Orvostörténet

Dr. Pető András (1893-1967)  –  Professzor úr, kérem jöjjön azonnal! A kilences kórteremben haldoklik a férjem.

–  Honnan veszi ezt asszonyom?

–  Ő maga mondta, kérem siessen!

–  Nyugodjon meg, a férje nem haldoklik.

–  De hát professzor úr meg sem vizsgálta.

–  Ne essen pánikba. A férje pár nap múlva gyógyultan otthon lesz. Ha haldokolna, akkor mellette ülnék az ágyánál és fognám a kezét.

Dr. Pető András (1893-1967)  –  Professzor úr, kérem jöjjön azonnal! A kilences kórteremben haldoklik a férjem.

–  Honnan veszi ezt asszonyom?

–  Ő maga mondta, kérem siessen!

–  Nyugodjon meg, a férje nem haldoklik.

–  De hát professzor úr meg sem vizsgálta.

–  Ne essen pánikba. A férje pár nap múlva gyógyultan otthon lesz. Ha haldokolna, akkor mellette ülnék az ágyánál és fognám a kezét.

   Dr. Pető András, nemzetközi hírű magyar orvos. A mozgássérültek gyógyítására fejlesztette ki az úgynevezett Pető-módszert, amelyet a világ számos gyógyintézetében alkalmaznak sikeresen. A módszer alapgondolata, hogy az idegrendszer a károsodás ellenére is rendelkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével, amelyek megfelelő tanulási és tanítási módszerekkel előhívhatók. Emiatt a konduktív elnevezés, ami rávezetést jelent. A terápiát orvosok irányítása mellett a konduktorok végzik.

   A konduktor rendelkezik az általánosan ismert jó pedagógusi tulajdonságokkal, különös tekintettel az aktivitás létrehozásának képességével, illetve az együttműködés, a figyelem és az operatív megfigyelés képességével is. A konduktív pedagógia az eredményes, rehabilitáló nevelés (elvesztett fizikai képességek helyreállítása) alapvető feltételének, a metodikai rendszer mellett, a konduktor komplex nevelői tevékenységét tartja.

   Dr. Pető András egyetemi tanulmányait Ausztriában végezte, ott többféle rehabilitációs jellegű intézményben dolgozott 1938-ig. Ekkor alapozta meg a konduktív pedagógiát. Majd Franciaországban vállalta el egy tüdőszanatórium vezetését. A második világháború után hazatért és a Gyógypedagógiai Főiskolán kapott lehetőséget elgondolásai megvalósítására az 1947/48-as tanévben. Így jött létre az általa megtervezett és vezetett Országos Mozgásterápiai Intézet, amely évekig a főiskola gyakorló intézménye is volt. Egyidejűleg tanszékvezető professzorrá nevezték ki.

    Az intézet legnagyobb problémáját a konduktorok hiánya jelentette. 1963-ban alapította a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézetet (ma: Pető András Főiskola, népszerű nevén Pető Intézet), amelyben a konduktorok képzésére is programot és lehetőséget teremtett. Emlékezetes előadó, rendkívül nagy tudású, sokoldalú, ötletekben gazdag, szuggesztív személyiség volt, aki értékes, feldolgozásra, továbbfejlesztésre alkalmas kéziratos feljegyzéseket hagyott hátra. Munkatársai a háta mögött Buddhának nevezték külseje miatt. Állítólag a mahajana buddhizmust érezte közel magához. (Őszintén szólva nem tudom ez mit jelent.)

*

   A következő történetet többen, többféle változatban mondták el. Petőhöz elhoztak egy tízéves kisfiút, akinek minden izma, csontja tökéletesen rendben volt, sportolt is, de ha lépcsőn kellett le- vagy felmennie, akkor összecsuklott, támogatásra szorult. Hónapokig kísérleteztek vele orvosok, természetgyógyászok, gyógytornászok, szedettek vele gyógyszereket, kapott elektromos kezelést, hiába. Pető megkérdezte a gyereket, mi a neve. András. Nahát, engem is Andrásnak hívnak. És elbeszélgetett vele iskoláról, játékról barátokról, moziról. Majd behozatott egy korlát nélküli hatfokos falépcsőt. A gyerek sírva fakadt. Ne félj, nem lesz semmi baj. Állj oda. A gyerek szót fogadott. Pető rászólt. Föl bírsz menni! Föl bírsz menni!! Föl bírsz menni!!! Az utolsót olyan hangerővel, hogy beleremegtek az ablakok. És a gyerek felment. Többé soha nem félt a lépcsőtől.

Láng Róbert