Az ellenzék nyilai avagy:Statiszika a T. Ház idei eddigi tevékenységéről: Számok, emlékezetes pillatok.

Az interpellációk, a kérdések és az azonnali kérdések az ellenzék apró nyilai. Nem ölnek, nem gyilkolnak, „csak" jeleznek. Szagra érkeznek, mint legyek a tisztátalan úri hölgy tomporán!

Az interpellációk, a kérdések és az azonnali kérdések az ellenzék apró nyilai. Nem ölnek, nem gyilkolnak, „csak" jeleznek. Szagra érkeznek, mint legyek a tisztátalan úri hölgy tomporán!

Az interpellációk, az azonnali kérdések és a kérdések, vitathatatlanul a T. Ház legmozgalmasabb közjátékai. 1497 hangzott el belőlük, (465 interpelláció, 606 azonnali kérdés 426 kérdés). Szinte hihetetlen, de igaz: a nagy szocialista-liberalista kormányban a mindössze húsz parlamenti képviselővel „lézengő" Kis-Testvér által fémjelzett minisztériumok (egészségügyi: 284, gazdasági és közlekedési: 197) vonzották majd egyharmadát, 481-et. A legaktivabb képviselő Pettkó András (MDF) volt.

Csupa szín, csupa legenda! E műfajban azon kívül, hogy fölöttébb szórakoztató, az a legjobb, és a legtisztességesebb – ellentétben például a napirend előtti szerepléssel -, hogy még Gyurcsány Ferenc sem szónokolhat annyit, amennyit akar. A miniszterelnök „szolidabb" szereplésének magyarázata, hogy az elhíresült öszödi vallomása óta, a Fidesz és a KDNP képviselői úgy vélik: nincs értelme őt sem interpellálni, sem kérdezni, mert már pártbéli társai sem tudják, hogy mikor mond igazat, s mikor hazudik.

Az interpellációk, a kérdések és az azonnali kérdések az ellenzék apró nyilai. Nem ölnek, nem gyilkolnak, „csak" jeleznek. Mint legyek a tisztátalan úri hölgy tomporán! Szagra érkeznek, zúgnak, dongnak, zajongnak. Hesseget, legyezget, vakaródzik tőle a kormány, ám hiába a tömjén, a parfüm, ha képtelen takarni a bűzölgő test illatát. 

Az ellenzék számon kéri a kormány ígéreteit, rámutat, hogy mitől és hol roggyant leginkább az ország, sorolja a köznép terheit, keserveit, félelmeit, megannyi Tiborc panaszát. A kormány jelesei pedig ékes szavakkal bizonygatják: csak a vak nem látja, hogy a legjobb kezekben van az irányítás, lendületben az ország, dübörög a gazdaság, botor és gonosz minden ettől eltérő állítás, rosszindulatú, bugyuta tehát a kérdés, sőt még a kérdező is.

Az MDF frakciójának 66 interpelláció, 159 azonnali kérdés, 65 kérdés jelzi szorgosságát. Ismervén az egészségügy sanyarú helyzetét, a lelkiismeretességéről közismert dr. Csáky András toplistás helye egyáltalán nem meglepetés. Az igazságügyi, és a pénzügyminisztert is fölöttébb sokszor megszólították. Karsai Péter az oktatási és földművelésügyi tárcát szorongatta nagy előszeretettel. Pettkó András pedig a T. Ház egészét tekintve is a legaktívabb volt. Egyedül a „nagy öreg" dr. Boross Péter, nem élt e műfaj adta lehetőséggel, feltehetően úgy vélte: ártana a tekintélyének, hogy ex-miniszterelnökként ifjú és flegma kormánytagok oktassák, – helyette más beszédekben ő idézte az 1867-es kiegyezést követő, és a II. világháború előtti „boldog békeidők" politikusait, – követendő példaként.

A Fidesz 729-szer szólította meg a kormány jeleseit (259 interpelláció, 199 azonnali kérdés, 271 kérdés). A 139 fős frakció 119 képviselője osztozott rajta. Célkeresztjükben – cseppet sem véletlenül – az egészségügyi, valamint a gazdasági és közlekedési miniszter szerepelt. Toplistájukat dr. Mikola István, dr. Kovács Zoltán és Szatmári Kristóf vezeti.   

A KDNP képviselői 191 alkalommal (69 interpelláció, 106 azonnali kérdés, 16 kérdés) hívták tetemre a kormány becses, vagy kevésbé becses jeleseit. Kedélyeiket az egészségügyi, a gazdasági és közlekedési, a szociális, valamint az oktatási tárca borzolta leginkább. A legszaporábbnak a parlamenti „top 10" között is helyet szerző dr. Puskás Tivadar, dr. Nagy Kálmán és Soltész Miklós bizonyult, de dr. Nagy Andor, dr. Hoffmann Rózsa, dr. Medgyasszay László, Firtl Mátyás, dr. Lanczendorfer Erzsébet és Harrach Péter is kitett magáért.

Az SZDSZ padsoraiban hallgattak a múzsák. Nem tévedés, nem elírás: a „Kis Testvér" mindössze 4 interpellációval vétette magát észre a ciklus kezdete óta, melyből hármat újdondász reménységük, Gusztos Péter jegyzett. A libák iránt érzett mély együttérzésétől vezérelve, harcosan megszólította például a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert: „Miként biztosítható, hogy a madárinfluenza elleni hazai védekezés során a szárnyasok megsemmisítése valóban megfeleljen a humános bánásmód követelményének?" A miniszter megnyugtatta: a kormány a madarakra is vigyáz! És a liberális ifjú – ellentétben a kárt szenvedett gazdákkal – megnyugodott… Az azonnali kérdések, és kérdések lehetősége sem tüzelte fel a szabad demokratákat. A 20 fős frakcióból csupán nyolcan érezték úgy hogy a választók érdekében is szólni illene. A miniszterelnököt, a honvédelmi, az igazságügyi és rendészeti minisztert, valamint a legfőbb ügyészt tüntették ki megkülönböztetett figyelmükkel.

Az MSZP népes (189 tagú) frakciójából 89-en érdeklődtek 255 alkalommal, (interpelláció: 63, azonnali kérdés 127, kérdés 65). Török Zsolt, Tóth Gyula és Demendi László vétette magát legtöbbször észre. Szembetűnő szemfülességgel szervezte meg a földművelésügyi és vidékfejlesztési (Gráf József), miként a szociális és munkaügyi miniszter (Lamperth Mónika) is az interpelláló, kérdező csapatát. 52, illetve 44 alkalommal szólították meg magukat. Zengzetes pillanataik minden szavát hűen közvetítette a közszolgálati tévé, rádió, és sajtóbirodalmuk összes bugyra, lévén, jó pénzért egy kis reklám sohasem árt.

Bátor és merész volt mindahány! Godó Lajos például megkérdezte, vajon igaz-e: „Ami fent van, egyszer leesik?" Dr. Magda Sándor ennél sokkal elszántabb buzgalommal szembesítette a minisztert a jövővel: „Milyen aratással számolhatunk?" Szeme is fölragyogott, midőn megtudta volt: amióta nem az Orbán-kormány vet, azóta bőséges az aratás. Ám, sorstársai is kitettek magukért: „Milyennek ítéli meg a 2006. évi gyümölcstermesztés sikerességét? – (Dr. Magda Sándor); Agrárdiplomáciai sikereink?" –  (Bedő Tamás); „Változnak-e az iskolatejhez jutás szabályai?"- (Dr. Buzás Péter); „Hogyan viszonyulnak a gazdálkodók a Nemzeti Agrár-kárenyhítési rendszerhez?" –  (Demendi László);  „Miként készül az FVM a nyárra?"- (Herbály Imre); Miként folytatódnak nyáron az élelmiszerbiztonsági ellenőrzések?"- (Kis Péter László); „Milyen aratással számolhatunk?"- (Dr. Magda Sándor); „Hogyan készül az FVM a várhatóan magas termésű repce és őszi kalászosok betakarítására?"- (Herbály Imre).

Megizzasztották Lamperth Mónikát is: „Mennyire korrekt a nyugdíjkorrekciós törvény? – (Filló Pál); Hogyan lehet piacképes tudáshoz jutni? – (Simon Gábor); „A gyermekszegénységről másként" –  (Fedor Vilmos);  „Kinek mennyi jut a gázártámogatásból?" – (Dér Zsuzsanna); „Hol a helye a jelzőrendszeres szolgálatnak a szociális ellátórendszerben?" – (Dr. Nyul István); „Mi lesz a babakocsis kismamákkal?" (Török Zsolt, Tóth Gyula); – „Családbarát munkahely." (Gúr Nándor ); „Értékteremtő közmunka programok!" – (Filló Pál); „Konkrét felnőttképzési program az előrelépéshez." – (Gúr Nándor); „Koldulás mint szociális és társadalmi probléma?" –  (Tasnádi Péter); „Beigazolódott-e a kedvezményes üdülési csekkel kapcsolatos várakozás?" –  (Pál Béla); „Jogosak-e a tanévkezdés körüli vészjósló nyilatkozatok?" – (Tatai-Tóth András). A sors pikantériája, hogy a miniszter asszonyt zengzetes válaszai ellenére is menesztette párt- és kormányfője.   

Az MSZP támogatással egyetlen függetlenként parlamentbe jutott Gyenesei András háromszor interpellált és háromszor kérdezett. Miután pártfogói idén májusban miniszterré (önkormányzati) léptették elő, így többé nem kérdez, és nem interpellál.  A menetközben a Fidesztől „függetlenedett" Tóth András (2007.10.25.), meg sem szólalt. Lengyel Zoltán, (2007.09.09.) ellenben igen: elpanaszolta a pénzügyminiszternek, hogy kiszipolyozzák a népet az adók. Veres János biztató elemzését meghallgatva, meghatódva elfogadta a választ. A szocialisták kacarászva megtapsolták, mondván: „lám a kutyából is lehet szalonna, – de újabb miniszter semmiként."

A tabellákra pillantva számos felfedezésre adódik még lehetőség. Kellemes böngészést!

TOP 10