából tehát egyenesen következnek azok a konkrétumok, amelyek leginkább a figyelem középpontjában állnak, és amelyekre határozott útmutatás vonatkozik. Ilyen az, hogy az elvált és újraházasodott hívõk nem részesülhetnek a szentségekben, és hogy szükséges a pap jelenléte a szentmise bemutatásához. Ilyen a papi nõtlenség; a keresztény politikusok nagyarányú társadalmi felelõssége, valamint elkötelezettségük olyan megkérdõjelezhetetlen elvek iránt, mint az emberi élet tisztelete és védelme a fogantatástól a halál pillanatáig, a férfi és nõ közötti házasságon alapuló család, a gyermekek nevelésének szabadsága és a közjó elõmozdítása minden téren. (83) Az Eucharisztiával kapcsolatos kérdések tárgyalása kiterjed a gyóntatószékek láthatóságára és a tabernákulum elhelyezésére, valamint a békejobb nyújtásának pillanatára vonatkozó javaslatokra is. (49) ?Az eucharisztikus hit legfõbb valósága ? írja a pápa ? magának Istennek, a Szentháromság szeretetének a misztériuma.? (7) ?Teljes mértékben önzetlen ajándék?, amelyben ?kirajzolódik az üdvözülés történetét irányító szeretetterv.? (8) Az Egyház ?mûködésének és tevékenységének alapelve?, amely annak oszthatatlanságát jelképezi, és megalapozza a hívek közösségét. Mi több, az Eucharisztia az Egyház közösségének ?legmagasabb szentségi megnyilvánulása?. Ugyanakkor ?nem tarthatjuk meg azt a szeretetet ? olvasható a dokumentumban ?, amelyet az Eucharisztiában ünneplünk. Természetébõl fakadóan arra ösztönöz, hogy mindenkihez eljuttassuk?. (84) ?Az Egyház, ha valóban az Eucharisztián alapul: missziós Egyház? ? figyelmeztet Benedek pápa. A család központi helyeA Szinódus nyomán, amelynek következtetéseibõl a buzdítás megfogalmazódott, XVI. Benedek pápa rámutat arra az elválaszthatatlan kapocsra, amely az Eucharisztia, az Egyház és a hívek élete között van. ?Részesülni a keresztségben, a bérmálásban, s az elsõ szentáldozásban: ezek nemcsak az egyes személy számára meghatározó pillanatok, hanem az egész család számára, amelyet nevelõ tevékenységében segítenie kell az egyházi közösségnek, különbözõ összetevõiben.? (19) Itt körvonalazódik a dokumentum egyik alapvetõ témája: a család központi szerepének hangsúlyozása. ?A házasság és a család olyan intézmények, amelyeket támogatni és védeni kell az igazságukat érintõ minden lehetséges félreértéstõl, mert minden bennük okozott kár az emberi együttélést mint olyat sebez meg.? (29) Kezdve a házassággal, amely ?bensõ természete szerint kötõdik a Krisztus mint võlegény és az Egyház mint jegyese közötti eucharisztikus egységhez?. A házasság éppen mint ennek a ?visszafordíthatatlanságnak? a kifejezõje, magában foglalja ?azt a felbonthatatlanságot, amely minden igaz szeretet természetszerû vágya?. Ebbõl fakad az újra házasodott elvált emberek és a szentségek kérdése, ?a pasztoráció kényes és összetett problémája, a mai társadalmi közeg valóságos sebe, amely növekvõ mértékben érinti a katolikus közösségeket is.? (29) És ha a dokumentum megerõsíti is a szentségek kiszolgáltatásának elutasítását, ?különleges figyelmet? sürget irányukban, hogy érezzék: õk is az Egyház részei maradnak. Az Eucharisztia elemzésének központi kérdései között szerepel Benedek pápa számára a szentség helyes ünneplése. ?A liturgia, mint egyébiránt a keresztény kinyilatkoztatás is, természete szerint kötõdik a szépséghez: veritatis splendor, az igazság ragyogása (35)?. Ebbõl fakad az ars celebrandi és minden, az ünneplés szolgálatába állított mûvészi kifejezõdés iránti figyelem, a mûvészettõl az egyházi zenéig, azzal az általános ajánlással, hogy ?kerüljük az improvizálást vagy a liturgiát tiszteletben nem tartó zenei mûfajok bevezetését? (42). Az ünneplés fontossága magával hozza azt a papokhoz szóló figyelmeztetést is, hogy ?gondosan? készítsék elõ a szentbeszédet, és