1.?Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben: dicsérték az Istent, és kedvelte õket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülõkkel." (ApCsel 2,46-47)

1.?Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben: dicsérték az Istent, és kedvelte õket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülõkkel." (ApCsel 2,46-47)

A Magyarországi Református Egyház balatonszárszói SDG konferenciaközpontjában 2007. július 9-14. között találkoztak az országos munkatársi konferencia idei résztvevõi (egy idõpontban és egy helyen a Senior SDG és a fiatal SDG-sek csoportjával), akik a mindennapi elõadások-, és az azt követõ beszélgetések során arra próbáltak lehetséges válaszokat találni, hogy a mai világban, a saját környezetükben, gyülekezeteinkben a gyarapodás, a kommunikációs lehetõségeink minél szélesebb felhasználásával hogyan valósulhatna meg leginkább.

Az ott elhangzottak tartalmi felvázolását a cikk végén olvashatják. Most sokkal inkább a legtöbbször elhangzott kifejezést szeretném körbejárni, ill. továbbgondolásra közreadni: felelõsség. Intézményi, gyülekezeti munkatársként talán legtöbbször nem is ezzel van a problémánk, hanem azzal, ha ennek elmulasztását nem követi a felelõsségre vonás. Sokszor elmondjuk mi is, hirdetjük szószéken (lelkipásztoraink mennyi ismeretet adnak át a teológián tanultakból?), bibliaórán: bizalom kell az egyházszervezet minden szintje között. Épülhet-e bizalom az (elõadások során is elhangzott) egyházért-világért érzett felelõsség elmulasztása mellett?

Munkatársként hiteles a bizonyságtételünk? Tudjuk még szeretni egymást? Kérdésként merült még fel, hogy az Istentõl ajándékba kapott képességeinkkel hogyan szolgáljuk intézményi, gyülekezeti közösségeinket. Azért is említem meg az intézményeinket, mert mintha elfeledkeznénk az ott szolgáló lelkészeinkrõl, munkatársaikról. Egyházunk számos társadalmi missziójával nyújtja kezét a szükséget érzõk felé. Azt gondolom, nagy hibát követ el az, aki nem tartja értékesnek és fontosnak ezeket a szolgálatokat. Ezeket a missziókat -melyekbõl néhányan eljöttek a konferenciára, hogy ránk bízzák szolgálatuk hírének továbbadását -nem lehet csupán egy költségvetési sornak megfeleltetni! A misszió: az egyház ?alaptevékenysége" -halljuk sok helyen. Azért tegyük fel a kérdést magunknak, mi is így gondoljuk, feszít bennünket a felelõsségérzet?

Munkánkat csak együttmûködve végezhetjük el a Kárpát-medence- és a világ magyar reformátussága körbeölelésével. Milyennek látnak bennünket a körülöttünk lévõk? Az azon a héten is összetalálkozott misszióban és kommunikációban elsõ renden a képviselõségünk, az Isten felé való elkötelezõdésünk legyen jelszavunk.

Munkatársak találkoztak Szárszón – beszámoló

?Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben: dicsérték az Istent, és kedvelte õket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülõkkel." ApCsel 2,46-47

A Magyarországi Református Egyház balatonszárszói SDG konferenciaközpontjában 2007. július 9-14. között találkoztak az országos munkatársi konferencia idei résztvevõ (egy idõpontban és egy helyen a Senior SDG és a fiatal SDG-sek csoportjával), akik a mindennapi elõadások-, és az azt követõ beszélgetések során arra próbálnak lehetséges válaszokat találni, hogy a mai világban, a saját környezetükben, gyülekezeteinkben a gyarapodás, kommunikációs lehetõségeink minél szélesebb felhasználásával hogyan valósulhatna meg leginkább.

Az õsgyülekezetet azonban nem kell misztifikálnunk – emelte ki hétfõ esti nyitó áhítatában nt. Szentpály-Juhász Imre, a Soli Deo Gloria Konferenciaközpont igazgatója.

Növekedést kell felmutatnunk, hogy igazoljuk magunkat. A mottóul választott igeszakasz utolsó verse, mondhatni kész programot kínál nekünk. Azok az emberek igaz szeretettel válaszoltak Isten szavára, mely mint ajándék is megdöbbentette õket. Tudunk felelõsségteljes választ (igent az elhívásra) adni Urunk megszólító szavára? A mi lehetõségeinket hogyan használjuk, hogyan szolgálunk Istennek és egymásnak? Mind elmondta, gyermekei rácsodálkozásra, nyitottságra és örömre van szükség, melyek segítségével Urunk segít megadni a választ arra is, hogy a misszióban hogyan lehet szolgálatunk eredményesebb, egy Barth Károlytól vett példa alapján hogyan változhat a vallásos ?hogy" a ráhagyatkozásban megszületõ hit ?mert"-jévé.

A borús, lehangoló idõt szépen ellensúlyozták azok a percek is, melyekben Farkas Alíz – aki a Debreceni Egyetem Zenemûvészeti Karán, orgona szakon tanul – örvendeztette meg az összegyûlteket, mind zenetanítási képességeivel mind szép hangjával. A hét folyamán többízben tanulhatunk új énekeket, ill. eleveníthetjük fel azokat a zsoltárainkat, dícséreteinket, melyek már a feledés homálya felé közelítenek.

A keddi napon, a reggeli imaközösségben kértük Urunk segedelmét a távol maradt szeretteink életére, munkájára. Fohászt mondtunk az intézményekben, gyülekezetekben maradt munkatársakért.

Jó és rossz tanítvány az Ószövetségben: Elizeus és Géházi címmel dr. Kustár Zoltán (Debreceni Református Hittudományi Egyetem) tartott érdekes és tartalmas elõadást. Keddtõl péntekig egy-egy ilyen alkalomra kerül sor, melyek által önmagunk szolgálatát kell megvizsgálnunk, hogy mi személyesen hol állunk a tanítványságban, valamint milyen nehézségek bizonyítanak el bennünket?

A jó tanítvány: Elizeus

Tanítványai a bölcsesség tanítónak is voltak, szülõi intések – Példabeszédek könyve – mester és tanítványai, tanítványi csoportok. Az ószövetségi papoknak kb. 30 éves korig tartott a kiképzésük. Legjobban a próféták esetében figyelhetjük meg ezt.

Elizeus Illésnél tanult, elleste a személyes bizonyságtételt. Elizeus neve jelentése: Isten megszabít, Istenem a szabadító. Az ország kettészakadása utáni (Kr.e. 722) északi országrészbõl származik. Illés – elhívás. 1Kir 19.

