Nyelvtörvény

Éppen húsz év, hogy a nyelvészek, filológiai tanszékek, anyanyelvápoló lelkes civil szervezetek a magyar nyelv védelmében szorgalmazták egy nyelvtörvény megalkotását. Mert mégis csak lehetetlen, hogy ha valaki végigsétál egy város, egy község utcáján, olyan feliratokat lát az üzletek portálján, hogy butik, pláza, pub, shop, hipermarket, dizájn center, secondhand  és hasonlók.

Éppen húsz év, hogy a nyelvészek, filológiai tanszékek, anyanyelvápoló lelkes civil szervezetek a magyar nyelv védelmében szorgalmazták egy nyelvtörvény megalkotását. Mert mégis csak lehetetlen, hogy ha valaki végigsétál egy város, egy község utcáján, olyan feliratokat lát az üzletek portálján, hogy butik, pláza, pub, shop, hipermarket, dizájn center, secondhand  és hasonlók.

   A bizottságok nekiláttak és három év alatt megszületett az európai színvonalú és minden igényt kielégítő nyelvtörvény, amely szigorúan előírja a magyar nyelv használatát az üzletek portáljain. Azonban kíváncsi lettem, miért tartott mindez három évig? Alapos kutató munkával a következőket sikerült felderítenem. 

   A preambulum a kancelláriához került, majd a kabinetiroda véleményezte az integrációs stratégiai munkacsoport segítségével. Az első paragrafust az infrastruktúra kérdéseivel foglalkozó referatúra fogalmazta meg. Ám ezzel nem értett egyet az agrármarketing centrum. Kifogásolta, hogy az akkreditációs munkacsoport tevékenysége nem transzparens.

   Nem beszélve arról, hogy ez a fontos kérdést a multinacionális diszciplinák portfóliója szerint nem lehet elrendezni, inkább a kommunikációs szektor nyelvhasználatát kellene konszolidáltabb módon átvenni. Így aztán a jogi procedúrák is egyszerűbbek lehetnek.

   Mert az üzleti elnevezések magyaros kifejezésmódja nem csak a makrogazdaság, hanem a mikrogazdaság szereplői részére is fontosak. Így alakult ki a konszenzus a civil szférával. Beláttam: a történtekhez képest a három év nem is volt sok.

Láng Róbert