A Bizottság elnöke brüsszeli tudósítók szűk csoportjával találkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy miként a tagállamok általában, a közép- és kelet-európai országok is markánsan különböznek egymástól, és uniformizált megoldás helyett a helyi sajátosságokat figyelembe vevő koordinációra van szükség a válság kezelése során.

A Bizottság elnöke brüsszeli tudósítók szűk csoportjával találkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy miként a tagállamok általában, a közép- és kelet-európai országok is markánsan különböznek egymástól, és uniformizált megoldás helyett a helyi sajátosságokat figyelembe vevő koordinációra van szükség a válság kezelése során.

Az Európai Bizottság elnöke brüsszeli tudósítóknak, köztük a BruxInfo munkatársának nyilatkozva védelmébe vette az általa vezetett testület és általában az Európai Unió eddig követett stratégiáját és eddig meghozott intézkedéseit a pénzügyi és a gazdasági válság kezelésére. Felhívta a figyelemet arra, hogy mivel minden országot különbözőképpen sújt a gazdasági felfordulás, ezért egységes recept alkalmazása helyett sokkal célszerűbb és hatékonyabb a válság testre szabott kezelése, amit a közös források korlátozottsága is indokol.

A helyi adottságok közötti eltérés a Bizottság feje szerint hatványozottan igaz a közép- és kelet-európai országokra. Ennek kapcsán utalt rá, hogy március elsején ő is részt vett kilenc térségbeli kormányfő – délutáni EU-csúcsot megelőző – találkozóján, és közvetlenül tapasztalhatta, hogy maguk az érintettek is úgy vélik: sok esetben helyzetük annyira eltérő, hogy aligha volna értelme ügyük kezelését egybemosni.

José Manuel Barroso ugyanakkor nem zárta ki, hogy egy adott pillanatban az egész térségre kiterjedő válságkezelő intézkedéseket kell hozni, ám nem tartja célszerűnek és bölcsnek a "negatív forgatókönyvekről" és az esetleges válaszlépésekről jó előre, hangosan, a nyílvánosság előtt értekezni. Az Európai Bizottság elnöke azt is határozottan cáfolta, hogy az EU nem mutatott volna eddig kellő szolidaritást a közép- és kelet-európai új tagállamokkal szemben.

Barroso úgy véli, hogy egyes vélekedésekkel szemben az európai integráció szétesés helyett megerősödve fog kikerülni a mostani súlyos válságból. Úgy vélte, hogy mostanra láthatóan rendelkezésre áll a politikai akarat az egység és a vívmányok megőrzésére. Aggodalmának adott hangot viszont a példátlan elbocsátási hullám miatt és felszólította az európai cégeket, hogy ne munkanélkülivé, hanem képzetttebbé tegyék az embereket.

Barroso síkra szállt azért, hogy a G20-ak keretében globális válaszok szülessenek a pénzügyi és gazdasági krízisre. Szívesen látna például bizonyos "globális ügykezelési mechanizmusokat" a közösen elfogadott intézkedések nyomon követésére. (Az interjút részletesen lásd alább).

José Manuel Barroso az Európai Parlament strasbourgi ülésének „margóján" fogadta hosszabb beszélgetés erejéig a tudósítókat, köztük a BruxInfo munkatársát. Az alábbiakban áttekintjük a találkozón érintett fontosabb témákat.

Az EU eddig a válságra adott válaszainak gyorsaságáról és hatékonyságáról

A Bizottság elnöke határozottan cáfolt minden olyan véleményt, miszerint az EU csak késve és erőit szétforgácsolva, csekély hatékonysággal követné a gazdasági válság fejleményeit. Megítélése szerint az Egyesült Államok van fáziskésésben, ami a választások, majd az új elnöki csapat felállása miatt érthető. Mindenesetre esetenként, egyes lépéseiben Washington mintha éppen, hogy „európai mintákat" (is) követne – vélte a Bizottság elnöke, hangsúlyozva, hogy „természetesen nincs verseny Amerika és Európa között" a válság menedzselésének a mikéntjéről, de az ténykérdés, hogy Európa sok mindent elsőként próbált ki a lehetséges megoldások közül.

Ami „szétforgácsolódásnak" látszik, az valójában nagyon is céltudatos módszer és az európai sajátosságokat figyelembe vevő építkezés – fejtette ki a továbbiakban. Sajátosságok alatt mindenekelőtt azt értve, hogy miközben egyfelől az egyik fő beavatkozási eszköznek számító költségvetés tagállami hatáskörben van, ami már önmagában is elkerülhetetlenné tenné, hogy az intézkedéseknél a kiindulópont a tagországi, nem pedig az európai szint legyen, másfelől maga a válság is „különbözőképpen érint mindent és mindenkit".

„Egyes országokat jobban sújt, másokat kevésbé. Egyes szektorokat erőteljesebben érint, másokat nem annyira. De még országokon belül is: akad régió, amelyik nagyon megszenvedi a fejleményeket, a szomszédja esetleg eddig viszonylag megúszta" – mutatott rá érvelésében José Manuel Barroso. Mindebből következik, hogy láthatóan nem az egységesített központi intézkedés ígér hatékony beavatkozást, főként, hogy „központi szinten" a tényleges eszközök is csekélyebbek erre.

„Akkor vagyunk a legeredményesebbek, ha a helyi sajátosságokat figyelembe véve, a legközvetlenebb és konkrét szükséglet szerint reagál az ezt legközvetlenebbül átlátó és ehhez eszközökkel is rendelkező helyi szint" – vélte a Bizottság elnöke. Hangsúlyozva, hogy mindennek persze fontos feltétele, hogy a helyi intézkedések bizonyos közösen elfogadott elvek mentén és alapján történjenek, folyamatos koordinációban és együttműködésben az egységes piac többi szereplőjével (a többi tagállammal).

Az „EU-szint" voltaképpen ott, és azzal lép be, hogy segít ezeket a közös elveket definiálni, betartásukat ellenőrzi, az eltérésekre rámutat, esetenként – ahol erre jogosítványa van – szankcionál is. Ez utóbbira példa a versenyszabályok betartásának az ellenőrzése, vagy az állami támogatások bizottsági engedélyeztetése. Az előbbi érdekében – az elvi alapok, valamint a keretek megteremtésére – folyamatos munka zajlik. Ezt szolgálta már ősszel a betétekre adott állami garanciák minimális szintjének közösségi harmonizálása, és a pénzügyi szolgáltatások kapcsán már október-novemberben napvilágot látott jogszabály-javaslatok.

Értelemszerűen ennek sorába illeszkedett a pénzügyi szolgáltatások európai felügyeletéről készült de Larosiere-jelentés – amit egy héttel később egy azt felkaroló bizottsági dokumentum is követett -, továbbá a rossz banki aktívák felszámolásának lehetséges módozatairól elfogadott bizottsági iránymutatás, vagy a kiemelt reálgazdasági szektorok támogatásáról közzétett brüsszeli állásfoglalás. Mindezeket hamarosan követik újabbak – tette hozzá Barroso, és példaként utalt a foglalkoztatással összefüggő problémák kezelésének a szükségességére.

Külön kérdésként merült fel: vajon hasonlóan tudatos halogatás – a „központi beavatkozás" kerülésének a szándéka – magyarázza-e, hogy a stabilitási paktum sarokszámaihoz való visszatéréshez, (így mindenekelőtt a mostani tetemes banki- és reálgazdasági támogatások miatt szinte mindenütt „elszálló" nemzeti költségvetések konszolidálásához) egyelőre nem adtak határidőt, vagy akár csak időbeli menetrendet? Barroso válaszában úgy vélte: igen, a jelenlegi helyzetben az érintett országok egyéni adottságai, a válság kimutatható helyi hatásai, a bevállalt intézkedések jellege és volumene egyaránt döntést befolyásoló tényező lehet, miközben az is nyilvánvaló, hogy ezek mértéke, jellege minden egyes tagállamban különböző. Azaz, egyelőre az tűnik a valósághoz közelebb állónak, ha minden esetben országonként nyomon követik az intézkedéseket és fejleményeket, nem már jó előre egyetlen, mindenkire egyformán és azonnal kötelező keretekben gondolkodnak – fejtegette a Bizottság elnöke, hangsúlyozva, hogy a mindezek kapcsán sokat emlegetett formula – „amilyen hamar csak lehetséges" – ilyen szempontból értelmezendő.

A közép- és kelet-európai országok különbözőségéről

A helyi adottságok közötti eltérés a Bizottság feje szerint hatványozottan igaz a közép- és kelet-európai országokra is. Ennek kapcsán utalt rá, hogy március elsején ő is részt vett kilenc térségbeli kormányfő – a délutáni EU-csúcsot megelőző – találkozóján, és közvetlenül tapasztalhatta, hogy maguk az érintettek is úgy vélik: sok esetben helyzetük annyira eltérő, hogy aligha volna értelme ügyük kezelését egybemosni. Közép- és Kelet-Európa alatt már „kívülről" is mindenki mást ért – fejtegette a továbbiakban. Az Unión belülről nézve ez a közép- és kelet-európai tagokban testesül meg, de orosz szemszögből ugyanúgy idetartozik Ukrajna, vagy Szerbia is, míg „Amerikából nézve akár Törökország is" – emlékeztetett, majd hozzátette: valójában a Közép- és Kelet-Európán belül lévők is különbözőek, és különbözőeknek is érzik magukat. „Ránézésre is nyilvánvaló, hogy egészen más Észtország és Lettország, vagy Szlovákia és Magyarország helyzete" – mutatott rá.

Ha a keleti országok különbözőek is, még mindig sújthatják őket egyformán bizonyos fejlemények – hangzott a beszélgetés során az ellenvetés, utalással egyes nyugati (mindenekelőtt osztrák, svéd, belga) bankok közép- és kelet-európai kinnlevőségeire, illetve a mindebben rejlő növekvő kockázatra. Ez sem indokolna a térségre kiterjedő intézkedéseket? Nem kizárt, hogy szükség lehet erre – ismerte el José Manuel Barroso, de úgy vélte, hogy „aligha segítene, ha esetleges negatív forgatókönyvekről", és azok megelőzését szolgáló lépésekről már előre és nyilvánosság előtt folytatnának tervezést.

A Bizottság elnöke egyúttal határozottan elvetette azt a vádat is, hogy uniós részről nem mutatkozott eddig szükséges mértékű szolidaritás a bajba jutott kelet-európai országok irányába. Barroso sorba vette az eddig folyósított közvetlen támogatásokat – Magyarországnak és Lettországnak -, a folyamatban lévőt (Romániának), valamint a különböző pénzalapok létrehozását (25 milliárd euró), amelyek véleménye szerint mind-mind „a szolidaritás kézzel fogható eszközei". Amikor konkrét teendők elvégzéséhez szükség volt rájuk, elérhetőkké váltak – emlékeztetett, hangsúlyozva, hogy „ez nyilván a jövőben is így lesz. Majd hozzátette: „Persze azt is elvárjuk, hogy ezeket az eszközöket a kedvezményezettek hatékonyan, az otthoni házi feladatok végrehajtására használják".

Annak kapcsán, vajon nem volna-e mód az Európai Központi Bank eszközeinek eurózónán kívüli EU-tagokra történő kiterjesztésére is, Barroso értésre adta: a Bizottság nem illetékes ennek megítélésében. Mint fogalmazott, a brüsszeli testület mindig is kényesen ügyelt arra, hogy tiszteletbe tartsa az EKB függetlenségét, és most sem tartaná szerencsésnek, ha a Frankfurtnak címzett üzenetekkel próbálnának hatni rá.

A válság hatása az európai integrációra

A BruxInfo azon kérdésére, vajon a pénzügyi és gazdasági válság – például tagállami reakciókban megtestesülő – végső következménye az egységes piac kohéziójának megbontása, a gazdasági nacionalizmus eszkalálása és végül az integrációs vívmányok szétverése, vagy ellenkezőleg: ez utóbbiak megerősödése lehet-e, Barroso válaszában határozottan az utóbbi mellett tette le a voksát. Szavai szerint az „egységes piac fontosságát és szükségességét ma már az euroszkeptikusok közül is sokan elismerik".

Az elmúlt hetek dilemmája szerinte abban állt, hogy miközben a javaslatok fokozatosan megszülettek, a végrehajtáshoz szükséges eljárások is letisztultak, kérdéses volt, vajon adott lesz-e a politikai akarat is. Ma már úgy látja, hogy a válasz határozottan igenlő, ami pedig hosszabb távon és végső következményeiben az integrációs eszközök, mechanizmusok erősödését is előrevetíti. Hangsúlyozva, hogy ezúttal sem „központosítást" ért ebben, hanem elsősorban önként vállalt, de fokozottabb koordinációt és együttműködést.

Szerinte ma már világosan láthatóak azok a területek, ahol konkrét teendőkre van szükség. Már tavaly adta magát a pénzügyi válság kezeléséből következő teendők sora, amit az év végére követett a reálgazdaság támogatásának a kérdése. Ma már Barroso szerint az időközben szárba szökött harmadik – foglalkoztatási és szociálpolitikai – problémakör jelenti a legfontosabb közös témát.

„Az elbocsátási hajlam, a munkanélküliség növekedése ijesztő, és a helyzet azonnali újragondolását igényli" – mutatott rá, úgy vélve, hogy el kell érni egy olyan helyzetet, amikor a cégek első reflexe nem az elküldés, hanem az át- és/vagy továbbképzés. „Nem munkanélkülivé, hanem képzettebbé kell tenni az embereket, hogy amikor majd elmúlik a válság – mert egyszer ez is bekövetkezik majd -, akkor kéznél legyenek" – jegyezte meg, és utalt rá, hogy éppen mindezek miatt is kezdeményezte a Bizottság a cseh EU-elnökségnél, hogy a májusi prágai informális csúcstalálkozót mindenekelőtt a foglalkoztatás kérdésének szenteljék.

Végül, a negyedik fő válságterület a Bizottság elnöke szerint a globális válságkezelés – a „G20-folyamat" – mikéntje.

A G20-ak és a globális ügykezelés dilemmája

A válság globális kezelése a Bizottság elnöke szerint továbbra is európai prioritás. „A válság nem tőlünk indult, hanem külső, globális hatások generálták, cserébe ma már mindenkit érint" – emlékeztetett. Hozzátette: Európa a maga részéről pozitívan állna ahhoz, ha globális – de legalábbis „G20-as" – szinten bizonyos ügykezelési („globális kormányzati" – „global governance") mechanizmusok is intézményesülnénk.

A mindezek lehetséges mikéntjét firtató BruxInfo-kérdésre válaszolva utalt arra, hogy „például ma nincs semmilyen nyomon követési mechanizmus a G20-keretek között elhatározott intézkedésekre, még csak egy közös titkárság sem létezik". Az EU, éppen a tervbe vett intézkedések végrehajtását szavatolandó, kész lenne együtt élni ilyen mechanizmusokkal, ám – tette hozzá -, akadnak a körben olyan országok is, amelyek egyelőre elvi-ideológiai alapon idegenkednek bármilyen „globális szervezet" elismerésétől. Átmeneti megoldás lehetne legalább a már létező intézmények – a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap – szervezetének megújítása, megerősítése is – tette hozzá.

(BRUXINFO)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük