Lovas István: Harvardi Numerus Clausus

Nem egyszer előfordul, hogy a sorsunkat alapvetően befolyásoló témákról nem értesülünk, ha azok fájnak a hazai véleményhegemónoknak.

Ez akkor is így van, ha e témák lelőhelyei balliberálisaink szent forrásai. Így arról sem tudunk, hogy csak tavaly tizenegymillió embernek kellett menekülnie a világon az országában folyó erőszak miatt. Erről szerdán közölt statisztikai adatokkal teli cikket a New York Times. Legtöbbjük Szíriában, Irakban, Ukrajnában és Afganisztánban lett földönfutó. Vagyis pontosan azon országokban, ahol a Nyugat avatkozott be akár közvetlenül katonailag, akár a fennálló hatalom ellen támadó terroristák segítésével.

De elfelejtették velünk közölni azt a hírt is, hogy Bahreinben 2011 óta az ottani kormány a síiták harmincnyolc mecsetjét rombolta le. Ebben az öböl-sejkségben az arab tavasz idején a helyi síita lázadókat a beáramló szaúdi csapatok éppen úgy leverték, mint ahogyan az olajsejkség ma a nemzetközi közösség alig hallható tüttyögése mellett Jement bombázza szét. Ami a bahreini mecsetrombolást illeti, azzal modellt kínáltak az Iszlám Államnak, merte tegnapelőtt felvetni az AhlulBayt News Agency (ABNA) nevű hírügynökség.

A hazai véleményhegemónok szemszögéből nézve még a fentieknél is kínosabb, nagyon áthallásos hír látott napvilágot az amerikai Wall Street Journal június 5-i számában. E lapról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy az establishment, azaz az amerikai elit ellensége. A Harvard kínai kirekesztése címmel megjelent tényfeltáró cikk arra a következtetésre jut, hogy a világ leghíresebb egyetemén az oda jelentkező ázsiai-amerikaiaknak jelentősen nagyobb pontszámot kell elérniük a felvételhez, mint az amerikai fehéreknek, nem is szólva az amerikai feketékről. Az ázsiai-amerikaiak népességen belüli aránya az Egyesült Államokban öt százalék. Ugyanakkor az iskolások – PSAT-eredményük alapján – harminc százaléka jut be az úgynevezett National Merit érdemkategória középdöntőjébe. Szinte pontosan ugyanilyen arányban részesülnek az oktatási minisztérium „elnöki tudós" nevű kitüntetésében, amely az Egyesült Államokban a középiskolásoknak adott egyik legtekintélyesebb díj. Csakhogy a Harvard felvételi arányai ezeket a tényeket nem tükrözik. E bostoni egyetemre felvett ázsiai-amerikai diákok százaléka a kilencvenes évek óta nem nő. Arányuk 1993-ban húsz százalék volt. Az idén tavasszal ez huszonegy százalék alatt volt. A Harvard a diákokat – mint azt hirdeti magáról – holisztikus megközelítés alapján veszi fel, vagyis figyelmet fordít a diákok érdeklődésére, jellemére és fejlődési potenciáljára. Az ázsiaiak egyik „nagy baja", hogy igen erősek matematikában, és így a „holisztikus" megközelítésnél szubjektív megítélési elemekkel „korrigálni" lehet a magas matekpontszámot.

A lap összehasonlítja a Harvardra felvett ázsiai-amerikai diákok arányát olyan elit egyetemekével, ahol az etnikumot nem tekintik mérlegelendő tényezőnek. A Kaliforniai Műegyetemen (California Institute of Technology) 2013-ban az ázsiai-amerikai diákok aránya 42,5 százalék volt. Az amerikai legfelsőbb bíróság egy 2003-as döntése megengedi, hogy a „fajt" (race) a felvételnél további, az értékelést befolyásoló tényezőként vehessék figyelembe, de Kalifornia saját szövetségi állami törvénye tiltja a faji hovatartozás megkérdezését a felvételizőktől.

Thomas Espenshade, a Princeton Egyetem szociológusának 2009-ben végzett vizsgálata szerint a harvardi felvételin egy ázsiai-amerikai diáknak száznegyven ponttal többet kell elérnie egy fehér diáknál, kétszázhetven ponttal többet egy hispán etnikumúnál, és négyszázötvennel többet egy afroamerikai felvételizőnél. Az egyetem felvételizőket segítő kéziköny-vében azt ajánlja az ázsiaiaknak, hogy felvételi lapjukhoz ne csatolják a fényképüket, és ne válaszoljanak az etnikai hátterüket, fajukat firtató kérdésre, ha az északkeleti „borostyánligás" elit egyetemekre jelentkeznek.

Az ázsiai-amerikaiaknak most ebből elegük lett. A múlt hónapban hatvannégy csoport kérte az amerikai oktatási minisztériumot, hogy vizsgálja ki a Harvard etnikai diszkriminációs felvételi gyakorlatát az ázsiai-amerikaiak ellen.

A hazai véleményhegemónok másik szent médiaforrása, a New York Times tavaly november 24-i számában Vajon a Harvard nem fair az ázsiai-amerikaiakkal? című cikkében ugyanerről számolt be. Párhuzamot vont a húszas évekkel, amikor a Harvard elnöke amiatt aggódott, hogy „a zsidó invázió elpusztítaná az egyetemet". A cikk megjegyzi, „evidens, hogy a zsidók gazdagították az amerikai életet, noha az egyetemeken nem eredeti gondolkodókként és karrieristákként jellemezték őket", így „semmi ok nincs arra, hogy azt higgyük, a mai ázsiai-amerikaiak kevésbé gazdagítják Amerikát".

Képzeljük el azt, hogy mi történne nálunk, ha megkezdődne az egyetemeken a Harvard-féle faji diszkrimináció. És most kevésbé a horvát, szlovák vagy román etnikumra gondolunk. A döbbent csönd utáni hangrobbanás nagyjából egy napot váratna magára. A világsajtó hetekig, ha ugyan nem hónapokig foglalkozna a témával. Az Európai Parlament (EP) a kérdést soron kívül tűzné napirendre.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke így köszöntené Orbán Viktort: „Szevasz, te rasszista disznó diktátor!" Majd Brüsszel rendkívüli gyorsasággal alkalmazná a 7. cikkelyt, amellyel megvonnák tőlünk a szavazati jogot. Az MSZP-s, a DK-s és Jávor Benedek (PM) EP-képviselők naponta egy tucat interjút adnának arról, hogy ők már régóta megmondták, Orbán náci, és Magyarországon most már valóban beköszöntött a weimari köztársaság korszaka. A magyarok iránti aggodalmuk azonnali kifejezésére szakosodott budapesti nagykövetségek (amerikai, holland, izraeli, brit…) nem csak tiltakoznának, de felvetnék, hogy a magyarok toleranciaküszöbét emelendő, évente nem egy, hanem négy meleg büszkeség menetet kellene tartani. A Financial Times, „a jobboldali, konzervatív német Die Welt" és társai rémülettől átitatott cikkek sorozatát írnák arról, hogy ez már Európa vége. Reggeltől estig külföldi tudósítók kérdeznék Krekó Pétert, a Political Capital igazgatóját, hogy a Fidesz tényleg helyet cserélt-e a Jobbikkal.

A hazai balliberális sajtónak a vészkorszak hajnalát felidéző numerus clausus magyarországi intézményesítését szétszedő cikkei mellett még gúnyolódásra is lenne kapacitása: hát nem tudja ez az ostoba kormány, amikor a felvételizők „fajára" kérdez, hogy a „faj" az egész emberiséget jelenti?
Majd lesöpörnék a sakktábláról Magyarországot, mint amelyik a nyugati alapértékeket felrúgva nemcsak Európának, de az egész nyugati civilizációnak hátat fordított. Holott menekültáradatot elindító népirtásba még bele sem fogtunk volna.

Az eredeti megjelent: Lovas István – 2015.06.13. 03:04

http://magyarhirlap.hu/cikk/27646/Harvardi_numerus_clausus