Illés majd megfárad a küldetésben, a saját halálát kívánja. Isten angyala – enyhe szellõ susogásában – megszólítja, a kezdethez kell visszatérnie, visszakapcsolódnia. Nincsen egyedül! – gondoljunk itt azokra az egyházi szolgálókra, akik egyedül érzik magukat, akik úgy érzik, hogy nem számíthatnak senkire.

Illés feladata, hogy állítson maga mellé egy tanítványt – Elizeus – tanítványság Isten akarata. Társ és segítõ a mesternek. Nem jó egyedül a szolgálatban sem, hozzá illõ segítõtársra van szükség. Nem csak egyéni hõsökre van szükség. A magányos szolgálók nem bírják sokáig – elmagányosodás, megfáradás, kiégés – aki egyedül akar mindent végezni. Mi közösen cselekedhetünk! Isten rendelt a helyünkre. A mesternek is szüksége van tanítványokra. Egy tanítvány a mester helyébe lépett, aki bevégezte Isten felkenetési akaratát.

Miért van szükség tanítványokra? – egyszer majd mester legyen. Hagyja magát vezetni, hogy majd vezethessen. A rövidtávon gondolkodó világban nekünk hosszútávon kell gondolkozni, mi ki tudjuk várni Isten terveit, amely a világnak megadja a kegyelmi idõt a visszatalálásra. Elizeus tudja meg utoljára elhívatását! -fent a mennyben már minden eldõlt. Isten hívta el õt és bennünket is.

Ezután szólítja meg Illés Elizeust, aki azonnal és feltétel nélkül követi õt.

Ökrökkel szánt – jólét és a gazdagság jele – gazdag földmûvelõ fia volt. A prófétatanítványok élete szegényebb, kéregetni is kellett. Nehéz, bizonytalan élet a prófétatanítványok élete. Elizeus nem habozik, tudja, hogy mit kell választania, mindenrõl lemond – hûséges tanítvány lesz.

A tanítvány inas is volt, oda költözött a mesterhez, látta az életét, mindenhova elkísérte, bensõséges viszony. Elizeus kéri, hagy kapjon Illés lelkébõl kétszeres részt (2Kir 2). – azt jelenti, hogy lehessen az elsõ örököse – elsõszülött fiúnak kétszer annyi jutott. (Eszünkbe juthat Salamon története, aki bölcsességet kért Istentõl, a szolgálatra való képességet. Kérés, hogy alkalmas legyen a szolgálatra.)

A jó tanítványsághoz azt akarni kell! Tudatos döntéseket kell hoznunk – belsõ elhívatás. A döntést újra meg kell erõsíteni, mi visz tovább, a mások elvárásaitól való rettegés? Ki kell mondani: akarok Isten szolgája lenni!

Ha látsz elragadtatás közben, akkor Isten teljesíti kérésedet- mondja Illés -Elizeus látta az elragadtatást – átveheti a munkát! Tanítványnak Isten hív el – külsõ elhívatás. Isten eszközei által megmutatja. Alázat, szolgálatkészség kell a kéz elhívás találkozásához. Feltétlen bizonyosság az elhívatás irányába.

Csodatételei hasonlóak Illéséhez. Elizeus beállt Isten szántásába. Csodákkal tovább munkálkodott. Folytatta azt, amit Illés elkezdett.

Géházi Elizeus tanítványa. Nincs elhívástörténete.

Három történetrõl esik szó Géházival kapcsolatosan:

  1. Sunémi asszony 2Kir 4,12-37. Az asszony nem meri elmondani Elizeusnak, hogy mit szeretne, nincsen gyermeke – mondja Géházi. Aratáskor a gyermek meghal. A mesterhez – Elizeushoz – siet, aki (Géházi sikertelen próbája után) közrejátszott a feltámasztás csodájában. Nem jó tanítvány Géházi? Nem veheti fel Elizeussal a versenyt. Ezt alázattal el kell fogadnia, hogy többször nem hozzá, hanem a mesterhez mennek. De õ jobban ismeri az embereket, gyakrabban szétnéz a világban, gyakorlatiasan közelít a dolgokhoz. Elizeus az isteni világ embere, Géházi ezt segíti a gyakorlatban. Nálunk a gyülekezetben ez hogy van?

  2. 2Kir 5,19-27 Naámán meggyógyítása – zsidó rabszolgalány segít. Géházin erõt vesz a kapzsiság. A leleplezés nem marad el – ennek van most az ideje? – poklos lett Géházi. Nem volt jó tanítvány, üzletet akart Isten jóságából. Ennek nem volt most ideje. – Isten országa gazdagodása számít. A jó tanítvány ezt érti és gyakorolja. Fel kell ismerni a pillanatot, amikor Istennek kell gyûjtenünk és nem magunknak.

  3. 2Kir 8,1-6 sunémi asszony költözzön a filiszteusok földére, hogy átvészelje az éhínséget, az elhagyott földek azonban a királyé lesznek. Királynál van Géházi, Elizeusról beszélt, a sunémi asszony gyermekének feltámasztásáról. A nõ visszakapja vagyonát -Géházi közbenjárása. Érdekes: itt Géházi Isten embere, úgy tûnik, hogy Géházi meggyógyult. Közben történhetett valami. Feltételezzük, hogy megbánta bûnét. Tudni kell bocsánatot kérni tanítványként, vissza lehet találni Istenhez, és tudni kell megbocsátani. Isten tárja fel bûneinket.

Tanítványságunk vizsgálata után Drs. Szabó Zoltán József (MRE -Vakmissziója vezetõje) a mindennapok munkatársainak verbális és nonverbális (azaz nem verbális, nem el-kimondott) kommunikációjáról szólt a megjelentekhez – ?hol, hogyan, kinek". A hallgatóság körébõl érkezett kérdés, hogy az egyéb szükséges kommunikációs elemeket a teológiákon, kül. képzéseken miért nem tanítják intenzíven, mely által a lelkipásztoraink és gyülekezeteink között ezek az elemek akár a jobb megértést is szolgálhatnák.

Mi mit értünk kommunikáció alatt – minden amivel az ember megnyilvánul. Öltözet, kézmozdulatok, stb. Sokszor mondjuk: nem értettem, hogy a másik mit akart mondani, noha õ tudta – vajon mire gondolhatott? A kiegészítéssel nem értjük félre egymást?

A szószéken elmondottakat megérti a gyülekezet? Hiszi a prédikátor, amit mond? Milyen jeleket használ ennek érdekében? A beszédén mit érzünk- meggyõzõ a beszéde? Szószéken megszólal a mobiltelefon? – mi a fontos?

Az összhang hiánya látszik a kommunikációnkban. Hangsúly nagyon fontos a vak embernek- tájékozódás. Pontosabban, szebben, érthetõebben – a vakok között. Úrvacsorakor én megyek oda az asztalhoz – a vakok között a lelkész jön. Más csoport mást figyel – nem lehet nem kommunikálni. Olyan dolgokról is esik szó, melyek fontosak, de talán észre sem vesszük.

Munkatársként hogyan kommunikálunk a gyülekezetünket újonnan felkeresett emberekkel? Milyen munkatársak vagyunk? Milyen az egyházunk strukturálisan?

A kommunikációhoz tartoznak pl. a kulturális jegyek (hozzá illõ óra), templombelsõ otthonossága.

Minden szolgáltunkban azt kell szem elõtt tartani, hogy az Isten képviselõi vagyunk, melyet döntéseinkben, viselkedéseinkben, a szolgálati hely szelleméhez igazodó öltözékben is ki kell nyilvánítanunk.

?Nekem jutott az a feladat, hogy megtörjem a csendet" – a következõ társadalmi missziónk bemutatkozásaképpen, az ének szava után így indította a beszélgetést a kórházlelkészség országos vezetõje, Gál Judit. Mint elmondta, ebben az országban sokan sokat akarnak tenni az egészségügyben lévõkért, dolgozóiért, ellátottaiért. Nagy feladatuk az összekapcsolás- családdal, gyülekezettel, munkatársakkal; a lelkigondozói beszélgetések, a beteglátogatás segítése. A szolgálat rövid bemutatását követõen felmerült annak ötlete, hogy a Nõszövetségek, a gyülekezetek, akár apró ajándéktárgyakkal is sokat segíthetnének. A Csillagpont Református Ifjúsági Találkozóra (július 17-21) elkészül az a leporelló, mely elérhetõségekkel mindenki számára információt adhat. Kiemelték a többi kórházi dolgozóval való kapcsolat kialakításának fontosságát.

A bemutatkozások tömör, vázlatszerû összefoglalásai:

Hatvani Istvánné, Zsófia- Szekszárdon kórházlelkész:

Ezt neked találták ki – mondták az ismerõsök szolgálata során. Személyes lelkigondozást lát el és istentiszteleteket is tart. Kiemelte, hogy nem esik az embernek nehezére menni, ha tudják, hogy várják, szívesen várják. Az a fontos, hogy a beteg mit szeretne. Érdekességként megemlítette, hogy a pszichiátrián vannak olyanok, akik mindennap akarnak találkozni; meg kell érezni, hogy mikor lehet szót adni a betegnek, akinek gyógyulása az elsõ. Kihangsúlyozta továbbá a kórházlelkész munkatársainak istentiszteletre hívogató szerepét.

Závodni Mária- Nyíregyházán kórházlelkész:

Tanárnéni, álljunk meg és imádkozzunk!- kérik a gyerekek, akik között, a kórházlelkészi szolgálat mellett hittant tanít. Az élményeket, ismereteket mind a két helyen megpróbálja beleépíteni a beszélgetésbe ill. az oktatásba. Amit nem szabad megkérdezni: hogy bírod ezt csinálni? – csak az Úr erejével lehet segíteni ebben a misszióban. Aki másokat felüdít, az maga is felüdül. Ajánljuk az igazi orvost -missziói feladat.

Márta- Mosdóson diakónus:

Kérdés, konkrétan mire van szükség?- teszik fel a kérdést a diakónusok is. Fontosnak tartotta, hogy a lelkésznõ vizitelni járhatott a fõorvossal, aki elmondta egy-egy betegnek, hogy valaki ezután visszajön az ágyához, hogy elbeszélgessen vele. A lelkiek mellett a testi szükségletek kielégítése is figyelni kell. Szelíd szóval enyhíteni magányukat, fájdalmaikat. Sokszor elmondják, azokat a dolgokat is, melyeket a családnak nem akar. A fontos dolgokról szeretnének beszélni. Nem hívõkhöz is eljutnak, az egyetlen, amit tudunk érte tenni, hogy szeretjük.

Szatmári Ibolya -Kaposváron kórházlelkész:

Vártam, hogy megpróbáljon az Úr- emelte ki bemutatkozásában a tisztségét néhány héttel ezelõtt óta betöltõ lelkész. Ismeretlen bár az út, eddig gyülekezeti lelkészként látta el feladatait. Szükség van rá, hogy mellettük álljunk, sokféleképpen kell szolgálni. Az önkéntesek között sok a gyógyult beteg, akik bizonyságtételként jönnek el segíteni. Egy Istenünk van, egy Úrhoz imádkozunk!

Gál Judit, Debrecenben kórházlelkész:

Ketten vagyunk egy hármas térben- emelte ki a lelkigondozói beszélgetések csodás áldásai között. Véleménye szerint a betegségek fõ okozója a kapcsolataink elromlása. Országosan 21 városban 24 lelkész szolgál kórházban. Dolgozók között is igény van erre a jelenlegi helyzetben. A hit bizodalmát nem szabad feladni, Isten változtathat a helyzeten. Fontos továbbá, hogy a gyülekezeteket minél jobban be kell ebbe vonni. Tervben van gyülekezetei beteglátogatók szervezése. Így is megélhetjük közösségi életünket, akik segítjük elhordozni mások nehéz terheit. A betegágy áldások helye lehet.

A keddi nap esti áhítatán P. Tóthné Szakács Zita, a zsinati missziói iroda vezetõje osztotta meg velünk gondolatait az ApCsel 2,47 versét kiemelve. Milyennek látnak bennünket azok, akik nem tartoznak az egyházunkhoz, miért nem tudunk egységet mutatni? Olyan a mi életünk, bizonyságtételünk, melyet Jézus Krisztus az Atya elõtt bizonyságtételként elmondhatna? Mi az, ami az üdvösség szempontjából fontos az életünkben?

A hét választott mottójába tartozik az említett igevers. Urunkat csupán egy megfakult emléknek gondoljuk, ha az õsgyülekezetrõl beszélünk? Õk dicsérték az Urat, mely által az õket körbevevõk is megújulhattak. Ha innen hazamegyünk, hogyan fogunk cselekedni? A hétköznapokban is bizonyságot teszünk? A hitbizonyosság helyett sokszor a hitbizonytalanság árnyékolja be életünket. Elkeseredettségünk, letargiánk megfertõz másokat is. Hiányzik a lelki-szervezeti egység- gyülekezeti munkatársként milyen lehetõségeink vannak? Hiányzik belõlünk a megelégedettség, hogy nem tudunk összefogni. Tegyük fel a kérdést magunknak: van üdvösségtudatunk? Apróságokkal olyan sokat foglalkozunk, melyek nem befolyásolják az örök életünket, s a Bibliaolvasást sokszor csak néhány perc alatt akarjuk elvégezni. Isten iránti feltétlen bizalomra van szükségünk!

