Virágvasárnapi modern szentkép Ma virágvasárnap van. Nagyböjt hatodik vasárnapjával veszi kezdetét a nagyhét, amelyben napról napra kibontakozik és megjelenül Jézus Krisztus húsvéti misztériuma. Ennek a hétnek elsõ vasárnapja Virágvasárnap, melyet más nyelvek a ?pálmák vasárnapjának" is neveznek.

 

 

Virágvasárnapi modern szentkép Ma virágvasárnap van. Nagyböjt hatodik vasárnapjával veszi kezdetét a nagyhét, amelyben napról napra kibontakozik és megjelenül Jézus Krisztus húsvéti misztériuma. Ennek a hétnek elsõ vasárnapja Virágvasárnap, melyet más nyelvek a ?pálmák vasárnapjának" is neveznek.

 

Virágvasárnap története

Középkori kódex illusztrációKözépkori kódex illusztrációElsõ komoly emlékünk az ünneprõl Eteria ?Útinaplójában" található. Ebben az 1884-ben felfedezett kéziratban egy zarándoknõ leírásából ismerhetjük meg a jeruzsálemi egyház IV. század végi ünneplését.

A naplóból kiderül, hogy ezzel a nappal kezdõdött meg Húsvét hete, amit a jeruzsálemiek Nagyhétnek neveztek. Déli egy órakor gyülekeznek a hívek az Olajfák hegyén álló templomban, az Eleonban, ott délután három óráig imádkoznak és énekelnek, majd fölmennek az Imbomonra, arra a helyre, ahonnan az Úr a mennybe emelkedett. Ott mindnyájan leülnek, csak a diakónusok maradnak állva. Délután öt óráig imádkoznak, énekelnek és olvasmányokat hallgatnak itt, akkor pedig felolvassák a jeruzsálemi bevonulásról szóló evangéliumot és hozsannát mondanak. Mindnyájan gyalog indulnak le az Olajfák hegyérõl, fiatalok és öregek, gyerekek, szülõk karonülõ gyermekeikkel, némelyiket nyakukban hozva mind ágakat tartanak, és úgy vezetik le a püspököt a hegyrõl, mint egykor az Urat. Antifónákat énekelnek egész úton, mindegyikre felelik: ?Áldott, aki az Úr nevében jön." Este, késõn érkeztek meg az Anasztaziszba, ahol elvégzik a lucernáriumot, imádkoznak a keresztnél, majd elbocsátják a népet.

Ez az egész ünnepélyes bevonulás délután van, miután délelõtt elvégezték mindazt a liturgiát, amit vasárnap szoktak, azzal a különbséggel, hogy nem a szokott módon, a feltámadás helyén, az Anasztaziszban gyülekeztek, hanem a Golgotán, a Martyriumban, onnét vonultak az Anasztaziszba.

Jeruzsálemben a VII. és a XI. században is megtartják ezt a körmenetet, innen származik át elõször Perzsiába és Edesszába, a VI. században majd Konstantinápolyba a IX-X. században, végül pedig az egész keleti egyházba, bár itt pálmát sosem szenteltek.

Nyugaton ezt a vasárnapot az elsõ évezredben inkább a szenvedés jellegzi, ekkor olvassák a passiót, Nagy Szent Leó pápa (440-461) az Úr szenvedésérõl ezen a napon tart beszédeket.Amint az egész nagyböjt összekapcsolódik a Húsvét vigíliáján történõ keresztelésre való elõkészülettel, úgy ez a vasárnap is jelentõs szerepet tölt be a szentség vétele felé vezetõ úton. A gall és a hispán egyházakban ezen a vasárnapon fejezték be a keresztelendõk elõkészítését, megtanították nekik a hitvallást. Ennek átadása, a Traditito Symboli szigorúan szóban történt, nem volt szabad ugyanis az üldözések és az új tagok árulásától való félelem miatt leírni ezt. Ezen a napon néhány helyen elkezdték lenyírni és megmosni a keresztelendõk haját, amirõl captilavionak is nevezik az ünnepet. A VIII. században a katekumenátus intézménye megszûnt, ezzel a Virágvasárnap jellegében is mind inkább elõtérbe került a jeruzsálemi bevonulás motívuma.

Körmenetet nyugaton elõször Szent Ambrus említ. A pálmaszentelés elsõ nyoma a bobbioi Sacramentarium Gallicanumban van, a VIII. század körül együtt van tehát a teljes szertartás: pálmaszentelés és körmenet. A körmenetben pálmát vittek, mely a gyõzelmet jelenti. Szent Ágoston szerint ez Krisztus Urunknak a hálál és az ördög fölött aratott gyõzelmét szimbolizálja, valamint olajágat is vittek, ez a békére és irgalmasságra emlékeztetett.16 Hajdan Spanyol- és Franciaországban a pálma- és olajágakon kívül rudakra tûzött virágcsokrokat is szenteltek, amirõl pascha floridumnak hívták ezt a vasárnapot. Florida államot 1512 Virágvasárnapján fedezték fel a spanyolok, innen kapta mai nevét.1

A középkorban a virágvasárnapi körmenetet dramatizálják, Krisztust az evangéliumos könyv, vagy a zöld ágakkal feldíszített kereszt jelképezte.

Németországban egy fából készült, zöld ágakkal felékesített szamarat is körülvezettek, mely kerekeken gurult, rajta ült Jézus szobra, amit Nagyszerdáig a templomban tiszteltek (Palmesel). Angliában szentségi körmenetet tartottak ezen a vasárnapon.Bayeux-ben a szent kereszt volt a középpont, de a város védõszentjeinek relikviáit is magukkal vitték, ugyanígy Besançonban.

A középkori magyar egyházakban is kellõ fénnyel tartották meg ezt a szertartást. ?A körmenet kiment arra a helyre, ahol az ágak megáldása történt. A szentelés rítusához kapcsolódó nagy antifónák lépésrõl lépésre a hívõk elé tárják az eseményeket. A processio visszaindult, s a templom kapujához érve egy magaslatról elkezdték a gyermekek a liturgia fõénekét, a Gloria laus et honor-t. Ezután a körmenet megállt, s a gyermekek megjelenítették a Virágvasárnap eseményeit (Pueri Hebreorum tollentes ramos), miközben néhány gyermek gallyakat terített a körmenet elé. Majd a Pueri Hebreorum vestimenta prosternabant éneklése közben a gyermekek ruhát terítettek a körmenet elé. Ennek végeztével valamennyien hódolattal borultak le a kereszt elõtt, valamennyien Jeruzsálem ünneplõ népévé váltak, s csak ezután hangzott fel az Ingrediente Domino, amellyel a körmenet a templomba belépett. Az õsi esztergomi rítus az ének és esemény tökéletes összehangoltságára építette föl a szertartást."

Passió éneklésérõl Eteria zarándoknõ még nem tesz említést ezen a napon. Rómában már a VIII. századtól megtaláljuk, a XV. századtól pedig kötelezõ a celebránsnak felolvasnia, vagy pedig elénekelnie a szenvedéstörténetet ezen a vasárnapon.

1570-ben, az Szent V. Piusz által kiadott Missale Romanumban a pálmaszentelés és a körmenet nem más, mint a középkorban a missa sicca mintájára kialakult rítus kodifikációja.

Virágvasárnap liturgiája

A szertartás felvonulással kezdõdik a barkaszentelés helyére. Ez lehetõleg legyen a templomon kívül, pl. a templomkertben, közeli kápolnában, vagy legalább a templomban a szentélyen kívüli helyen. A pap bevezetõje után könyörgés, majd tömjénbetétel, a szenteltvízzel való meghintés után tömjénezés, az evangélium éneklése és végül a körmenet indítása. A hívek barkával a kezükben énekelve vonulnak be a szentmisére. Ez a bevonulási körmenet megjeleníti Jézus megérkezését Jeruzsálembe, ezzel a processzióval mi magunk is megérkezünk a Nagyhét misztériumába.

Az oltárhoz érve mindenki a helyére megy. A szentmise a kollekta könyörgéssel folytatódik. A liturgikus évnek megfelelõ passiót énekli  – Jézus szenvedéstörténetét –     a kórus, Jézus halálának említésénél mindenki letérdel    és csendben imádkozik.

Mihályfi Ákos: A nyilvános istentisztelet, SzIT, 1933. 139. l.

Az ünnep egyházi  tartalma

Az Egyház ezen a napon is arra vállalkozik, hogy az üdvösségtörténet eseményeit megjelenítse, beleépítve azt a teológiát is, amelyet kétezer éves életével teremtett meg hozzá és belõle. Az események sokasága és a mondanivaló sokrétûsége miatt nem lehet egyszerûen meghatározni, hogy mit is ünneplünk ezen a napon.

Jézus földi mûködésének végén fölmegy Jeruzsálembe, ahol messiásként fogadja a nép. Mi is hozsannázva vonulunk be a templomba, dicsõítjük Megváltónkat, majd az evangéliumban egészen a sírbatételig tekintünk elõre a Nagyhétbe. Jézus húsvéti misztériumát akarjuk elõre átélni ebben a liturgiában. A bevezetõ intelem figyelmeztet, hogy maga Jézus is átélte ezt, ugyanis ?ezt a misztériumot akarta beteljesíteni, amikor fölment városába, Jeruzsálembe".

Jézus világosan, elõre látja szenvedését és halálát, sõt minden körülményt. Ezért gondoskodik elõre a szamárcsikóról, az utolsó vacsora megszervezésérõl, ezért siratja meg a vesztébe rohanó Jeruzsálemet, így jövendölheti meg Péter háromszoros tagadását. Ez az elõrelátás erõsíti meg hitünket: nem véletlenül, a körülmények és események következtében halt meg Jézus a kereszten, hanem nagy tudatossággal készült életét adni értünk.

A jeruzsálemi bevonulás Lázár feltámasztása után történik, sokak számára világossá vált már, hogy Jézus a Messiás. Ez a felismerés nyilvánul meg az ifjúság hozsannázásában. Ha az ifjak elhallgatnak, ?a kövek fognak megszólalni" – olvassuk Lukács evangéliumában. Az Egyház érzi ezt a felelõsséget, ezért hozsannázik minden szentmisében. Ennek a kitörõ dicsõítésnek kötelezõ voltát jól megvilágítja Barsi Balázs – Barsi Balázs: Hozsannától allelujáig 23. l. -egy gondolata, mely szerint az egész teremtett világ tiszta ajándék, amely csak akkor létezik ajándékként, ha a megajándékozott azt átveszi és elfogadja. Minden, Istennek kimondott ?köszönöm" világot fenntartó erõ, a liturgia pedig, mint nagy és közös hálaadás, ezt a világfenntartást egyetemes mértékben valósítja meg. Ha ebbe a gondolatmenetbe illesztjük bele a virágvasárnapi ujjongást, megérthetjük, hogy Jézust, aki halottakat támasztott föl, és aki bevonulásával teljesíti Zakariás próféta jövendölését, miért fogadja Jeruzsálem ilyen elfojthatatlan örömmel.

.

A jeruzsálemi dicsõséges bevonulásban Jézust Messiásként, békét hozó királyként ünnepeljük. A passióban azonban már halljuk szenvedését és halálát. Ez a szenvedés tulajdonképpen már a bevonulással kezdetét veszi, amikor János evangéliumában így szól Jézus: ?Elérkezett az óra, amikor megdicsõül az Emberfia"

Kapcsolódó népszokások

A Biblia elmondja, hogy Jézust utolsó útja Jeruzsálembe vezette. A nép örömujjongása közt vonult be a városba, pálmaágakat, virágokat hintettek a lába elé. Innen a virágvasárnap elnevezés.

Hazánkban virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás. Néhány palóc faluban még az 1950-es években élt a szokás. Lényege: egy nõi ruhába öltöztetett szalmabábut körülhordtak, majd elpusztították, vízbe dobták, vagy elégették. Szomszédaink ezt a bábut egyaránt tekinthették a halál vagy a tél megszemélyesítésének. Hazánkban szintén mágikus rítusnak tartották a kiszehajtást, a hozzá fûzõdõ ének azonban inkább tréfás jellegû, s arra utal, hogy vége a böjtnek, kiviszik a böjti ételeket, és behozzák újra a zsíros ételeket, a sonkát: "Haj, ki kisze, haj! Jöjj be, sódar, jöjj!".

A Nyitra-vidéki magyar falvakban a kisze hajtása után következett a villõzés. A leányok feldíszített fûzfaágakkal jártak házról házra, itt tehát a szokás közvetetten a tél kivitelére, a tavasz behozatalára is utalt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük