Molnár Kálmánt ismerjük is, meg nem is

 Molnár Kálmán

Tervező grafikusnak lenni népszerűség szempontjából hálátlan feladat. Hiába jelennek meg munkái tízezres, akár százezres példányban, és az utcán találkozunk filmplakátjainak tömegével – az alkotó neve homályban marad, vagy fel sem figyelünk rá.

 Molnár Kálmán

Tervező grafikusnak lenni népszerűség szempontjából hálátlan feladat. Hiába jelennek meg munkái tízezres, akár százezres példányban, és az utcán találkozunk filmplakátjainak tömegével – az alkotó neve homályban marad, vagy fel sem figyelünk rá.

 Egy festőművész, szobrász néhány figyelemfelkeltő alkotással már bevéshetí nevét emlékezetünkbe. Tervezőgrafikusok esetében ez nem működik.

Molnár Kálmán munkáit nagy valószínűséggel több korosztály is látta, és ismeri – a neve azonban ritkán szerepelt vagy nem is tudtuk ki van az alkotás mögött. A Munkácsy-díjas művész négy évtizednyi pályájának legkülönlegesebb műveit,  régi film- és színházi plakátjait, grafikáit nézhetjük meg a Duna Televízió aulájában.

„Molnár Kálmán grafikusművész nevét a szakma jól ismeri – mondta Szepes Hédi művésztörténész a kamara kiállítás megnyitóján. Kollégái, diákjai mindig számíthatnak segítségére, jóindulatára, legyen az szakmai díjakra, állami kitüntetésekre terjesztés adminisztrálása, a tervező grafikai biennálék előkészítésének feladata vagy a szakmai megmozdulások vezénylése. A Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezetőjeként 1990-től oktatja tanítványait.

Pályakezdésétől biztos rezonanciával önálló életű plakátokat alkot, s adja át az üzeneteket a vizualitás eszközeivel, a grafikai beszéd tiszta artikulációjával. 1969-től a MOKÉP felkérésére készítette plakátjait, ezek szigorú szakmai és politikai szűrőn mentek keresztül. A sors fintora, hogy legfrappánsabb ötletei nem kerültek utcára, csak tervek maradtak, bár soknak intenzív visszhangja volt. Ekkor készültek plakátjai Peter Fonda Szelíd motorosok, Antonioni Barátnők filmjéhez és a Hair párizsi színházi előadásához.

A 70-es évek emlékezetes filmplakátjai A 22-es csapdája, a Virágot Algernonnak, Egy rendőrfelügyelő vallomásai, Romantika, több síkon is értelmezhető, természetes könnyedséggel megoldott munkák. A nem összetartozó elemek, a figurák és tárgyak egymás mellé helyezésével, egy képtérbe komponálásával éri el célját: minden összefügg és mégis minden idegen. Nonszensz képi ötletek, s ezek zseniális összekomponálása jellemző erre az időszakra. Például a Megvárom, míg ölsz c. német filmhez készített plakát-tervén a náci katonai egyenruhában, fényképszerűen felénk forduló arcot kutyaportréval helyettesíti. A néző a vérebekkel hajszolt rabok filmjelenetére asszociál.

Molnár Kálmán szívesen használja a finom vonalrendszerekből építkező formát, ilyen a Bernarda Alba háza, a Ragadozó, a Madarak. A látványon túli asszociációs jelentésközvetítés foglalkoztatja, a mögöttes tartalom ráérzési lehetősége, egy-egy berögzült értelmezés átírása, aktuális tartalmakkal való felruházása. Mindezt az olykor bizarr, de rendkívül szuggesztív képzettársítások, a szürrealizmus eszköztárának kihasználásával oldja meg.

A plakát legfontosabb funkciója a közvetlen kapcsolat, a kommunikáció kialakítása az utca emberével, a nézővel, a befogadóval. Komoly felkészültséget, sokfelé kiterjedő figyelmet, tájékozottságot, sokszor hosszas előtanulmányokat kíván, míg eljut a nyomdáig. Kulturális plakátok tervezésénél az alkotónak bele kell ásnia magát az adott korba, helyszínbe, ismernie kell a tartalmat, a szereplők egyéniségét, bele kell élnie magát a mű atmoszférájába ahhoz, hogy saját képzelőerejének kincseivel és művészi talentumával elérje a kellő hatást. Nem könnyű feladat a plakát műfaj adottságai között jót, figyelemfelkeltőt, a mondanivalót tömören kifejező jelképet megvalósítani. Molnár Kálmán plakátjai tudnak hatni, gondolatokat ébresztenek, asszociációkat keltenek.

A Fal c. lengyel filmplakáton a diktatúra, az elnyomás bukását tudja érzékeltetni a legmegfelelőbb formában: a leomló téglafalban egy emberi arc is darabokra hullik. A téglák még egymásba kapcsolódnak ugyan, de ez már a zuhanás, a megsemmisülés előtti utolsó pillanat. A tégla motívum visszatér a Vád c. lengyel filmplakáton is. A magas íróasztal mögül monumentális figura emelkedik ki, a határozottan előremutató kezével, mutatóujjával az irányt határozza meg. A diktatúra döbbenetesen tömör megfogalmazása ez a plakát, mementó a 70-es évekről, a bürokrácia, a hatalom tökéletes képi magfogalmazása.

Molnár Kálmán időnként a humorba csap át, groteszk képi ötletekkel sziporkázik, élethelyzetek komikumát idézi, ironizál: Ripacsok, Majmok bolygója, Ez Amerika.

Werner Herzog rendezésében készült Woyzeck c. plakátja 1980-ban elnyerte Az év legjobb filmplakátja díjat. A megoldás itt is telitalálat! Az üveglaphoz nyomott fej, a benyomott orr, a két kézzel eltakart szem, az üvöltésre nyitott száj az elnyomott, kizsákmányolt kisember szembesülését érzékelteti a való világgal. A drámai felismerés pillanatát rögzíti, a hangtalan kiáltás szinte a szívünkig hatol.

A magyar nyelvemlékek sorozat kitűnő, összefüggő darabjai a Por és Hamu c. egyedi rajzok. A három figura a személytelenség mögé bújik: testüket lepel fedi, arcukat álarc takarja. Olyan általános, nagy horderejű problémákat jelképeznek, mint a társtalanság, a magány, az elszigeteltség, a reménytelenség. Grafikába fogalmazott látlelet ez a sorozat, a rendszerváltás előtti társadalomról, az emberről. 1988-ban a grafikai sorozat elnyerte a VI. Tervező Grafikai Biennálé fődíját.

A rendszerváltás idején, az aktuális politikai, társadalmi eseményekre, a Bős-Nagymaros Duna-szabályozási tervére reagál a Vízlépcsőd című munkája, melyen a szöveg és a teljes tipográfiai összhangban van. A fel és lemerülő betűk hajót imitálnak, mögöttük az Országház félig elmerült architektúrája látszik. Az Erőműtét plakát-terven Rembrandt: Tulp doktor anatómia órája c. közismert képét használja fel alapmotívumként. Molnár grafikáján azonban a Dunát boncolják. Frappáns az ötlet!

Számos sikeres nemzetközi kiállítás grafikai tervezését valósította meg, amelyek fontos kulturális missziót töltöttek be, grafikai szempontból pedig a legnagyobb kihívások közé tartoztak. Példaként néhány önálló megjelenés: Stuttgarti Magyar Napok 1981, a Nápolyi Magyar Hét 1987, a Genovai Hajózási Világkiállítás 1992 magyar pavilonjának terve.

A geometrikus absztrakciók különböző változatait használta fel a hazai és nemzetközi kulturális események emblémái. Ezek közül különös figyelmet érdemel a Kairói Magyar Hét 1984, és a Magyar Közlekedési Kiállítás 1988 emblémája.

A legújabb digitális technikában is otthon van, a 90-es évek elejétől fel is használja munkáiban. A komputer nyújtotta lehetőségeket használja ki a X. Békéscsabai Tervező Grafikai Biennálé 1995, valamint a 2003. és 2006. évi Szombathelyi Textiltriennálé plakátján és katalógusborítóján. A mozgást és a stabilitást az egyenesek és az ívek játékával, a vékony és vastagabb vonalak szabad elrendezésével, ritmikus képképleteivel fejezi ki. Szinte belelátjuk a textilszálakat, a szövés folyamatát."

Mindenki meggyőződhet a Szepes Hédi által elmondottakról, ha szeptember 27-ig a Duna Televízió előcsarnokában megtekinti a tárlatot.

Köszönöm Szepes Hédi segítségét, és végezetül egy mondat Molnár Kálmántól:

„Egy ilyen plakát tulajdonképpen egy megfagyott film, egy pillanatban kell összesűríteni mindent arról, amit az ember lát."

Ilyen egyszerű lenne? …nem hiszem.

Lantai József