A nap elmúlása, a sötétség elhatalmasodása közeledtével a börtönök ajtajához hasonlóan nem, hogy bezáródtak, ill. lecsukódtak szemeink, hanem a baracskai börtönlelkészi szolgálat bemutatásával egy Isten által megvilágított, mondhatni gondviselésbe vett missziói terület életébe nyerhettünk napnál is világosabb bepillantást.

A Baracskai Büntetés-végrehajtási Intézeten kívül országosan még harminc hasonló intézmény mûködik, melyek között ez tekinthetõ a harmadik legnagyobbnak. Mint azt Szénási Jonathan Sándortól megtudtuk, megkülönböztetünk elõzetes- és letöltõházat. Utóbbiba sorolandó a már említett intézet is, melynek a fegyházi részlegen kívül fogháza és börtöne is van. Az áhítatra visszautalva fontosnak tartotta kiemelni, hogy közösség megélését ebben a szolgálatban is gyakorolhatjuk, mind a fogva tartottak, mind a felekezetek lelkészei között. Örömét és köszönetét fejezte ki továbbá a Kálvin János Kiadóval való együttmûködés ajándékáért, melynek egyik eredményeképpen egy alkalommal sok Bibliát és hasonló kiadványt tudtak szétosztani a börtönlakók között. A szöveges ismertetetõt fotós vetítés tette még színesebbé, melynek utolsó kockáján az alábbi igevers olvasható, mely mögött a szögesdrót közé fészket rakott vadgalamb leleményességére csodálkozhatunk rá: ?Igazság által leszel erõs, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád." (Ézs 54,14)

Szerdai napunk kezdõ elõadásán a tanítványság számunkra ma is érvényes üzenetét kerestük tovább. Dr. Kustár Zoltán Jézus tanítványai: az apostolok címmel folytatta a tegnap elkezdett sorozatunkat. Menni kell, zörgetni kell, jelentkezni kell – én munkát akarok!

Fontos, hogy tanítványi sereget gyûjt maga köré, mely igazodik a korabeli szokásokhoz. Érdekes momentum, hogy miért áll be a sorba, miért alkalmazkodik az ?intézményi struktúrához". A tanítványok számára a három év felkészítõ tanfolyamként is felfogható, de érteni, csak a Lélek ajándéka után válnak képessé.

Mi, ma élõ munkatársak, szinte felfoghatatlan hírrel lépünk a világ elé, mely némelyekben megbotránkozást is kiválthat. Alkalmazkodni kell a rendelkezésre álló csatornákhoz, bizonyos formákhoz, hogy az evangélium üzenetét bármi áron továbbadjuk.

Nem csak 12 tanítványa volt, sok munkatárs figyelhette szavait, lehetett részese csodáinak. Belsõ kör – Péter és Zebedeus fiai, bizonyos feladatokra, bizonyos emberek. Van akinek a hátteret kell biztosítani. Mi milyen csoportokban vagyunk benne? Hirdetjük a megváltás örömhírét?

12 tanítvány megvizsgálása: a választott nép 12 törzse. (Jézus korára 10 törzs maradt.) – eljött a messiási korszak, Izrael helyreállításának a kora! Amit mond, az egész népre tartozik- 12! Lélek által megértik, hogy ez a kör Jézus által az egész világra vonatkozik. Ez a missziói tudat kell nekünk is, mindenkihez jött!

Amilyen sokfélék voltak a tanítványok, olyan sokfélék vagyunk mi is.

András – Keresztelõ János tanítványa lett, Péter testvére, õ akart tanítvány lenni! – visszautalás a tegnapi elõadásra.

Fülöp és Lévi, András falujából való, hozzájuk Jézus ment oda.

Akiket mások vezetnek Jézushoz: Bertalan – Fülöp segítette oda; Nátánaél.

Akik csak a szemüknek hisznek: Péter, Jakab és János (nekik a csoda kell, az evangélium erejének hisznek csak). A hit ereje kilép a Lélek ajtaján keresztül, képes az átalakításra, s ezért több bármely pl. meditációs technikánál. Kultúrát teremt.

A tanítványok sokszínûségérõl:

Péter, a rendíthetetlen kõszikla, a vezetõ alkat, a nagy bizonyságtételek és csendes árulások embere. Iskolázatlan ember. A családját hagyta ott, hogy Jézust követhesse.

András és Fülöp: a csendes hívogató.

Jakab és János: akiknek a tanítványság út az érvényesüléshez. Heves természet, mennydörgés fiai.

Tamás, ?az Iker": Kész meghalni Jézussal, bár nem érti szavait. Az értetlenkedõ tanítvány, a kételkedõ.

Máté=Lévi: a bûnös és kiközösített vámszedõ Kapernaumból. Mûvelt, nyelveket beszél, tudnia kellett görögül – fizetni kell átjõve a Jordánon.

Jakab az Alfeus fia: anyja (Mária) is Jézus követõje. Jött a család is vele, nem kellett õket otthagynia.

Simon: kananeus/zélóta jelzõ, a buzgó, a radikális. Fegyverrel kell a szabadságot elérni.

Júdás: aki Jézustól saját céljainak beteljesedését várja.

Akkor sokféleképpen lehetett oda jutni, akkor sem volt egyedül üdvözítõ recept – tanítványok sokfélesége. Beleszületünk? Tiszta ige és közösség megvan nálunk? Vonzóak vagyunk?

Mindannyiukra szükség volt, összetettségünk által tanítani akar bennünket is. Minden Krisztus-hívõ testvérnek kell, hogy legyen szolgálati helye! Adjuk meg másnak is a lehetõséget! Egymást is segítsék a tagok. Nem úgy tanít, mint az eddigi vezetõk, hanem erõvel és hatalommal.

Az örömüzenetet átadni másoknak! Örömmel visszatérni Jézushoz -sikerült!

Tanítványból apostol lesz, mikor a pogányokhoz is odafordulnak. Valahol nekünk is hátat kell fordítani. Sorrend: kereszténység, magyarság, család.

Lélek általi megszentelõdés sokszínûségeinkkel együtt!

Egyházunkban új kezdeményezésnek tekinthetõ az agrár-szociális missziói szolgálat elindítása. Benedek Szilveszter (mezõgazdasági mérnök hallgató, református pótpresbiter) nagy lendülettel és lelkesedéssel osztotta meg velünk ezirányú lehetõségeinket, az agráriumban a megélhetésükért küzdõk felé való felelõsségük fontosságát.

A történeti áttekintéshez tartozik, hogy már az ipari forradalom idején elkezdõdött a mezõgazdaság iparosodása, mely új feladatokat rótt a társadalmi csoportok mindennapjaira is, valamint, hogy ezen a területen nehézségek, problémák a világháborúkat megelõzõen, s azokat követõen mindig voltak. Az egyház ezekben az idõkben szintén segítõ jobbját nyújtotta a megfáradottaknak. Ide tartozik még az, hogy az agráriumot tekintve élenjáró nyugati országok közül Németországgal (német evangélikusokkal is) igen intenzív a szakmai kapcsolat. Már eddig is több tárgyalásra (Strasburg, Brüsszel) tanulmányútra került sor, hogy érezve a föld iránt táplált féltõ szeretetünket, azt ott látott, tapasztalt fejlettebb technológiákat hazahozva segítsék vidéki embertársaink megélhetésének megjobbítását.

Elõadása vezérigéjéül a következõ szakaszt választotta: ?Amíg csak föld lesz,

nem szünik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka." (1Móz 8,22)

Korábban a népi írók a jövõ potenciáját látták az agráriumban – fogalmazott az elõadó. A II. világháború után önszervezõdõ vidéki ökumenikus alkalmakra került sor a nyugati országok némelyikében, akik nagy hangsúlyt fektettek a vidéki lakosság életének segítségére.

A vidéki Európára a családi gazdálkodás volt a jellemzõ. A jelenlegi magyarországi állapotok azonban ennek nem kedveznek, illetékesek nem akarják felismerni a felelõsségüket. A problémákat komplexen kell látni, hogy meg tudjuk oldani õket. Felelõs termelõkre és fogyasztókra van szükség.

Az agrár-szociális misszió aktualitása keretében hallhattunk továbbá a fenntartható mezõgazdaság fogalmáról, melybe beletartozik pl.: emberi célok és emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatása, természeti erõforrásokat megõrzõ és azokra épülõ gazdálkodási rendszer, gazdasági életképesség a stabil falusi közösségeknek.

A vidéki Magyarország mai helyzetének vizsgálatakor elõkerültek az alábbi fogalmak:

-?A vidék a magyar jövõ dagasztóteknõje." (Móricz Zsigmond)

– Reformátusság és vidék

– Elnéptelenedõ falvak

– A vidék kultúrállapota

– Református gyülekezeteink vidéken (VIDÉKMISSZIÓ)

– A mezõgazdaság alakulásának, fejlesztésének koncepciója

Az agrár-szociális misszió, mint szolgálat…

– Lelki gondozás

– Városi és falusi gyülekezet találkozása: direkt marketing (a városi ember hogyan találkozhat a falusi termékeivel, direkt)

Összefoglalásul elmondható, hogy egészséges együttmûködésre lenne szükség város és falu között, a vidék társadalmi vonzatát nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Kérdés, hogy az agráriumban dolgozók megélhetésében, munkájuk elismerésében az egyes egyházközségek, egyházunk szervezeti, egyesületei s bennük a munkatársak milyen szerepet tölthetnének be, hogyan lehetséges az együttmûködés, együttgondolkodás? Gyülekezeteinkben lenne-e egy olyan ember, aki a helyi sajátságokat figyelembe véve koordinálni tudná területét egy nagyobb hálózaton belül is? Gyakorlatba átültethetõ-e keresztyén tenniakarásunk?

Kilátástalannak tûnik a helyzet, akkor is mikor fiataljaink olyan kérdéseket tesznek fel, hogy miért kellene nekem a földet szeretnem? – mondhatni a ?munka evangéliuma" hirdetését szintén fel kell vállalnunk. Országunkban sokan nem akarnak olyan csoportokat, szervezeteket látni, amelyek önállóan gondolkodni, sõt tenni is képesek a vidéki szektor megélhetéséért. Mi azonban összefogva, egyen-egyenként igenis képesek vagyunk, akár egy ?alulról" induló törekvés részesei lenni, akik istenfélelemmel, a ránkbízott föld szeretetével, az egymás iránt érzett szolidaritással tudnak és akarnak küzdeni egy élhetõbb környezet megvalósításáért.

?De éppen olyan õsi eredetû a parasztság tulajdonjogi hite is."

(Móricz Zsigmond: Sárarany)

?Kálvin predestinációtana annak a tudatnak a bizonyosságát ébreszti fel, hogy az ember a legkedvezõtlenebb helyzetben is szabad arra, hogy a felebarátja iránti felelõsséget komolyan vegye." (André Biéler, teológus és szociáletikus)

Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyházunk rabszolgasorban maradjon – talán másban is megfogalmazódtak hasonló gondolatok, amikor Marosvásárhelyrõl érkezett vendégünk, Nt. Varga László áhítatát hallgatták. Ábrahám nem esze, hanem szíve szerint cselekedett, rokonáért, Lótért.

Az 1Móz 14,8-16 versei alapján megfogalmazódott: Ábrám Isten embere- a béke embere volt, környezetében megbecsült. Lót a városi polgár kényelmében élt.

Mikor azonban Lótot, családjával együtt rabságba vitték, vajon mit tehetett volna mást Ábrahám, mint, hogy a segítségére siet? Mit tenne ma Ábrahám a XXI. századi ember gondolkodása szerint?

Négy hatalmas király gyõzelmes seregével mert szembe szállni, s megtámadta azokat, akik õt nem bántották, mert a rabság gondolatát sem tudta elviselni.

Vannak népek és nemzetek, akiket nem hurcoltak el messze földre, hogy kisemmizzék õket, hanem helyben teszik õket szegényekké, s helyben rabolják el mindenüket. Ebbe nem lehet beletörõdni, belenyugodni!

Mi személy szerint tudunk Istenben bízó ?mentõcsapat" lenni, akik felelõsséggel készek tenni a rájuk bízottakért?

A bemutatom szolgálatomat c. esti sorozatunk következõ állomásaként a ráckeresztúri drogterápiás otthon vezetõjével és három, a gyógyulás útjára lépett kísérõjével találkozhattunk. A hallgatóság soraiba csatlakozott fiatal SDG-sekkel megható, szép perceket élhettünk át.

Victorné Erdõs Eszter, a misszió vezetõje röviden szólt a kezdetekrõl, az azóta elért szép eredményekrõl, az életre segített fiatalok sokaságáról.

Mint kiemelte szolgálatuk négy alappillére épül fel: Isten szabadító evangéliuma (minden nap látni, hogy pusztán emberileg lehetetlen); szakmai ismeretek, tapasztalatok (mind részleteiben, mind globálisan); emberiesség és szeretet kötelezõ parancsa valamint a keresztyén tartalom (áhítatok, Bibliaórák).

Ezek mellett meg kell jegyezni az önsegítõ folyamatokat, melyben a kezelés szolgálatát, a gyógyulás útján történõ vezetésként kell értelmezni.

A mindennapok szerves részét képezi a munkaterápia is, mely kapcsolható az önismeret fejlõdéséhez (tapasztalati tanulás).

A fiúk, az otthonba kerülésük kapcsán beszámoltak arról a keresztyéni szeretetrõl, mely ott fogadta, ill. körülvette õket. Kialakul felelõsség- és betegségtudatuk, õk akarnak meggyógyulni, s szakítani a múlttal.

(Nehéz szívvel figyeltem õket. Õket, ezeket az értelmükben tiszta, viselkedésükben, beszédükben komoly fiatalokat, akik megragadták a lehetõséget. Egy jobb, mondjuk ki, egy értékesebb útra léptek rá. Azért felmerül a kérdés, hányan vannak, akik a társadalmi rendszerek szerint várólisták-, finanszírozási gondok miatt szorulnak ki éppen a megmenthetõk körébõl. Igen, meg kell õket menteni, mert az élet az aluljárókban, sikátorokban olyan sötét, hogy oda csak Isten küldöttei szívbeli, valós szolgálata által juthat be egy kevés, az Úr életet mentõ világosságából.)

Mi a feladatunk, gyülekezeti munkatársaknak? Meglátni és megszeretni – odavezetni az élet forrásához!

A csütörtöki nap délelõttjén, dr. Kustár Zoltán elõadásával, egy ellenségbõl lett tanítvány: Pál apostol élete, munkája körüljárásával vettük számba a tanítványságot.

Missziói parancs a minden népeknek való hirdetés, de az apostolok fõleg Jeruzsálemben maradnak. Azt várják, hogy a pogányok majd eljönnek hozzájuk ?vállukon hozva a zsidókat". A damaskuszi úton (nem csak az õ élete fordul meg, hanem) megfordítja az irányt, oda kell menni, ahol az emberek vannak, remélve, hogy Isten megadja nekik a megtérés ajándékát.

Hogyan fogadjuk az újonnan hozzánk betérõket? A missziói ágakkal kilépünk a minket körülvevõ világba.

Pál életrajza röviden (az ApCsel és a levelek alapján):

Tarzusban született (Kis-Ázsia), jelentõs görög-latin kultúrában – nyelveket is jól tudta +ismeri a pogányok bálványozásait. Benjámin törzsébõl származik. Családja rendelkezett a római polgár jogaival. Zsidó szülei révén részese a zsidó kultúrának +Gamálielnél tanult, emellett a sátorkészítést is elsajátította. Rabbi növendékként ott volt István megkövezésénél. Ezután, további keresztények kutatása miatt indul a damaskusi út felé (Kr. u. 33.).

Aki azt hitte, hogy világosan lát, megvakul, hogy Jézus Krisztus nyissa meg a szemeit a valódi látásra. Arábiában, Damaskusban tölt három csendes évet, ez a felkészülés ideje.

Ezután ment Jeruzsálembe, Barnabás bevezeti az apostolok társaságába. Támadások miatt visszatért Tarzusba – ennyi volt? Nem volt helye? Istennek azonban más terve van.

Antiókhia, (Kr. u. 46-47)

Jeruzsálemi apostoli zsinat (Kr. u. 48) – találkozás a hithû zsidókkal

Nem kell elõször zsidónak lennie annak, akik keresztény akar lenni.

Silás (késõbbi kísérõje) – ?jeruzsálemi biztosíték".

Második missziói út (Kr. u. 49-51) +Timótheus csatlakozása, evangélium Európába jut!

Harmadik missziói út végén Jeruzsálembe került. Hispániába (mai Spanyolország) is el lehetne menni -gondolta. (Azt mondták rá, hogy a jeruzsálemi templomot meggyalázta azzal, hogy pogányokat vitt be oda.)

Kr. u. 58 -új helytartó – Festus, Pál azonban a császárhoz fellebbez, és így jut el Rómába.

Kr. u. 64-ben mártírhalála következik be.

Milyen tanítványa volt Krisztusnak? Van személyes találkozás a feltámadott Krisztussal! Bár földi életében nem ismerte Jézust, de a damaskusi úton kinyilvánítja magát az Úr és kinyit számára egy szolgálati lehetõséget – ez a mi reménységünk, ebbõl élünk, hogy itt van velünk Krisztus -ima, testvéri szó – találkozás Istennel. Utánunk szól – enyém vagy, erre menj, itt szolgálhatsz engem tovább.

Már megtérése elõtt is Istenért buzgó ember volt, Isten akaratát akarta betölteni. Ne feledjük, nem mi gyújtjuk a tüzet, csak ?odakészíthetjük a hozzávalókat". A langyos egyháztagok veszedelmessége! Jó, ha nekünk csak az irányt kell megmutatni.

Pál, a felismert küldetésének mindent alá tudott rendelni. Egy világos cél, egy világos szolgálat kell! Amit korábban megtapasztalt, a szolgálatának eszköze lett, a ?zsidók nyelvén" tudott érvelni a zsidók között.

Egyedül hit által, a Krisztus érdeméért -ez a megváltás útja. Hogy oda vitte az emberekhez, alkalmazkodnia kellett hozzájuk -mindenkinek a maga nyelvén!

A hit alapjaiban megrendíthetetlen bizonyosság kell, a misszióban alkalmazkodás – szüntelen ima és hálaadás! Meg kell éreznie, hogy – ember tervez, Isten végez, a Lélek felülírhatja a terveinket – a mi életünkbe ez hogyan van?

Tanítványságát életmódjával hitelesíti. A leveleket jórészben börtönben, házi õrizetben készíti el.

Milyen volt mesterként? Munkatársait hagyta dolgozni! (Talán bennünk is felvetõdik: inkább mi váljunk el, csak az Isten ügye ne szenvedjen kárt.) Pásztorolta, támogatta õket, bevezette õket a munkába. Igazi missziói koncepció – tudom, hogy nélkülem is mûködni fog (mondhatnánk mi is vezetõként).

Maga köré munkatársi közösséget szervezett, ez által, halála után a gyülekezetek nem omlottak össze.

A csütörtök délelõtt második elõadása keretében egyházi kommunikációnkról (belsõ-külsõ), Csoma Áron, a zsinati elnökség szóvivõje szólt a megjelentekhez -hogyan teszünk és mit lehetne még tenni.

Nagy vonalakban ismertette a zsinati Kommunikációs Szolgálat munkáját, feladatköreit. Kérdésként ott is felmerül, hogy az intézményi kommunikációra milyen módon van szükség.

Mi az egyháznak a nyilvánosság? E mögött missziói indíttatás van. Azért keressük a nyilvánosságot, mert a keresztyénség nem magánügy, hanem közügy. Nyilvánosságot kell találni arra, hogy az evangélium hírét felelõsséggel továbbadjuk.

Itt jönnek a problémák. A világért érzett felelõsség miatt, a megszokott csatornákon kívül lehetséges világi lehetõségeket keresünk. Nem az intézmények használják a médiumokat, hanem azok az intézményeket.

A szekuláris médiumok hogyan használhatóak?

A média világa nem úgy tekint az egyházakra, mint ha az õ hírei, eseményei is ?eladhatóak lennének a fogyasztók számára". Téves képzet részükrõl, hogy az egyházaknak nincs aktuális mondanivalójuk.

A média nem akarja ?kivinni a hírt", õk legtöbbször saját témákat ?dobnak fel". Az egyház nehezen tud úgy tematizálni, hogy meg is hallják üzenetét. A problémákhoz médiahelyzetet kell teremteni. Hitelesek vagyunk az örömüzenet átadására? A társadalom részérõl a materiális dolgokra nagyobb az igény.

Az együttmûködés egyházunk minden szervezeti szintje között meg kellene, hogy valósuljon. Vajon nem vagyunk bizalmatlanok, milyen az együttmûködés az egyházi testületek között? A média nyilvánosságában megjelenõ atyafiak vajon tudják, hogy a médiumokkal egy meghatározott ?nyelven" kell kapcsolatot felvenni? Velük is felelõsséggel kell foglalkozni! Egyházunkról nem mindig a jó hírek jutnak ki a világi médiumokba. Sajátos intézményrendszerünk sajátos intézményi kommunikációt igényel. Sok esetben sajnos a szomszédos gyülekezetek sem ismerik egymást.

A hatékony külsõ kommunikáció egyik alapvetõ feltétele a jó belsõ kommunikáció. Össze tudunk fogni?

Majd konkrétan a zsinati Kommunikációs Szolgálatra fókuszálva megemlítette a fõbb feladatokat, koordinációs területeket:

Elnökségi interjúk-, háttérbeszélgetések-, nyilatkozatok, körlevelek, szerkesztõségi ülések, 1%-os kampány, Csillagpont, Éves Jelentés, Református Zenei Fesztivál, Október a reformáció hónapja, stb.

Az elméleti vonatkozások: önazonosság megerõsödésével egységes ?állásfoglalások". Lelkipásztorok feladatai, felelõsségük.

Gyülekezeti munkatársként a helyi felületeket (tv, rádió, újság) hogyan használjuk fel? Gyülekezetek aktivitása fokozása szükséges a belsõ-egyházi nyilvánosság felé! Hogyan kommunikáljunk: hitelesség (szavak, tettek), közvetlenség (indíttatás), érthetõség,

A ?beszélgetõ egyház" fontossága! Az ?apróságokat" félretéve Isten missziói parancsát kell szem elõtt tartani.

Az esti vesperás (esti dicsõítés és hálaadás énekszóval) istentiszteletünk elõtt Veresné Simon Ida, a Duna-melléki Református Nõszövetség titkára örvendeztetett meg minket a szolgálat során kapott lelki ajándékok sokaságáról, lelki élményekrõl szóló, a Nõszövetség kapcsolatai a Kárpát-medencében címet viselõ beszámolójában.

1991-ben alakult újjá a Nõszövetség. Ekkor csillant fel a Kárpát-medencei újratalálkozás reménysége. Újra egyek lehetünk Lélekben, Krisztusban, a valóságban is.

Lelki határõrség szolgálata, mely a testvériségünkben gyökerezhet.

A korábbi éveket felidézõ beszámolójában részletesen kitért a határon túli testvérek körében tapasztalt mérhetetlen szegénységre, szociális- egészségügyi ellátórendszerük hiányosságára.

Azzal, hogy adományokat gyûjtenek és juttatnak el hozzájuk, növelik az összetartozás érzését.

Élményei között felidézte a testvéri találkozások örömét, az életet szervesen meghatározó népi kultúra fontosságát.

Mikor Horvátországban voltak örök szomorú érzések részeseivé váltak, látva a rengetek tömegsírt, látva a valóságot, a romos falakat, épületeket.

A kárpátaljaiak mai nehézségeihez a vízum-és útlevél nehézségek is hozzájárulnak; a templomok mivé lettek a falvakban? Rengeteg mindent tanulhatunk tõlük, türelem és alázatosság! Senkitõl nem hallottam, hogy Istenen kérné számon a szegénységét."

A nemzetközi világimanap (március elsõ péntekje -2008-ban Guyana-ért) mintájára múlt évben a hagyományteremtés szándékával tartották meg a Kárpát-medencei imanapot (december elsõ vasárnapja). Idén is hívjuk erre gyülekezeteink minden tagját, hogy megérezzük az egyszerre, egymásért mondott ima erejét.

Sok úttal kapcsolatosan megfogalmazódott, hogy mikor mi vittük az ajándékot, mi jöttünk gazdagon haza. Nagyon fontos, hogy egymásról minél többet megtudjunk.

Évente többször, Kárpát-medencei helyszíneken rendeznek konferenciákat, találkozásokat, ahol a közös lehetõségek új útjait keresik tovább.

?A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt." (Péld 14,1)

Péntek reggel, a tanítványságot körüljáró elõadássorozat utolsó állomásaként Pál apostol tanítványa -?egy tanítvány tanítványa" – Timóteus került a vizsgálódásunk középpontjába.

Timóteus ?Isten munkatársa" (1Thessz 3,2). Pál egyik legközelebbi segítõje. Neve görög szó: tisztelet Istennek. Zsidó értelemben vallásos családból származott. Pál a második missziói útján ismerkedik meg vele. Thesszalonikába együtt mennek. Hangsúlyozandó, hogy Pált Athéni tartózkodása alatt Timótheus helyettesítette. Volt idõ, mikor felismerve azt, hogy tudása, tapasztalata folytán az adott idõben Pálnak kell a ?hallgatóság elé lépnie", diakóniai munkát végzett.

Pál börtönben töltött idejében is vele van, támogatja. Végül Timóteus az efézusi gyülekezet vezetõje. A hitéért sokszor neki is börtönben kellett lennie.

Pásztori, vagy pásztorális levelek – konkrét, gyakorlati kérdések (1-2 Tim, Titusz). Ezek egy nemzedékváltás dokumentumai. Át kell adni a felismeréseket, kijelentéseket; hogyan lehet ezt végrehajtani – kérdésként merül fel a levelekbõl. Ebben a korban fennállt annak a veszélye, hogy az idegen vallásokkal, filozófiákkal a tiszta keresztyén tanítás kapcsolatba kerül (gnózis, júdaizmus, hellén misztériumok).

Misszió – gyülekezetek mérete megnõ. Kialakulnak az intézmények (tisztségek, hierarchia, szabályozások).

Ezen kívül ebben a korban jelennek meg az elsõ üldözések, külsõ támadások – az egyház a mártíromságra is fel kell, hogy készüljön.

