ISMÉT KIHAGYTÁK AZ ÖNKORMÁNYZATI SZAKRENDELŐKET?
4 perc olvasás
Az egészségügyi intézményeknek szánt év végi maradvány összegek elosztása során ismét hátrányos helyzetbe kerültek a kórháztól független szakrendelők. Ez országosan több mint 100 szakrendelőt, és az intézmények fenntartó önkormányzatait érinti hátrányosan.
Az egészségügyi intézményeknek szánt év végi maradvány összegek elosztása során ismét hátrányos helyzetbe kerültek a kórháztól független szakrendelők. Ez országosan több mint 100 szakrendelőt, és az intézmények fenntartó önkormányzatait érinti hátrányosan.
A magyar egészügyi finanszírozás egy jellegzetes eszköze az ún. „kasszamaradvány kisöprése". E művelet az egészségügyi intézmények finanszírozásra elkülönített, különféle okok miatt megmaradt, illetve az egészségbiztosítási alapok többlet bevételéből származó összeg év végi szétosztását jelenti az állami finanszírozásban részesülő egészségügyi intézmények között.
Az elmúlt évek során erre mindig sor került, és a már kialakult gyakorlat szerint az elosztás alapja az egyes intézmények összesített tárgyévi finanszírozásban meglévő részesedése volt, vagyis a kapott rendkívüli juttatás nagysága arányos volt az adott fekvő vagy járóbeteg intézmény magyar egészségügyben betöltött szerepével.
Az elmúlt évben azonban mindez megváltozott és egyéb szempontok kerültek előtérbe, főképpen a szállítói állomány nagysága. Természetesen fontos, hogy a legnehezebb anyagi körülmények közé került egészségügyi intézmények segítséget kapjanak, de ez ne a felelősen működő, sokszor a helyi önkormányzat anyagi támogatását is élvező járóbeteg szakrendelők rovására történjen!
2014-es év során az egészségügyi ellátással kapcsolatosan leggyakrabban elhangzott gondolat a kórházak működésének ésszerűsítése, a háziorvosi ellátás, vagyis a praxisok megerősítésének szükségessége volt. Az alapelvet miszerint a beteget lehetőleg a költséghatékonyabb ellátási formákban kell ellátni (pl.: kórház helyett járóbeteg szakellátásban, szakellátás helyett háziorvosi praxisban) mindig is támogatta és képviselte a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség.
Éppen ezért itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy a háziorvosi ellátás megerősítése elképzelhetetlen megfelelő járóbeteg szakellátás nélkül. Ha nincs szakrendelés, a háziorvos sokszor tehetetlenné válik, és számos olyan szakterület van, ahol a megfelelő terápia elképzelhetetlen a szakorvos és a háziorvos együttműködése nélkül (pl.: cukorbetegség). Márpedig, hogy egy járóbeteg szakellátónak mennyire van ereje és lehetősége a kívánatos együttműködés kialakítására nagyban függ a finanszírozástól és a humánerőforrás helyzettől.
Jellemző ez utóbbira, hogy több mint öt éve nem volt alapdíj emelés, így sokszor már vállalakozó formában is nagyon nehéz megfelelő szakorvosokat találni a rendelőkbe.
2010 és 2012 között minden központilag finanszírozott intézmény kapott a kasszamaradványból, 2013-ban már csak a kasszából év elején elvett összeget kapta vissza a járóbeteg szakellátás, 2014-ben az önállóan működő járóbeteg szakellátó intézmények teljes egészében kimaradtak az előző években is megszokottá vált többlet juttatásból, azaz nominálisan csökkent finanszírozásuk.
Az önálló járóbeteg szakrendelők az intézményfinanszírozási kassza mindösszesen csak 5,6%-át jelentik, miközben a kórházfüggetlen és önkormányzati tulajdonban maradt szakrendelők látnak el minden negyedik járóbeteget az országban!
Mindezek mellett ezen intézményeket jellemzően a tulajdonos önkormányzat anyagilag is támogatja, így a független járóbeteg szakrendelők kimaradása év végi forrás kiegészítésből (adósságrendezés, „kasszasöprés") őket is érzékenyen érinti. Amennyiben ez tendenciaszerűen, diszkriminatívan így folytatódik, akkor a jelenleg még jól működő, bár napi finanszírozási és humán erőforrás gondokkal küzdő járó szakellátók is konszolidációra szorulnak (az önkormányzatok, amit tudnak megtesznek, de ezt teljesen nem lehet rájuk hárítani forráshiány miatt), vagy a működésüket részben/egészben megszűntetik, ami óriási betegellátási gondokat fog okozni, és ez semmiképp nem lehet a cél.
Mindezek okán a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség bízik abban, hogy a következőkben csak olyan „pénzosztási" gyakorlatra kerül sor, ami egyetlen ellátó csoportot sem diszkriminál negatívan, hiszen minden egészségügyi intézmény egyformán a betegek lehető legjobb ellátásán dolgozik.
