Igaz történet

Tragédiával végződő írásom egy, ma már nem létező embertípusról szól. Nevét nem írom le, néhány adatot megváltoztattam, hátha élnek rokonai. Az igaz történet régen kezdődött.

Tragédiával végződő írásom egy, ma már nem létező embertípusról szól. Nevét nem írom le, néhány adatot megváltoztattam, hátha élnek rokonai. Az igaz történet régen kezdődött.

   1930. szeptember 1. Munkástüntetés az Andrássy úton a szegénység és a munkanélküliség ellen. Amikor a tömeg a Hősök terére ér, lovas rendőrök lendülnek támadásba. Kardlapoznak, a tömegbe lőnek. Egy halott, sok súlyos sebesült. Köztük egy tizennyolc éves, alacsony, csont sovány gyári munkáslány, a betiltott Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja. Elfogják, egy év börtönre ítélik. Aki a Horthy-korszak börtönviszonyaira kíváncsi, olvassa el József Attila Lebukott c. versét.

   Ezután a lány életében tizenöt évig tartó illegalitás, munkanélküliség, többszörös bebörtönzés, vallatások, rendőri felügyelet következett. Túlélte. 1945-ben, Budapest ostroma után első útja a Magyar Kommunista Párt Tisza Kálmán téri központjához vezetett. Sokan ismerték. Rajk László, a budapesti pártbizottság titkára azt mondta, káderes leszel, tanulj, aztán meglátjuk.

   A tanulásból nem lett semmi. Éjjel-nappal pártmunka. Munkára harcra kész. Harc a burzsoázia maradványai, a kulákok, a klerikális reakció, a jobboldali szociáldemokraták, a kispolgári csökevények, az imperializmus ügynökei és belföldi aknamunkásai ellen.

   Közben persze dolgozni is kellett személyzeti „vonalon". Ügyködött különböző intézményekben. 1962-ben egy Főhivatal személyzeti főosztályvezetője lett. Tényleges személyzeti ügyekkel nemigen foglalkozott, három vesszőparipája volt. A pártépítés, pártoktatás és a rendszeres pártcsoport megbeszélések. Konkrétan: minél több pártonkívülit felvenni az MSZMP-be, minél több embert „beiskolázni" a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem valamelyik fakultására és minél több pártcsoport megbeszélést tartani. Ez utóbbi volt a legkínosabb, mert nagyon nehezen lehetett témát, előadót, megfelelő időpontot találni. Mindenki el volt foglalva saját szakmai munkájával, a „pártélet" nyűg volt.

   Tényleges hatalmával nem élt. Nélküle nem lehetett senkit kinevezni, kitüntetni, előléptetni, jutalmazni, áthelyezni. De ilyen kérdésekben nem kötekedett. Volt viszont egy „fülbesúgó hálózata", minden főosztályon akadt egy embere, aki tájékoztatta őt a közhangulatról. Hogy mire volt ez jó, csak találgatni lehetett. Általában ismert volt, ki az ő embere, mert időnként telefonon hívta magához. Amikor visszajött társaihoz, kérdezgették: Na, mi volt? Semmi. Ezek a fülbesúgások nem ártottak senkinek   

   1964. április 4-én kitüntették a. Szocialista Magyarországért Érdemrenddel. Három hónappal később a Főhivatal vezetője vissza nem utasítható kérést kapott a Legmagasabb Helyről. Ki kell nevezni egy bizalmi emberünket a személyzeti főosztály élére. A főnök sűrű bocsánatkérések közepette nyugdíjba küldte személyzetisét. „Övön aluli" ütés volt. Vigasztalásul kitüntették a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel. Alighanem ő volt az egyetlen olyan ember, aki ezt a magas elismerést egy negyedéven belül kétszer kapta meg.

   Mivel évtizedekig magas jövedelemmel rendelkezett, családja nem volt, puritán módon élt, sok pénzt gyűjtött össze. Vett egy kertes, körpanorámás családi házat  Buda legszebb részén. Egy napon csengettek a kapuján: Tértivevényes levelet hoztam. Kinyitotta az ajtót, két ember rárontott, agyba-főbe verték és kifosztották a lakását. A helyszínen belehalt sérüléseibe. A tetteseket nem találták meg.

   A sors kegyetlen fintora. Átvészelte az üldöztetést, bebörtönzést, háborút, és abban a rendszerben amelyért élt és az életét adta volna bármikor, köztörvényes bűnözők megölték.

Láng Róbert