Humán szolgáltatások szerepe a fenntartható fejlődésben
12 perc olvasás
Az Ébredések Alapítvány, az Országos Tiszti Főorvosi Hivatal, a Forrásház, a Magyar Pszichiátriai Gondozók Regionális Egyesülete valamint a Rehab Critical Mass 2015. október 21-én 16. alkalommal rendezte meg a Közösségi Pszichiátriai, Addiktológiai és Mentálhigiénés Konferenciát "Humán szolgáltatások szerepe a fenntartható fejlődésben" címmel Budapesten.
Az Ébredések Alapítvány, az Országos Tiszti Főorvosi Hivatal, a Forrásház, a Magyar Pszichiátriai Gondozók Regionális Egyesülete valamint a Rehab Critical Mass 2015. október 21-én 16. alkalommal rendezte meg a Közösségi Pszichiátriai, Addiktológiai és Mentálhigiénés Konferenciát "Humán szolgáltatások szerepe a fenntartható fejlődésben" címmel Budapesten.
Dr. Haragozó Judit, pszichiáter szakorvos, az SE Közösségi Pszichiátriai Centrum – Ébredések Alapítvány vezetője, a konferencia egyik szervezője a fenti szakterületek együttes tárgyalását indokolta a konferencia előszavában.
Rámutatott, a fenntartható fejlődésről rendszerint a napelemek, a bio-gazdálkodás, vagy a passzív házak jutnak az eszünkbe. A mindennapi valóság elemei; a médiában látható menekültek tömegei, s a mentális problémákkal élő személyek nehézségei láttán el kell gondolkodnunk, az elrekesztés és kirekesztés, vagy a bizalom, a gyengéd segítség, a párbeszéd és az integráció a helyes megközelítés? Van-e szükség zárt osztályra, amikor ENSZ egyezmény szól ennek tilalmáról? Lehet-e minden rászorulót családias körülmények közt, közösségbe integráltan oly módon gondozni, hogy az ellátott ne csak kapjon a társadalomtól, de képes legyen vissza is adni ebből, felgyorsítva saját gyógyulását?
A kérdések feloldásához érdemes megismerni a betegek, hozzátartozók, jogvédők és szakemberek sajátos nézőpontjait, s megvizsgálni azokat az ellátókat akik elszigetelten, hírverés nélkül is sikerekről tudnak beszámolni.
A fenntartható fejlődés gondolatköre azt is magában foglalja, hogy a nehéz embereket ne tereljük a társadalom intézményes süllyesztőibe, ahogy az a manapság sokszor, jellemző módon megesik.
A konferencián az érdeklődők megismerhették a közösségi gondozásra alapozott kiscsoportos lakhatás olasz, francia és walesi megoldásait, valamint a jelenleg felszínen levő magyar elképzeléseket.
Napirenden szerepelt a Merényi Kórház pszichiátriai, addiktológiai osztályáról készült ombudsmani jelentés megvitatása; a szorongásoldó szerektől való függőség; valamint a kultúra, a pszichoszociális fogyatékosság és a fogyatékosság különös viszonya dr. Pátkai István pszichiáter és a Rehab Critical Mass aktivistáinak interpretációjában. Szóba került az öngyilkosság megelőzésének modern szemlélete, a menekülő családok napi traumáinak feltérképezése, emellett iskolai érzékenyítő programok bemutatása is szerepelt a napirenden.
A konferencia virtuális védnöke az idén elhunyt világhírű Nobel-díjas közgazdász-matematikus John Nash
(1928-2015), akit sokan a "Csodálatos elme" című filmből ismerhetnek. Maga is pszichotikus diagnózissal, skizofréniávalt élt, s betegségéből felépülve sorstárs segítőként működött, tőle választották az esemény mottóját:
"Pozitív szemlélettel és elhatározottsággal az életünk során tapasztalható akadályok mind legyőzhetőek, a mentális tünetek ellenére az ember élhet személyes és szakmai sikerekben gazdag életet."
Gondolatai az érdekütközésekkel járó szakmai kihívásokról:
„Az iskolai órák untatják az agyat, ez pusztítja a szabad, kreatív gondolkodást."
„A humán diverzitás és a szokatlan viselkedés a társadalom számára óriási lehetőséget tartogat."
„A betegségem sztrájk volt az elvárt szociális szerepekkel szemben."
„A pszichiátria kevés megalapozott tudományos magyarázattal bír a mentális betegségek okaival kapcsolatban.
Az ókori filozófusokra kell figyelnünk, akik a humanizmust, a „ne árts" elvet hangsúlyozták."
Brys Zoltán, (Lege Artis Medicinae, www.elitmed.hu) a fenntartható fejlődés és a közösségi lét viszonyáról szólt előadásában. A fenntartható fejlődés fogalma 1987-ben fogalmazódott meg, bár már 1960 körül is teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi terhelésű gazdasági rendszer „túlhasználja" a Föld erőforrás-készleteit.
Az ENSZ Brundtland-bizottság jelentése megfogalmazásában: a fenntartható fejlődés kielégíti a jelen generációi szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk esélyeit saját szükségleteik kielégítésére. A fejlődés és a szükséglet fogalmak kifejtésén lehet vitatkozni, de az elv, az akcelerációs szolidaritás („unokáinknak is hagyjunk valamit") elég széles körben elfogadott. Ez valójában egy szervezési-döntéshozatali elvet takar, melyet a világ egészére javasolt kiterjeszteni. Számos bizottság jött létre ezen elv megvalósítására, a megvalósulás kevés sikerrel járt eddig, miként ezt a környezetvédelmi és a szociális fenntarthatóság jelzőszámai is mutatják.
A genetikai identitás területén határozottan tudjuk, hogy beléptünk a 6. fajkihalási hullámba, melyet az emberek okoztak. Létezik természetes háttérkihalás, ami a fennmaradt fosszíliákból számítható, eszerint; egymillió fajból egy év alatt kb. kettőnek a kipusztulása tekinthető természetesnek. A számítások azonban azt mutatják, hogy az ember által okozott környezetpusztítás hatására, pl. a gerincesek körében a fajkihalási események száma ennek sokszorosa. Minden ilyen esemény bekövetkeztekor nagyon rövid idő alatt rendkívül sok faj hal ki. Kevéssé ismert Hustings 2010-es felvetése arról, hogy jelenlegi modelljeink sem igazán jó előrejelzők, mert a klímaváltozás olyan alig ismert, rendkívül bonyolult rendszer szerint zajlik, ami a jelenlegi számításokat meg fogja zavarni. A rendkívül bonyolult szabályzó körök felborulása esetén pedig a változás nem lineáris.
Nem tudjuk pl., hogy az óceán savasodása hány millió fajt érint és ez hogyan hat vissza az emberiségre.
Kijelenthetjük, hogy a jövő generációk számára olyan alapvető dolgok nincsenek biztosítva, mint az ivóvíz, az élelem és az egészséges környezet.
A Föld-túlhasználat napját minden évre kiszámítják a szakemberek, hozzávetőleg megbecsülik, melyik az a nap, amikor a folyó évre vonatkozó erőforrásokat az emberiség már felhasználta. Idén ez augusztus 20-ra esett…
http://fna.hu/vilagfigyelo/tulhasznalat
A túlfogyasztás emellett nem is egyenletes, értéke kb. az egyes országok, területek ökológiai lábnyomának méretével hozható összefüggésbe. A fejlett nyugati országok minden tekintetben túlfogyasztanak, különös tekintettel a személyes fogyasztásra.
A túlfogyasztás okai tekintetében több irányzat vitatkozik egymással. Az egyik szerint a gond a túlhajtott (gazdasági) termelés, mások szerint a környezetvédelmi intézményeink nagyon gyengék, a szociális-zöldek azt mondják, hogy a társadalmi igazságtalanság és a környezetpusztítás mögött azonos okok állnak.
Ezek az irányzatok erős párbeszédben állanak egymással. Létezik még a piaci liberalizáció irányzat, mely szerint a túl gyenge gazdasági növekedés az oka mindennek…
A filozófusok megközelítésében a modernitás válságától elválaszthatatlan a problémakör. Fejlődéselméleti felfogás szerint magából a fejlődésből adódik a környezetpusztítás.
Sokan egyszerűen zöld ügynek tartják a kérdéskört, ami csak a környezetvédőkre tartozik. Ez hibás megközelítés, a probléma az egész emberiséget érintő feladat-halmaz.
Vizsgálódva, nyilvánvaló, hogy a környezet-pusztítás társadalmi megrendelésre történik. Megértéséhez a mögötte álló társadalmi-gazdasági tényezők vizsgálandók. A magyar közgazdaságtan használja a szűkösség fogalmát, koncepcióját. Ez egyfajta önbeteljesítő jóslatként hat, ha valamely vonatkozásban elhangzik. Pánikszerű vásárlást okoz, ami valódi szűkösséget eredményez. Az ökológiai közgazdaságtan szakemberei szerint a természeti erőforrások maguktól megújulóak, ha ezt vetjük egybe a szűkösség fogalmával, akkor valóban előállhat a valóságos szűkösség.
A menedzseri hozzáállás a probléma olyan összetevője, amely főként a gazdasági és politikai döntéshozatal szinterein, a kiemelkedési kényszerben, a sajátos menedzsment kultúrában nyilvánul meg.
Negatív példa a társadalmi elfogadottságra, a jövőre való terhelés-átterhelésre jellemzően a mobiltelefon, amelynek gyártásában a felhasznált ritka földfémeket olyan bányákban bányásszák, ahol napi egy-két munkás áldozatul esik.
Azért tudjuk olcsón megvásárolni a készüléket, mert a jövőtől, az adott szegény ország javaitól vonjuk el az ellenértékét. Átterheljük a környezeti terhelést más országra, vagy a jövőbe.
Az ökofeminista eszme-áramlatban az elnyomó rendszer fogalma megfogalmazásakor azt gondolják, a nők elnyomásának és a környezetpusztításnak közös az oka. Követői nem az érték-hierarchiát emelik ki, elismerik, hogy adott helyzetekben értéksorrendet kell felállítani. Azt vitatják, hogy amikor az érték-hierarchiából morális ítélet születik, és alsóbbrendű-felsőbbrendű meghatározásra kerül sor, s ott az uralkodási mozzanat igazolásra kerül, ott történik valami, ami a természettel szemben megfogalmazódik.
A társadalmi tényezők közé szokták sorolni a fogyasztói kultúra szelektív hatását, azt, hogy az emberek nem háborodnak fel rengeteg olyan dolog kapcsán, ami alapvetően érinti őket. A technofília, a technokrata megoldásokba vetett hit is ilyen, mondván; „gondban vagyunk, de majd csak lesz valamiféle technológiai megoldás".
Rengeteg beavatkozási ötlet született. A dalai láma szerint; „nem több sikeres emberre van szüksége a bolygónak, akik a túlfogyasztást növelik, hanem egyszerűen közösségi emberek kellenek".
A túlfogyasztás lélektani összetevőit is vizsgálják. Van pszichológiai irányzat, amely szerint létezik egy „belső szennyezés", ami közvetlen okozója a külső szennyezésnek. Az ökopszichológia viszont már nem is annyira a
a vonatkozó problémára összpontosít, hanem terápiás eszköztárat állít fel az ember-természet kapcsolat helyreállítására.
A témával kapcsolatban egyre több vallási vezető nyilatkozik meg. Ferenc pápa kiadott egy enciklikát, mely szerint, a személyiség túlzott önmagába zárkózása az egyik oka a túlfogyasztásnak.
http://inforadio.hu/hir/kulfold/itt-olvashato-ferenc-papa-meglepo-enciklikaja-735525
Felvetődött a túlfogyasztás társadalmi státusza is, ill. nagyon keveset tudunk még a kultúra által kialakított értékek, attitűdök érvényesüléséről is, nem igazán tudjuk a válaszokat.
A problémakör intézményes megoldásán negyven éve gondolkodnak, sikertelenül.
Magyar (http://humanokologia.tatk.elte.hu/?page_id=86 ) és külföldi gondolkodók is felvetették;
a változásoknak a közösség szintjén kell indulniuk, mivel az intézmények ezen a téren tehetetlenek, rendkívül lassúak, strukturálisan sem megfelelők, ezért vissza kell nyúlni a helyi közösségekhez. Lassan kezdenek kibontakozni közösségi elvű politikai és gazdasági filozófiák. Sokat ígérő irányzat a részvételi akciókutatás, ahol közösségiek vizsgálják saját valóságukat. Felmerült már a részvételi gazdaság fogalma is.
A közösség fogalmára az epidemiológiai ⃰ meghatározást szokták használni McCain nyomán: „a közösség olyan emberek (kis)csoportja, amely önkéntes alapon, közös célok és elhatározások mentén közös tevékenységben vesznek részt". (Helyi jellegű értelmezésben.)
Világszerte számtalan ilyen közösséget vizsgáltak, s mindegyik heterogén a társadalmi státusz, vallási beállítottság, ill. más dimenziók mentén. Erős társadalmi kapcsolatokat tapasztaltak közöttük. Ezek a kisközösségek önszervezőek, azaz azonosítják a problémákat, terveznek, együttműködnek, közös tevékenységekben vesznek részt, s fontos, hogy felelősséget vállalnak. Ez a fajta felmérés gyakorlatilag megfeleltethető a részvételi akciókutatással.
http://www.kozeletiskolaja.hu/page/mi-a-reszveteli-akciokutatas
https://www.youtube.com/watch?v=2DMgriZmZHk
A közösségi pszichiátria felismerte, hogy környezetünk, ez az „ultra-társas közösség" hatással van betegségünk kialakulására és felépülésünkre egyaránt. A fenntartható fejlődés nagy válságban van, s a túlfogyasztás kezelésében is kiemelkedő szerepe lehet a közösségek ultra-társas felhatalmazásának. Mind a közösségi pszichiátriában, mind a fenntartható fejlődés mozgalmaiban, úgy tűnik, nem a nyugati megoldások az igazán sikeresek. Rendkívül szegény, elmaradott országok, az ismert kambodzsai példa mutatja ennek érvényességét.
Indiában is működik egy „zero-budget natural farming mozgalom", ahol nulla rúpiából képesek, minimális környezet-terheléssel élelmiszert termelni. Alapgondolat; az ellátási lánc lerövidítése.
Hasonló megoldások alkalmazhatók intézményekre is, amelyek a fentieket kísérhetik és támogathatják, de kulcsszerepben a helyi közösségek vannak. https://en.wikipedia.org/wiki/Zero_Budget_Farming
A felhatalmazás fontos elemet jelent, különös tekintettel az intézményi szakemberekre, akik számára jelentős kihívást jelent a korábbi irányítási szerepből a kísérő szerepre való átállás.
Az affektív élmény a pszichiátriához hasonlóan, a fenntartható fejlődés kisközösségi mozgalmaiban is nagy jelentőséggel bír.
http://www.kislexikon.hu/affektiv.html
www.kfki.hu/…/Erzelmi_neveles_szerepe_a_fizikatanitasban_pp.ppt
Az anti-oppressive framework arra ösztönzi a szociális munkást, hogy törekedjen az elnyomás-mentes keretek közötti tevékenységre.
https://theantioppressionnetwork.wordpress.com/what-is-anti-oppression/
http://shamelessmag.com/blog/entry/the-5-ws-and-the-h-of-the-anti-oppression-framewo
https://en.wikipedia.org/wiki/Anti-oppressive_practice
Összegezve; a fenntartható fejlődés szakemberei tanulhatnak a közösségi pszichiátriától.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Fenntarthat%C3%B3_fejl%C5%91d%C3%A9s
Harmat Lajos