A pásztori levelek ezekre a nehézségekre reflektálnak, és adnak eligazítást.

Az elõadás második részében Pál tanítását vizsgáltuk.

Óvás a hamis tanítókról – és fölösleges vitákról (1Tim 1,3-11; 2,14-26)

Tévtanítások:

-szüzesség és étkezési tilalmak – ehelyett igaz kegyesség

-?a feltámadás már megtörtént" – azt gondolták, hogy a lelki megújulással számukra ez megtörtént

-?minden rossz gyökere a pénz szerelme"

-intés a gazdagoknak

-a tévtanítók a kegyesség látszata alatt folytatják szörnyû bûneiket – gyümölcseikrõl ismeritek meg a fát!

A fölösleges viták helyett Timóteus maradjon meg a Páltól kapott igaz tanításban, hogyan? -az igaz hit forrása a Szentírás. Timóteus legyen maga is példakép -és mi milyenek vagyunk, ?nézzétek, mennyire tudták ezek szeretni egymást!"

Karizmákat-képességeket nem szabad elhanyagolni! (berozsdásodhat, mint a tûz elhamvadhat; elhalványulhat.) Igaz igehirdetés folytatása, türelem az ellenszegülõkkel. Timóteus feladata: szüntelen ima mindenkiért!

Timóteus buzdítása –Pál munkáját kell folytatnia- a várható szenvedések ellenére is (2Tim 2,1-13)

-hálaadás Timóteus ?képmutatás nélküli" hitéért (szükségesek pozitív visszajelzések, jogos dícséretek! – egymás megbecsülése)

– a nemes harc megharcolása – az elbukottak példája (tudnom kell, hogy hogyan cselekszenek a hamisan cselekvõk)

-Pál személyes jó példája

-Pál Onésziforoszt Timóteus figyelmébe ajánlja – mi is vegyük észre a körülöttünk lévõ szolgálatkész embereket, dolgozzunk együtt!

A gyülekezeti rendre vonatkozó szabályok (1Tim)

-férfiak és asszonyok magatartása az istentiszteleten (asszonyok nem taníthatnak- egyik lehetséges reagálás erre, hogy ez azért lehetett, mert elsõsorban az asszonyok voltak részesei bizonyos tévtanoknak)

-az egyházi elöljárók kiválasztása (férfiközpontú társadalom volt) – talán botránkozást keltett volna a nõi elöljárók megválasztása – zsidók, pogányok között.

-a hitelt érdemlõ keresztyén élet fontossága, erkölcsös életvitel!

-a rabszolgaság (börtön, stb.) mint keresztyén szolgálat

A gyülekezeti csoportok helyes vezetése: szeretetteljes intés, ha kell – részlehajlás nélkül, szolgálók megbecsülése.

Pál apostol közelgõ vértanúságáról beszél

-Pál számvetése, elköszönése, halálára készül

-hûséges és tõle elfordult munkatársak -mi milyenek vagyunk? Helyes önvizsgálat kell. Csapatban kell és lehet Isten országáért harcolni, dolgozni.

A konferencia utolsó elõadását, Nagy Sándortól (DMRE-fõgondnoka, Zsinat-világi elnöke) hallhattuk, melynek címe volt: Egyházkormányzati kommunikáció. Egyházunk szervezeti adottságai mellett, a köztük meglévõ kommunikációról is szerezhettünk ismereteket.

MRE strukturális felépítése (egyházközség, egyházmegye, egyházkerület, országos-zsinati szint); ezen szintek döntéshozó testületei.

Az intézményes egyházat mûködtetni kell -min. úgy kell átadni, ahogyan átvettük, Isten feltételrendszere nem változott.

+Az egyházi berendezkedéshez: egyházalkotmányunk; a zsinat, a 2006. évi õszi ülésszakán emlékezett meg az 1881-es alkotmányozó zsinatról.

Az alkotmányozáshoz tartozik, hogy 2007. július 19-21. között, Sárospatakon kerül sor a Kárpát-medencei Református Generális Konvent ülésére, melyen egy közös gondolkodás folytatódhat egy egységes alapalkotmány megalkotását illetõen.

Röviden szólt az új zsinati szakbizottságok fontosságáról (Diakóniai és Egészségügyi, Gazdasági, Jogi és Egyházalkotmányi, Kommunikációs, Külügyi és Ökumenikus, Missziói, Nyugdíjintézeti, Oktatásügyi, Számvizsgáló, Tanulmányi és Teológiai).

?A misszió: az egyház ?alaptevékenysége" a Krisztusról szóló örömhír továbbadásában, valamint a tanítvánnyá tételben.

A missziók (értsd: társadalmi missziók): az egyház küldetésébõl következõ, egy-egy speciális területen végzett összeölelõ, kéznyújtó, bûnbocsánat hirdetõ és tanítói szolgálat."

Missziói feladatok bemutatása egyházi életünk különbözõ szintjein (egyházközség, egyházmegye, egyházkerület, országos-zsinati szint).

Az országos missziói munka koordinálását végzi a Missziói Iroda, a Zsinati Irodán:

?-összefogja, adminisztrálja az országos missziói koncepció folyamatos felülvizsgálatát és megvalósítását

-gondoskodik az egyház egységes missziói gondolkodásának ?technikájáról" és annak megjelenésérõl

-segíti és felügyeli az országos társadalmi missziók mûködését

-koordinálja és támogatja a helyi és regionális szinteken folyó speciális missziói szakmai munkát"

Misszió és kommunikáció – tanítványok, munkatársak feladatai

?Külsõ kommunikáció célterületei

-Kárpát-medencei- és világi szórványmagyarság reformátussága

-állami közéleti partnerek

-egyházi közéleti partnerek

-világreformátusság, világkeresztyénség, világvallások

-politikai, társadalmi nemzetközi szervezetek"

?Belsõ kommunikáció célterületei

-MRE tagtestületei, intézményei

-MRE -hez szorosan kötõdõ testületek és civil szervezetek"

Kommunikációs szempontból jelentõsek az esperes-gondnoki találkozók is.

+Kérdésként felmerülhet: az általunk továbbított hírnek milyen a hatása? Milyen a kommunikáció a szintek között? Az e-Magyarország pályázatokon gyülekezetek számítógépekhez juthattak. Misszió és kommunikáció -hogyan, milyen módon valósulhatna meg, hogy a Balatonszárszói SDG-konferenciaközpontot, református egyházi rendezvényekre, minél többen felkeressék, látogassák, hogy szellemiségét továbbvigye minden generáció.

A társadalmi missziók munkájával kapcsolatosan bõvebb információért kereshetõ:
Református Missziói Központ1146 Budapest, Abonyi u. 21.
Magyarné Balogh Erzsébet nt. asszonyrmk@zsinatiiroda.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük