A bikapiac új fázisába lépett az arany – 2000 dolláros unciánkénti ár
6 perc olvasás
A befektetők részéről jelentkező kereslet az elmúlt tíz évben a tízszeresére nőtt, ezzel a bikapiac új szakaszába lépett az arany. A hosszú távú célárfolyam 2300 dollár unciánként; a felfelé mutató trend folytatása várható. Az arany bikapiacának következő szakaszát az intézményi befektetők uralják majd, kiváltképp a biztosítók és a nyugdíjalapok.
A befektetők részéről jelentkező kereslet az elmúlt tíz évben a tízszeresére nőtt, ezzel a bikapiac új szakaszába lépett az arany. A hosszú távú célárfolyam 2300 dollár unciánként; a felfelé mutató trend folytatása várható. Az arany bikapiacának következő szakaszát az intézményi befektetők uralják majd, kiváltképp a biztosítók és a nyugdíjalapok.
Éves aranypiaci jelentésükben az Erste Group elemzői rámutatnak, hogy tíz év alatt tízszeresére nőtt az intézményi befektetők részéről megnyilvánuló kereslet az arany iránt, ami azt jelzi, hogy a nemesfém az emelkedő trend újabb szakaszába lépett – elsősorban a Kínából és Indiából jelentkező kereslet erősödése nyomán. A világ számos részén beindított monetáris ösztönző programok szintén hatottak az arany árfolyamára, a várakozások szerint pedig az arany és a papírpénz keresztárfolyama tovább emelkedik, ezért az Erste elemzői kétezer dolláros aranyárat jósolnak az elkövetkezendő 12 hónapra.
„Öt évvel ezelőtt kiadott első aranypiaci jelentésünk óta az arany árfolyama 140 százalékkal nőtt. A három évvel ezelőtt hosszú távra előre jelzett 2300 dolláros árfolyam akár konzervatívnak is tekinthető manapság" – jelentette ki Ronald Stöferle, az Erste Group aranypiaci elemzője.
A megoldatlan adósságválság kedvez az aranyárnak
Tekintve, hogy az adósságállomány zöme nem került sem leírásra, sem visszafizetésre, a túlzott eladósodottság problémája még fennáll és megoldásra vár. Az alacsony reálkamatok ezért maradnak továbbra is alacsony szinten, ez pedig tökéletes környezetet jelent az arany számára. Az adósságcsapdából kevés út vezet kifelé: az adósság gazdasági kinövése, miként azt az Egyesült Államok tette a II. világháború után, vagy a drasztikus kiadáscsökkentés és/vagy szigorú költségvetési konszolidáció, mint Skandinávia példája mutatta az 1990-es években.
A komoly adóemelések, az infláció felgyorsítása, a nemzeti valuta leértékelése, vagy végső esetben az államcsőd deklarálása a legfájdalmasabb eszközök közé tartozik. Az elemzők véleménye szerint az arany árfolyama gyakorlatilag bármelyik forgatókönyvből profitálni tud.
Gyakorta elhanyagolt tény, hogy Kína és India maradt a legjelentősebb tényező az aranypiac keresleti oldalán. A nagyobb aranyéhség az elkölthető jövedelem növekedésével együttesen mindenképpen pozitív irányba tolja el a nemesfém iránti keresletet. A számítások szerint 2020-ig a feltörekvő piacok termelik meg a világ GDP-jének 50 százalékát, ami jelentős bővülésnek számít a 2000. évi 19 százalékhoz képest.
Az árfolyam még vonzó – nem látszik buborék a horizonton
2000-ben a befektetői kereslet még csak 4,8 százalékot jelentett az összkeresletből, de 2010-re ez az arány már 40 százalékra ugrott. Az Erste Group elemzői szerint ez határozottan erőteljes felfelé mutató trendfordulót jelez, vagyis a bikapiac új szakaszba lép. Várhatóan az intézményi befektetők uralják majd az aranyárfolyam következő, emelkedő szakaszát. Különösen a biztosítótársaságok és a nyugdíjalapok növelik majd aranybefektetéseiket, hiszen a részvényekkel és főleg a kötvényekkel való korreláció alacsony, vagy éppen negatív. Az arany köztudomásúlag biztonságos befektetésnek számít, hiszen sosem veszítette el az értékét. „Vélhetően nem fog egyhamar megváltozni ez a trend. Azzal számolunk, hogy az arany árfolyama tovább menetel felfelé" – jósolja Ronald Stöferle.
Az arany, a fedezetlen papírlapú devizák ellentéte kiváló menekülési útvonal marad a legrosszabb forgatókönyvek ellen. Sőt, határozott korreláció látható az arany árfolyama és a bizalom között: a csökkenő aranyár növekvő, vagy legalábbis stabilizálódó üzleti bizalmat jelez. Úgy véljük, hogy az elmúlt évek során elveszített bizalom egyhamar nem tér vissza, így az arany továbbra is kiváló kockázat/megtérülési aránnyal büszkélkedhet.
Az okos befektetési stratégia aranyoszlopa
Az aranynak minden befektetési portfólióban szerepelnie kellene a diverzifikáció és a biztonság okán. Számos tanulmány igazolta, hogy portfólióelemként az arany csökkenti a portfólió kockázati szintjét és növeli a teljesítményét. Egy-egy portfóliónak 5-10 százalékban aranyból kellene állnia. A részvényekkel és a kötvényekkel szemben az aranyhoz nem társul semmiféle kötelezettség. Mint ilyen, az arany diverzifikációs célokból is határozottan ajánlható befektetés. „Arra számítunk, hogy az arany ára legalább az inflációhoz igazított 2300 dolláros valaha mért (1980-tól követett) legmagasabb csúcsot eléri a felfelé menetelő trend végén" – jövendöli Stöferle. Egyes histórikus összevetések még ennél is komolyabb szárnyalást vetítenek előre. Az elemző azt is elmondja, miért nem jár kamat az aranybefektetés után. „Az arany tiszta tulajdont jelent bármely személy vagy intézmény felé fennálló mindenféle kötelezettség nélkül. Az arany nem jár semmilyen partnerkockázattal". Az elmúlt hónapok során olyan trend rajzolódott ki világosan, ami az aranynak, mint eszközkategóriának a kezére játszik. Az aranyat sokan egyre inkább a legtisztább fizetőeszköznek tekintik, és egyre kevésbé árunak.
Visszatérés az aranyfedezethez?
Száz évvel ezelőtt még különösnek, sőt abszurdnak hatott volna, ha egy-egy valutát nem az aranyhoz kötöttek volna. Ma pedig az számít abszurdnak, hogy még 1971-ben is minden 35 dollár mögött egy uncia arany állt fedezetként. „Jelen pillanatban nincs realitása az aranyfedezethez való visszatérésnek. De ismét elkezdődik az erről szóló közbeszéd. Ám a konkrét intézkedések végrehajtásáig még jócskán emelkednie kell a feszültségnek" – véli Ronald Stöferle. A devizákról szóló különféle tanulmányok érdekes jelenségről számolnak be: minél erősebb az aranyfedezethez való kötődés, annál alacsonyabb az infláció.
