2009.május 24-én  Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke adta át a 100 ezer eurót az idei díjazottnak a Nemzeti Színházban rendezett ünnepi esten.

2009.május 24-én  Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke adta át a 100 ezer eurót az idei díjazottnak a Nemzeti Színházban rendezett ünnepi esten.

Ritoók Zsigmond ókorkutató, akadémikus, az ELTE professzor emeritusa kapta a  2009. évi Bolyai-díjat.

Sólyom László köztársasági elnök beszéde a Bolyai-díj ünnepélyes átadásán a Nemzeti Színházban:

A képen: Sólyom László átadja a díjat Ritoók Zsigmondnak.
Tisztelt Ünneplő Közönség!

A Bolyai-díjat olyan magyar tudós kaphatja, aki nemzetközileg kimagasló eredményét alapvetően Magyarországon dolgozva érte el, és aki példaképül szolgálhat a fiataloknak – nemcsak tudományos teljesítményét, hanem egész életét tekintve.

A két évvel ezelőtti díjátadáson azt mondtam, hogy az általános- és középiskoláktól semmilyen pénzt nem szabad sajnálni, hiszen nélkülük a magyar tudomány egyszerűen nem létezhetne. A magyar Nobel-díjasok, éppen úgy, mint a Bolyai-díj eddigi kitüntetettjei, mind megemlékeztek arról, milyen meghatározó indítást kaptak a gimnáziumban. Most azt szeretném hangsúlyozni, hogy a jó iskola azért jó, mert jó tanárok tanítanak benne.

Az idei díjazott személye, pályája, tudományos műve, de még a szakterülete is, különösen indokolttá teszi, hogy a Bolyai-díj emberi oldaláról beszéljek. Olyan tudósról van szó, akinek életében a tudomány kérlelhetetlen szigora, másrészt a humanizmusnak az ókortól kezdve a szépségre, erkölcsre és a közjóra irányuló kultúrája, valamint a tanítás öröme a legmélyebb értelemben összekapcsolódik.

A díjazott úgy nyilatkozott egyszer, hogy „a tudóst az igazság megismerése önmagáért érdekli, a tanárt pedig azért, hogy továbbadja. Mindkettő szolgálat, de másféle. Egyik sem üzleti ügynek tekinti az életet, hanem valami sokkal fontosabbnak." Az ő élete azonban éppen ezeknek a feladatoknak és életstílusoknak összjátékát példázza. Nem volt ellentmondás vagy törés aközött, hogy egyrészt megalkotta tudományos műveit, amelyekért a legjobb külföldi egyetemek hívták meg előadni, és akadémiák választották tagjaik közé, másrészt, hogy itthon 1958 után az egyetemről középiskolába száműzték. A 12 év gimnáziumi tanárság azonban örömforrás volt az ő számára, és annak megtapasztalása, hogy a jó tanár akkor tud vezetni, ha célja van, és el tudja érni, hogy a gyerek úgy kerüljön ki az iskolából, hogy neki is célja, saját meggyőződése legyen. Hogy a tanár akkor jó, ha a gyerek úgy érzi, köze van ahhoz, amit tanul. S akit ő középiskolában, vagy 1970-től kezdve az egyetemen tanított, és mindazok, akik könyveit olvasták, úgy érezték, személyes közük van ahhoz a látszólag távoli világhoz, amely a mai díjazott tudományának és szeretetének tárgya.

A tudós és tanár, akiről beszélek, és akinek a díjbizottság a 2009. évi Bolyai-díjat ítélte: Ritoók Zsigmond akadémikus, az egyetemes ókortudomány, és ezen belül a klasszika philológia művelője.

S miután megneveztük, hogy ki ő, visszatérek egy pillanatig a tudomány, az ókori irodalom és gondolkodásmód, és a tanári hivatás összefüggéséhez. Hiszen az ókori kultúrának az az arca, amelyet azután a reneszánsz újra felfedezett, és a logikára építő, egyértelmű egyetemi tudományossággal szembeállított: az élet gazdag sokértelműsége, a jó művek kultusza, a jó stílus, a nyilvános szónoklás és a közügyek tudománya, s mindebben a nevelés, a továbbadás, a pedagógia szenvedélye. Ez az a világ, amelyben Ritoók Zsigmond professzor úr a tudós megbízhatóságával vezet el minket az antik eredetihez, és ráébreszt arra, hogy mindehhez a mai embernek nagyon is köze van. Az ókor minden kornak felelni tud, csak tudni kell kérdezni. S ezek a feleletek befolyásolják életünket – az esztétikai élménytől kezdve a világ és a történelem mélyebb megértéséig. Ritoók professzor mindig is az ókortudomány teljességét szorgalmazta: hogy túlzott szakosodás és résztémák helyett egységben lássuk az antik világot az ókori Kínától Indián, Iránon, Egyiptomon át a görög-római műveltség többi hatóköréig. Aki ezeket az üzeneteket megérti, másként szemléli a világ mai, gyökeres megváltozását is.

Ritoók Zsigmond idézi egy helyütt Platont, aki szerint mindenkiben van valami szépség, amit a világra hozni vágyik. Ha szép környezetben van, kivirul, világra hozza a benne lévő szépet – és akkor tovább is adja, mert ez minden ember törekvése és feladata. Ezt teszi Ritoók tanár úr is, amikor az ókori világ mindig aktuális üzeneteihez és megértésükhöz vezet el minket.

Tisztelt Professzor Úr, a Bolyai Díjbizottság nevében szívből gratulálok a díjhoz!

A Bolyai-díj átvétele után a professzor Arisztipposz ókori görög filozófust idézte; 

„Ki a szegényebb? Aki koldus, vagy aki műveletlen? Egyértelműen az, aki műveletlen, mert aki koldus, az csak a pénznek van híján, ám aki műveletlen, az az emberségnek".

Az ünnepelt a köszönő szavak során a tanárok és a tudósok feladatiról szólva rámutatott, legnagyobb feladatuk a fiatalok emberségre nevelése.  Különös jelentőségűnek nevezte, hogy a gazdasági gondok közepette a humán tudományok, azon belül is a társadalomtudomány emberének ítélték az alapító üzletemberek által alapított díjat.

Ritoók Zsigmond tizenéves kora óta lelkesedik az ókorért,  1948-ban kezdett egyetemi tanulmányait is az ókortudományok szakán végezte. 

Beszédében arról vallott, istenhite vezette tudományos pályáját;  a professzor a Magyar Református egyház Kálvin téri gyülekezetének presbitere, a Magyar Református Egyház Presbiteri Szövetségének tiszteletbeli elnöke.

Ritoók Zsigmond (www.mindentudas.hu )Ritoók Zsigmond tudományos munkaterülete a korai görög epika, dráma, az antik kor esztétikai gondolkodása, s annak felmérése, hogyan hat,  él tovább napjainkban az antikvitás.  

Ritoók Zsigmond pályafutása során kapott kitüntetései:

1995:  a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje,

2001:  Széchenyi-díj,

2008:  Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal.

A kitüntetésekkel a görög és a római irodalom kutatása, az antik kor esztétikája, az ókortudomány története témakörökben elért kutatási eredményeit és egész életművét ismerték el.

Az Euroastra megkérdezte Ritoók Zsigmondot; a reáltudományok eszközei (számítógép, adatbázisok, stb.) közül használ-e valamit munkájában.  A professzor halvány mosollyal válaszolt; ezek használatában fiatalabb családtagjai segítik…

A  2009-es Bolyai-díj átadásának gálaműsorán részt vett, és a díj átadását megelőzően beszédet mondott

Bajnai Gordon miniszterelnök is a Nemzeti Színházban, beszédének teljes szövege:

Bajnai Gordon

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az ókortól napjainkig, a történelem során a nemzetek időnként rendkívül nehéz helyzetekbe kerülnek. Ilyenkor minden nemzetnek meg kell találnia azt, amibe kapaszkodhat, amire a kilábalást alapozhatja.

Mibe kapaszkodhatunk, mire alapozhatjuk a kilábalást most Magyarországon? Alapozhatjuk a rendkívüli teljesítményekre, alapozhatjuk arra, hogy vannak, akik felelősséget vállalnak Magyarországért – talán egyre többen. És alapozhatjuk arra, hogy Magyarország ismét megtalálhatja önbizalmát.

A Bolyai-díj a rendkívüli teljesítményekről szól. A rendkívüli teljesítmények mögött általában a tehetséget csodáljuk és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy valójában ennek alapja a munka, a szívós, kitartó, következetes, fáradságot nem ismerő, éveken, évtizedeken, sokszor egy egész életen át tartó kemény munka.

A Bolyai-díj olyan emberi teljesítményeket mutat fel Magyarországnak, amelyek messze túlmutatnak egy-egy szűk szakma eredményein. Olyan magyar teljesítmények ezek, amelyek az egész világot gazdagítják. Világra szóló magyar sikerek, magyar világklasszisoktól. Példák, amelyek megerősíthetik és megalapozhatják Magyarország önbizalmát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nemcsak a Bolyai-díj díjazottjai mutatnak példát Magyarországnak és a világnak, hanem a Bolyai-díj alapítói is. Nyolc évvel a rendszerváltás után néhányan, akik a rendszerváltás nyertesei közé kerültek, sikerük, tehetségük, talán szerencséjük és kemény munkájuk révén úgy gondolták, hogy ebből a sikerből és szerencséből valamit vissza is akarnak adni az országnak. Tudták, hogy a siker kötelez, hogy a siker egyben felelősséget is jelent azért a társadalomért, amelytől ők talán egy kicsit többet kaptak, mint mások. És aki többet kap, annak többet is kell adni.

Tiszteletre méltó, hogy ilyen korán felismerték ezt. Magyarországnak jó lenne, ha most, ezekben a nehéz órákban sokkal többen ismernék fel azt, hogy szükség van a társadalmi szolidaritásra és szükség van azokra, azoknak az embereknek a gesztusaira, akik a társadalom sikeresebbjei közé tartoznak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ahogy a beharangozóban is hallottuk, Bolyai János egyszer azt írta édesapjának:

"A semmiből teremtettem egy új, más világot". A mi generációnk feladata ma ennél sokkal egyszerűbb, nekünk a meglévő világunkat kell megújítanunk, átalakítanunk azért, hogy megőrizhessük azt, amit Magyarország eddig elért. Ebben az egyébként szintén nem kis feladatban mutatnak nekünk példát a Bolyai-díj nyertesei és alapítói is.

Köszönöm szépen!

Ritoók Zsigmond életrajza:

A professzor válogatott publikációs listája:

Zwei (petronische?) Gedichte aus der Anthologia Latina. In: J. Herman-H. Rosén (szerk.): Petroniana. Gedenkschrift für Hubert Petersmann. Heidelberg 2003, 159-167.

Szóbeliség és írásbeliség. Az átmenet néhány görög tanulsága. In: Neumer K. (szerk.): Kép, beszéd, írás. Bp. 2003. 23-32.

Horatius és az arany középszer. Publicationes Universitatis Miskolciensis Sectio Philosophica. Tom. IX. fasc. 1. Miskolc 2004. 81-89.

Theophrastus on the Origin of Music. Acta Classica Universitatis Debreceniensis 40-41 (2004-2005) 33-36.

Dichtkunst und Knoblauch. Acta Antiqua Hung. 45 (2005) 329-336.
Ókori irodalom. In: Pál J. (szerk.): Világirodalom. Akadémiai Kiadó, Budapest 2005. 21-32; 40-45; 52-115; 119-120.

A magyar Homérosz-fordítások. 18-19. század. In: Hajdu P. – Polgár A. (szerk.): Papírgaluska. Tanulmányok a görög és latin klasszikusok fordításáról. Bp. 2006. 20-90.
Németh György – Ritoók Zsigmond – Sarkadi János – Szilágyi János György: Görög művelődéstörténet. Osiris Kiadó, Bp. 2006, 766 pp.

Görög költemények papiruszon. Holmi 18 (2006) 6-11.

Történelmi kereszteződések. Az ókor tanulmányozása a 19. századi Magyarországon. Ókor 5 (2006) 11-14.

A platóni lakoma bevezetése. In: Betegh G. – Bodnár I. – Lautner P. – Geréby Gy. (szerk.): Töredékes hagyomány. 2007. 121-130.

Euripidész Antiopéja. Ókor 6 (2007) 61-65.

Harmat Lajos