1Személyesen is több visszajelzést kaptam lelkészektõl, egyházi személyiségektõl, hogy az egyházi alkalmakról tudósító újságírók nemegyszer járatlanok abban a tekintetben, hogyan illik viselkedni egy templomban, istentisztelet alatt. Ön is úgy látja?

1Személyesen is több visszajelzést kaptam lelkészektõl, egyházi személyiségektõl, hogy az egyházi alkalmakról tudósító újságírók nemegyszer járatlanok abban a tekintetben, hogyan illik viselkedni egy templomban, istentisztelet alatt. Ön is úgy látja?

Tizenhét évvel ezelõtt olyan világ jött, melyben a lehetõségek sokasága nyílt meg az egyház és a sajtó elõtt is. Az egyháziak kiléphettek a templom zárt körébõl, beléphettek a sajtó és általában a média színterére. Ugyanakkor jó néven vette az egyház, ha istentiszteleteirõl vagy fontosabb rendezvényeirõl a sajtó tudósított, azaz a média bejött az egyházba. Illesse köszönet ezért a tudósítókat. Azóta is sokszor szolgáltat írás-témát az egyház a sajtó tudósítóinak. Csakhogy mind az egyház, mind a sajtótudósítók új helyzettel álltak szembe, és nem mindig a helyzetnek megfelelõen viszonyultak egymáshoz. Ha én újságíró iskolában tanítanék, akkor meghívnék minden egyházból egy-egy képviselõt, hogy magyarázza el a templomi szertartások idején dolgozó fotósok és újságírók számára, melyik templomban mikor és hogyan illik dolgozniuk. Tisztában vagyok vele, hogy a munkájuk nagyon fontos, de engedjék meg, hogy a tanács és a jóakarat szintjén néhány észrevételemet elmondjam. Valószínû, hogy nemcsak a sajtó munkatársainak, de sok más embernek is, elvilágiasodott egyházi közösségeinkben is, tanulságul szolgálhat.

Mire érdemes tehát figyelnie, templomi jelenléte során az újdondásznak?

A meghirdetett esemény – legyen bár istentisztelet, vagy vallásos ünnepély – meghatározott órában kezdõdik. Illik, hogy ha a sajtó részt akar venni, akkor idejében ott legyen. Igen zavaró, amikor az istentisztelet közben bejön a tudósító, és látványosan elkezd dolgozni – fotózni, jegyzetelni.

Sokszor olvashatunk az egyházi tudósításokban olyan kifejezéseket, amelyek nem abban az egyházban használatosak. Egyházközség helyett sokszor helytelenül egyházközösséget, vagy egyházkerületet olvasunk, ha a város egy körzetére vonatkoztatják. A református egyházmegye nem azonos tartalmú a római katolikus egyházmegyével. Az istentiszteletekrõl szóló tudósításokban a bibliai helyek és könyvek megnevezése eléggé pontatlan. Valaki írta nemrég, hogy a negyedik Efézusi levélbõl idézett a kollégánk, pedig csak a negyedik részébõl olvasott. Ebben is jó lenne, ha egyeztetnének egy egyházi szakértõvel, hogy a pontosság és a szakszerûség tükrözõdjék minden egyházi írásukból.

A templom az áhítat színhelye. Az imádkozás legbensõbb emberi megnyilvánulásaink közé tartozik. Intim, tehát nem tartozik másra. Ezért imádkozó embert könyörgés közben fotózni, igen nagyfokú tolakodásnak és udvariatlanságnak számít. Az istentiszteletre bejött emberek, bármilyen foglalkozásúak is legyenek, imádság esetén csak imádkozhatnak. Nincs annál zavaróbb, mint épp akkor kattintani egy-egy fényképezõgépet. A minap épp ünnepi istentisztelet volt a templomban, amikor keresztül-kasul sétált egy fotográfus a templom piacán, és épp amikor kedve tartotta és ott, ahol kedve szottyant egyet-egyet villantott a vakujával. Az ünneplõbe öltözött hívek között furcsán festett a kopott, piros pólójában és rövid nadrágjában, amint az éppen imádkozó lelkész szeme közé villantotta gépe vakuját.

Ha azt vesszük, hogy a Lajtától nyugatra már nem is szabad képrögzítõ alkalmatosságot bevinni a templomokba, nálunk még teljes a szabadság ebben a vonatkozásban.

Akkor az istentisztelet mely szakaszában fotózzon hát a riporter?

Jogos a kérdés. A fõ szempont, hogy munkájuk közben sem a gyülekezeti tagokat, sem a szónokot, sem az áhítatot ne zavarják. Éneklés közben és a hirdetések rendjén bátran dolgozhatnak a fotósok, nem zavarnak. Mûvészi mûsorok alkalmával szintén megörökíthetõ a közremûködõ.

Ne gondolja, hogy a sajtótudósítókkal szemben van csak kifogásunk. Dehogyis! Általában az esküvõk alkalmával alkalmazott fényképészek munkája a legzavaróbb. Egy alkalommal ki kellett kísértetnem a fotóst az esküvõrõl, ugyanis az ifjú pár és a lelkész közé állt. Mikor kértem, hogy fáradjon oldalra, azzal vágott vissza, hogy õ dolgozik. Miután többszöri felkérésre sem volt hajlandó elhagyni a templom piacát, ki kellett vezettetni õt a templomból. De manapság már az ifjú pár házassági elõkészítõ beszélgetésekor erre is felhívjuk a figyelmet. Úgy érzem, hogy lassan kialakul egy olyan, közmegelégedésre szolgáló együtt-munkálkodás a sajtó és a templomi közösség között, ami az olvasók helyes tájékoztatást és a sajtó munkatársainak egyháziasabbá válását is szolgálja.

Egyébként, az egyház kommunikációját idõnként nehézkesnek tartják a sajtó munkatársai. Valóban az?

Ha figyelembe vesszük, hogy a Református Egyházunk mennyire szolgálja a nyilvánosságot, akkor nem hiszem, hogy nehézkes lenne a kommunikáció, esetleg a bõség zavarával küzd a sajtó az egyházunktól kapott tájékoztatás tekintetében. Ha viszont az egyház alapvetõ szerepére gondolok, mely az Isten Igéjének hirdetését, az Igével való kommunikációt jelenti, akkor csak abban az esetben lehet nehézkes a kommunikáció, ha nehezen érthetõ a hirdetett Ige. Akkor pedig egyházunk igehirdetõinek valóban javítaniuk kell ezen, annak érdekében, hogy a kedves újságírók is jól érezzék magukat a templomainkban, ne csak dolgozzanak, hanem lelki ajándékokat is kaphassanak. Szeretettel várjuk tehát a sajtó munkatársait máskor is a templomainkba.

? www.reformatus.hu Kommunikációs Szolgálat szerk@reformatus.hu T.:(1)460-0753

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük