Sokan, sokszor mondták már, hogy Amerika a korlátlan lehetőségek hazája. Több bizonyíték is van rá. Nézzünk egyet! Syamala Gopalan, egy 19 éves indiai lány, 1958-ban tanulni érkezik a kaliforniai Berkeley-be. Doktori diplomát szerez, mellrákkutató lesz. Egy fiatal, fekete fiú, Donald Jasper Harris is azért emigrált 1961-ben Jamaicából, hogy az Egyesült Államokban folytassa közgazdaságtani tanulmányait. Színes diákok összejövetelén találkoztak, 1963-ban házasodtak össze. Két lányuk született: Kamala Davis Harris és Maya Lakshmi Harris. Az 1964. október 20-án született Kamala, ma az Amerikai Egyesült Államok alelnöke!

A nem mindennapi életútról a New York-i Simon & Schuster Kiadónál Kamala’s Way (Kamala útja) címmel könyv jelent meg 2021-ben. A budapesti Cor Leonis Kiadó dicséretes gyorsasággal jelentette meg, így az érdeklődő olvasó máris a kezébe foghatja magyarul, Kamala útját. A tapasztalt újságíró, Dan Morain munkájának amerikai kiadásához nem ártott volna egy szigorú szerkesztő. A szerző elvész a nevekben, részletekben, mintha csak igazolni akarná, hogy milyen mélységekig tájékozott hőse életében. Megtudjuk például, hogy egy Harrishoz egyáltalán nem kötődő bűnügyben, ki a gyilkos unokatestvére (139. old.). Rengeteg nevet, adatot sorol fel, hivatkozik rájuk és ezek tengerében eltéved az olvasó. Szerencsére, azért ennél sokkal fontosabb eseményekkel is megismerkedhetünk. Kamala fiatalon rendszeres résztvevője volt a polgárjogi tüntetéseknek, az egyetemen ő lett a Fekete Joghallgatók Egyesületének elnöke. Nem volt kiemelkedő diák, közepes eredménnyel diplomázott. Ügyészként kezdett dolgozni, ekkor szívta magába azokat a kérdező-kihallgatási technikákat, amikkel jól élt miután szenátorrá választották.  Élete 1994-ben új fordulatot vett, amikor rövid viszonyba bonyolódott a nála harminc évvel idősebb, igen tehetséges politikussal, Willie Brownnal. Mellette belekóstolt a politikába és rájött, hogy nagyon is kedvére való! Jó érzékkel használta ki a társasági élet kínálta lehetőséget az ismertté válásához. San Franciscóban a társadalmi elit és a demokrata politika összefonódik, megtanulta, hogyan kell kampányt elindítani. Csak 2002 végén, 38 éves korában jelentette be először, hogy közhivatalra pályázik. Ahhoz, hogy megmutassa, valóban komoly jelölt egy posztra, adományozóktól pénzt kellett gyűjtenie. A nevek dzsungelében itt előbukkan a nálunk sem ismeretlen, korábbi budapesti nagykövet, Tsakopoulos is. Harris vonzó, energikus jelölt volt, „friss arc”. A San Francisco főügyésze poszt elnyerésével megnyílt előtte a távlatokhoz vezető út. Úgy tartják, ha egy politikusnak San Franciscóban sikerül, akkor bárhol győzni tud. Rövidesen alkalma nyílt elvi szilárdságának bizonyítására és ennek leírása már leköti az olvasót. A könyv egyik érdekes fejezete mutatja be Harris és Obama kapcsolatát, nem nehéz közöttük párhuzamot találni. Kihasználva a demokraták Obama iránti érzéseit, bejelentette, hogy 2010-ben megpályázza Kalifornia állam legfőbb ügyészi pozícióját! Megismerkedhetünk a főügyészek megválasztása körüli harc apró részleteivel is. Ő lett az első nő, az első színes bőrű, az első indiai származású, aki betölthette ezt a hivatalt.

Államügyészként egyszerre volt innovatív és óvatos. Országos népszerűségre sikerült szert tennie, amikor kiállt a bankokkal és a diákjaikat becsapó, profitorientált főiskolákkal szemben, védelmére kelt az emberkereskedők kiskorú áldozatainak. Az olvasó bőséges betekintést kap a kivégzések módjába, a Kaliforniai Igazságügyi Minisztérium működésébe, még Soros Györgyről és a koronavírusról is szó esik. Ugyancsak részletgazdag a melegházasságok és a fegyverviseléstől eltiltottak ügyeiről szóló fejezet. Harrishez kötődik a – Magyarországon is árverezésekhez vezető – törvénysértő banki jelzáloghiteleknek az Obama adminisztráció általi rendezése. Mindezek az amerikai olvasó számára valószínűleg sokkal beszédesebbek. Közben megismerkedhetünk Kamala testvére, Maya, és még az ő lánya, Meena életének pár epizódjával, valamint Kamala házasságának, és államügyészként másodszori újraválasztásának történetével is.Három nappal azután, hogy Kamala államügyészként megkezdte második ciklusát, Barbara Boxer szenátor bejelentette, 2016-ban nem indul az újraválasztásáért, szabaddá téve 1992 óta betöltött helyét. Öt nappal később Kamala is bejelentette: indul a szenátusi helyért. A versenyben Obama és az ő alelnöke, Biden is támogatta. A harc ismertetése során Trump és Harris kapcsolata is szóba kerül, ám ennél sokkal részletesebb képet kap az olvasó az abortuszjogokat védők és ellenzők csatájáról, Harris szerepét meglehetősen ellentmondónak, óvatoskodónak tüntetve fel. Határozottabbnak bizonyult viszont a kiskorúak szexuális kizsákmányolásáról szóló – ugyancsak kimerítő alapossággal tárgyalt –ügyben. Az eljárás 15 éven át húzódott és magyar bankok is érintve voltak benne! Ám mindaz, ami Kamala Harissal és az utóbbi néhány év amerikai eseményeivel kapcsolatban a könyvet mostanában olvasót igazán érdekelheti, az utolsó száz oldalon található. A Demokrata Párt politikusa volt és a 2016-os elnökválasztáson Hillary Clintont támogatta. Amikor Trump győzött, már nem óvatoskodott. A szenátusi helyet nagy fölénnyel nyerte meg. Este, a mindössze nyolc percig tartó győzelmi beszédében huszonhatszor hangzott el a „harc” kifejezés. Elkötelezte magát mindazzal szemben, amit Trump hirdetett. Pontosan tudta, mit fog képviselni Washingtonban és azt is milyen bizottságokba akar bekerülni. „Letámadó” stílusa miatt a Szenátusban és a Belbiztonsági Minisztériumban sokan nem kedvelték és minél inkább őt tartották a republikánusok a demokrata ellenállás arcának, annál magasabbra emelkedett a csillaga. Egyértelműen azt fontolgatta, hogy majd elindul az elnöki címért és ezért az összes fontos államba ellátogatott. A szenátusi meghallgatások során tanúsított rendíthetetlensége láttán különleges kapcsolata alakult ki a női szavazókkal. Olyan valaki – mondták róla – aki megtestesíti minden amerikai törekvését és küzdelmeit, felidézi Obama emlékét. A kérdés, hogy induljon-e az elnökjelöltségért, 2018. július 28-án eldőlt. Úgy döntött belevág. Joe Bidenről is sejteni lehetett, harcba száll, a CNN pedig ekkor 29 lehetséges demokrata jelöltet sorolt fel. Kamala az indulását hivatalosan 2019. január 21-én jelentette be, kampánya nyitógyűlésén húszezer ember volt jelen! Még Trump is elismeréssel szólt róla! Ugyanakkor viszont beszédeiben Harris nem tudta világosan megfogalmazni, miért szeretne elnök lenni – túl azon, hogy mindenáron le akarja győzni Trumpot. Elegendő pénzt sem tudott gyűjteni, így végül decemberben visszalépett. A történelem megismételte önmagát. Obama megválasztásakor – pénze fogytán – Biden lépett vissza, de a tehetséges versenytársat Obama maga mellé hívta alelnöknek és nagyon is jól járt vele. Mi most már tudjuk, Harris is pénzszűkébe került és őt Biden választotta alelnökének. Nem Biden volt az első az amerikai történelemben, aki alelnökből elnök lett. Meglehet, hogy a történet négy év múlva hasonló módon folytatódik…?

 

Dan Morain

KAMALA ÚTJA

Cor Leonis Kiadó 2021

Korrekt Nyomdaipari Kft.

ISBN-978-615-5893-66-7

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük