Felsőoktatási ötletek a korszerűség jegyében

A felsőoktatás, részben a társadalmi szerepének, részben a nem mindig következetes oktatáspolitika változásainak köszönhetően alapjaiban van átalakulóban. Ezt lehet fanyalogva vagy optimistábban szemlélni, a szemlélődő politikai nézetvilága, az oktatásban betöltött szerepe, a felsőoktatástól való személyes elvárásainak függvényébe. Az azonban biztos, hogy a változásoknak követnie kell a technológiai körülmények és az össztársadalmi elvárások változásait egyaránt.

A felsőoktatás, részben a társadalmi szerepének, részben a nem mindig következetes oktatáspolitika változásainak köszönhetően alapjaiban van átalakulóban. Ezt lehet fanyalogva vagy optimistábban szemlélni, a szemlélődő politikai nézetvilága, az oktatásban betöltött szerepe, a felsőoktatástól való személyes elvárásainak függvényébe. Az azonban biztos, hogy a változásoknak követnie kell a technológiai körülmények és az össztársadalmi elvárások változásait egyaránt.

Ellenkező esetben a felső-, de nem csak a felsőoktatás a megfeneklett tudásvilág szellemi mauzóleumává válik. Arról, hogy hazánkban, illetve némi kitekintéssel a nagyvilág fele miként áll a helyzet, az olyan tudományos konferenciák is segíthetnek képet alkotni, mint amilyen a „Korszerű felsőoktatási pedagógiai módszerek, törekvések" című ülésszak is volt. Ezt a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja, valamint a Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézete szervezte 2010. április 30.-án. A konferencia már csak azért is érdekesnek ígérkezett, hiszen a meghívó alapján elsősorban azoknak szólt, „akik a bolognai szakok felelőseiként, oktatóiként, szervezőiként érdekeltek az oktatás hatékonyságának növelésében". Ugyanakkor egyre szaporodnak azok a vélemények, melyek éppen a bolognai folyamattól féltik a felsőoktatást. Aki e sorok szerzőjének korábbi írásait olvasta, joggal vélelmezi azt, hogy a tudósító sem mentes a szkepticizmust illetően, ami ezt a folyamatot, illetve annak hazai túldimenzionálását illeti.

Ahogy azonban korábban is szó esett róla, vannak olyan tendenciák, például az informatika térnyerése az oktatástechnológiai eszköztárban, mely ettől független. Ahogy a konferencia tematikája is mutatta, mivel több előadás is foglalkozott az e-learninggel, és annak lehetőségeivel, konkrét megvalósítási lehetőségeivel. De az is természetes, hogy a modern felsőoktatásban nem csak ez, hanem az általános szemléleti átalakulások is nagy hatással bírhatnak. Mely hatások már a felsőoktatásba való belépés előtt, arra készülve, a középiskolában is megjelennek. S ahogy a felsőoktatásba való belépés előtt hat a középiskolára a felsőoktatás elvárásrendszere, úgy hathat a felsőoktatásra a kimenő oldal, a munka világának elvárásrendszere. Az előadások között pedig mindkét témát érintő címeket is talált a programot böngésző, konferenciára készülő hallgató.

Az előadások ugyanakkor többször is érintettek egy másik, gyakran emlegetett témát is. Ez a kompetencia alapú oktatás, mely nem egy esetben képes tematizálni az oktatásról szóló beszélgetéseket. Nem is csak annyiban, hogy szükség van-e rá, mert azt gyorsan le lehet vezetni, hogy a megfelelő kompetenciák kialakítása, megléte nélkül a tananyag nem egy esetben marad írott, vagy bebiflázott szellemi ballaszt. Olyan tudás, mely nem, vagy csak nagyon kis mértékben hasznosul a gyakorlat szintjén. Miközben alighanem tévedés lenne az is, ha a „kompetencialapú oktatás" abszolutizált hívószóvá válna. Felvetve azt a dilemmát, mely a nyitóelőadás címében is megjelent. Nevezetesen, hogy ez mentsvár vagy börtön-e a felsőoktatásban.

Simay Endre István