vigyázzanak, nehogy a ?kis csoportoknak? tartott szentmiseünneplés a közösség széttöredezéséhez vezessen (63). Éppen ezzel ellentétesek a tömegek számára bemutatott szentmisék, vagy a különleges alkalmak, mint az esküvõk és temetések problémái, amelyeken jelen lehetnek hitüket nem gyakorló katolikusok, vagy más felekezetû keresztények is. Ezekben az esetekben egyértelmûvé kell tenni az Eucharisztia jelentését". Ugyanez a megfontolás indokolja az Eucharisztia nemkatolikusok számára történõ kiszolgáltatásának megtagadását (kivételes esetektõl eltekintve). Egy titok, amelyet meg kell élniAz Eucharisztia, éppen mert ?a létezés minden vonatkozását felöleli?, egyben olyan ?titok, amelyet meg kell élni?, vagyis amelynek át kell hatnia a hívek életét, kezdve az ünneplés napjától, a vasárnaptól. ?Az Úr napja egyben a munka utáni megpihenés napja? ? írja a pápa ?, s éppen ezért kívánjuk, hogy ?ismerje el ilyen minõségében a civil társadalom is, hogy az emberek szabadok lehessenek munkahelyi tevékenységüktõl anélkül, hogy ezért megbüntetnék õket?. Ezzel ?a munka lesz az emberért, nem pedig az ember a munkáért? (74). Az Úr napjának megünneplése természetesen a celebráns jelenlétét igényli. Ezzel kapcsolatban a dokumentum kiemeli: fontos, hogy a paphiány ne okozzon zavart, például imaösszejövetelek alkalmával, s ne vezessen a papságra jelöltekkel szembeni elvárások színvonalának csökkenéséhez. A dokumentum megerõsíti az Egyház cölibátus melletti elkötelezõdését, s különös figyelmet kér a püspököktõl annak elkerülésére, hogy a paphiánytól indíttatva ?olyan jelölteket engedjenek a szakképzésre és felszentelésre, akik nem rendelkeznek a szükséges tulajdonságokkal?. (25) A papokra és a világi hívekre alapvetõen érvényes elv: ?a megünnepelt szent Misztériumokból fakadó elsõ és alapvetõ küldetésünk, hogy életünkkel tegyünk tanúságot (85)?. És bár ?ma sem hiányoznak az Egyházban a vértanúk?, mindannyiunk feladata, hogy tanúságot tegyünk a hitrõl. Ebbõl születik a küldetés, hogy ?Krisztust hordozzuk. Ne csak egy általa ihletett elgondolást vagy erkölcsöt, hanem önnön Személyének ajándékát. Aki nem közvetíti testvére felé a szeretet igazságát, az nem adott még eleget?. (86) Krisztus egységének és megváltó mûvének hirdetése a vallásszabadság kérdését veti fel. ?A világ nem kevés országában önmagában hõsies tanúságtételt jelent az a puszta tény, ha valaki elmegy a templomba? (87) ? írta XVI. Benedek. ?Imádkozzunk ? tette hozzá ?, hogy a vallásszabadság egyre inkább megvalósulhasson minden államban, hogy a keresztények, de ugyanígy a többi vallás tagjai is, szabadon élhessen meggyõzõdésük szerint, egyénileg és közösségileg egyaránt?. (87)

Az Eucharisztia, a ?közösség szentsége? a békés életet segíti elõ. Áldozatának emlékezete által Jézus ?megerõsíti a testvéri közösséget, és konfliktusban álló tagjait különösképpen arra ösztönzi, hogy minél hamarabb a kibéküljenek, és megnyíljanak a párbeszéd és az igazság iránti elkötelezettség felé. Kétségkívül elõkészíti az igazi békét egészen addig, amíg az igazságosság helyre nem áll, a felek ki nem engesztelõdnek és meg nem bocsátanak egymásnak. Ebbõl a tudatosságból születik az az akarat, amely az igazságtalan struktúrákat is átalakítja, hogy visszaálljon az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember méltóságának tisztelete. (89) Ez ugyan nem az Egyház feladata, de az Egyház mégis útmutatást ad társadalmi tanítása által, és minden hívét arra szólítja fel, hogy ?valóban a béke és az igazságosság elõmozdítói? legyen. (89)

A dokumentum nyolc nyelven (olaszul, angolul, franciául, latinul, németül, lengyelül, portugálul és spanyolul) olvasható a Vatikán honlapján.

http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=751

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük