Juan Luis Lorda antropológiaprofesszorJuan Luis Lorda antropológiaprofesszorA teológiai antropológia mindaz, amit az isteni kinyilatkoztatás szerint tudunk az emberről: az embert Isten teremtette, életének célja a Krisztussal való egyesülés, különleges méltósággal rendelkezik, amely erkölcsiségének alapja is egyben.

Juan Luis Lorda antropológiaprofesszorJuan Luis Lorda antropológiaprofesszorA teológiai antropológia mindaz, amit az isteni kinyilatkoztatás szerint tudunk az emberről: az embert Isten teremtette, életének célja a Krisztussal való egyesülés, különleges méltósággal rendelkezik, amely erkölcsiségének alapja is egyben.

A Zenit olasz hírügynökség interjút készített Juan Luis Lorda antropológiaprofesszorral a modern egyház előtt álló egyik legnagyobb kihívásról: hogyan lehet megmutatni a világnak, ki is valójában az ember. A professzor teológiai antropológiát oktat a navarrai egyetemen.

Lorda professzor elmondta, milyen helyet foglal el az antropológia az egyház és a modern világ párbeszédében. A párbeszéd alapja éppen az antropológia, ahogyan II. János Pál pápa is mondta első pápai beszédében: napjainkban a kereszténységről beszélni azt jelenti, az emberről alkotott elképzelésről beszélni. Meg kell mutatni a világnak, hogy Krisztus felfedi az emberek előtt, ki is az ember. A keresztény emberkép nagyon magas színvonalú emberkép: az ember méltósággal rendelkezik, terve van a jövőjéről, meghívást kapott Istentől, hogy az ő gyermeke és embertársainak testvére legyen.

A modern világ szerint az ember szabad és számos jog birtokosa. Jogos és megmagyarázható elképzelés ez az emberről, a történelmi haladás eredményeképpen született meg. Ugyanakkor szegényes elképzelés is, hiszen a szabadságnak az igazsághoz kell kapcsolódnia és elő kell segítenie az ember kiteljesedését. Az egoista szabadság célja pusztán önmaga, és ez olyan, mintha rövidzárlat lenne az emberi élet menetében.

Az igazi szeretet paradox módon éppen az, ha önmagunkat ajándékozzuk a másiknak, önként lemondva szabadságunkról. Ezzel segíti elő az ember önmaga kiteljesedését, és hozza ki magából a legjobbat. A kiteljesedés távlatai akkor nyílnak meg az ember előtt, ha önmagát ajándékozza oda a családban, a házasságban, az érdek nélküli barátságban, a társadalmi életben, az egyházi életben. Ilyenkor fényt ad a modern világnak. Különösen fontos az is, hogy a modern világ naiv, veleszületett hite szerint a kívül és belül élő gonosz legyőzhető értelemmel, neveléssel. A keresztények azonban tudják, hogy szükség van Isten kegyelmére és önmagunk odaadására.

Lorda professzornak megjelent egy könyve Antropológiai teológia címmel, amelyet az interjú során ismertetett. A kötet egy sorozat része, amely a teológia tudományának különféle ágait mutatja be. A teológiai antropológia a teológiának viszonylag új része. Megpróbálta általánosan összefoglalni, mivel foglalkozik pontosan. A könyv központi témája a húsvét misztériuma, amely Isten legnagyobb kinyilatkoztatása Krisztusban. Ez a téma segít abban, hogy a kereszténységről való megnyilatkozásokat a kegyelem köré összpontosítsuk.
A teológiai antropológia a XX. században két téma köré szerveződött: a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes konstitúcióját és II. János Pál rendkívül termékeny pápai szolgálatát vizsgálta. II. János Pál volt az, aki elmélyítette az erkölcs és az antropológia alapjait: az emberi méltóság gondolatát, az élet értelméről való gondolkodást, a szexuális és társadalmi erkölcs témáit. Azt gondolta, hogy a kereszténység emberképe szerinti ember egy nagy evangelizációs zarándokutat jár be.

A kötet egyik témája az emberi szexualitás méltósága. A szerző azt írja: „az ember termékenységével Isten képmását közvetíti", és ezért van az, hogy „az emberi szexualitást komoly erkölcsi törvények irányítják". Hangsúlyozta, hogy ez nagy kihívás és egyben kötelesség is. A keresztényeknek magasztos elképzeléseik vannak az emberről, az életről, és ezért a szexualitásról, az emberi termékenységről, a házasságról és a családról. És a cölibátusról is. Tudjuk, hogy mindez Isten akarata, és ennek tudata nagy bizonyosság számunkra. A keresztény szexuális erkölcs alapjának tekinti azt is, hogy a szexualitás alapvető, természetes része az embernek, és hogy a házastársi szeretet, a család a természetes emberi közösség. Isten a természet könyvét adta nekünk. Ez az igazi emberi ökológia. Ugyanakkor a nyugati világ szexuális forradalma antiökológia: eszerint az ember kedvére alakíthatja önmagát, különösképpen a szexualitásban. Érdekes, hogy a világ a táplálkozás terén egyre inkább igyekszik szem előtt tartani az ökológia és a természetesség elveit, ugyanakkor a szexualitásról azt tanítja gyermekeinek, hogy itt a személyes szabadság a legfontosabb. Mi tudjuk, hogy ez nem így van: ez egy adott, természetes rendben zajló biológiai funkció, amely szoros kapcsolatban áll a házastársi szeretettel, és azzal a méltósággal rendelkezik, hogy továbbadja az emberi életet.
1968-ban a piaci és politikai liberalizmus után megérkezett a szexuális liberalizmus is, és ez komoly hatást gyakorolt a családra, a társadalom alapegységére.

A professzor hangsúlyozta, milyen fontos szerepe van világunkban a kereszténységnek: a kereszténység modern kultúránk fontos része. Az egyház és a keresztények a modern világ részei, már csak azért is, mert a modern világ fontos elképzeléseinek egy része épp a kereszténységen alapul. A francia forradalom „szabadság, egyenlőség, testvériség" jelszavai is keresztény gondolatokat fejeznek ki. A keresztények hisznek az igazi szabadságban, amely szerint az emberek egyenlők, egymás testvérei, hiszen Isten gyermekei. A modern világ nagy része nem képes megőrizni önmaga alapjait, éppen azért, mert nem hisz ezekben az eszmékben. Nem hisz az ember értékében, méltóságában. Az abortusz ékes bizonyítéka annak, hogy a hasznosság elve kerül az értékek fölé: azt teszem, ami nekem tetszik, ami nekem megéri, nem számít, mi az érték, mi a kötelességem, hogyan teszek jót.
A keresztények a mai világ humanistái, még ha nem is vagyunk egyedül, hiszen sok ember osztja meggyőződéseinket a jóról, az igazságosságról, a közösségi érzésről.

Hangsúlyozta, hogy a tudomány sok kérdése, például a klónozás nem arról szól, hogy többet tudjanak meg az emberről, hanem arról, hogyan használhatják az embert. Nem az emberi méltóságról, hanem az emberi hasznosságról van szó. A kísérletezőknek nem okoz problémát, hogy emberi embriók millióit hozzák létre, teszik hűtőbe, hogy aztán kidobják, vagy átadják őket a kozmetikai cégek kísérleteire. Figyelmeztetett rá, hogy meg kell védenünk az emberi méltóságot, nekünk, keresztényeknek és az említett jóérzésű embereknek.

A betegséggel, időskori hanyatlással, haldoklással kapcsolatosan kiemelte, hogy az ember nem szűnik meg ember lenni. A halál tényét klinikailag kell igazolni. A keresztények hiszik, hogy amíg létezik a test a maga megnyilvánulásaival, addig az ember él, és megérdemli, hogy méltósággal bánjanak vele.
A keresztények hiszik, hogy a halál természetes dolog, elérkezik a pillanat, amikor Isten kezébe kell adnunk magunkat anélkül, hogy aránytalan és fájdalmas módon meghosszabbítanánk az életünket. Ugyanakkor a keresztényeknek tilos ölniük. Az életnek természetes módon kell véget érnie. A halált nem szabad előidézni. Szükség van arra, hogy megfelelő táplálással és gondozással életben tartsák az embert, amíg el nem jön az a pillanat.

http://www.unav.es/tdogmatica/profesores/jlLorda/

Magyar Kurír

(tzs)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük