Rendhagyó évadnyitót Rendezett A Bárka Színház.

Szeretettel várunk Benneteket – olvastam a meghívóban – kapunyitás 20 órakor, és aztán birtokba vesszük a megújult nézői fogadóteret. Úgy lett. A Keleti István Művészeti Iskola, azaz a KIMI-sek az Éjféli mesékhez kapcsolódóan jelenetekkel leptek meg minket a fogadótérben. Ezt követően Vlad Troickij, az előadás rendezője köszöntötte a nézőket és kinyitotta előttünk az évad első előadásán a Cseh Tamás Terem ajtaját. Mikor elfoglaltuk helyünket, elégedetten konstatáltam, hogy ez igen, több mint százan lehetünk, telt ház. Bizonyára kedveli az egybegyűlt nagyérdemű a Bárka Színházat.

A tavaly utoljára bemutatott Éjféli mesék c. improvizációkra is épülő produkciót láthattuk. Az előadást Vlad Troickij vezetésével és rendezésében a színészek alkották E.T.A. Hoffmann szövegeit felhasználva. Az előadás lírikus, érzelmes előadás, tele ritmussal, zeneiséggel. Az előadás után rövid, rögtönzött elemlámpa show következett volna zenére, Szorcsik Kriszta színésznő vezetetésével a nézők közreműködésével. Sajnos kevesen hoztak elemlámpát, így erre nem került sor, de az attrakció nem merül a feledés homályába. Lesz még alkalom a megvalósításra. Még éjfél előtt Seress Zoltán, a Bárka Színház igazgatója lépett a színpadra, és mesélt a 2011-2012-es évad új produkcióiról és a Bárkát érintő változásokról. Röviden összefoglalva mondandóját: a Bárka él és élni, virulni fog. Éjfélkor mindannyian kimentünk az Amfiteátrum feletti hídra, és pezsgővel köszöntöttük az új évadot. Hogy miért ez a nagy ünneplés? Annak idején, 1999. szeptember 17-én adták át a felújított Bárka Színházat. Sokan voltunk és valóban ünnepeltünk zenés, táncos, hajnalig tartó mulatsággal a Kávézóban. Az est igazán érdekes momentuma az elemlámpa show elmaradása volt, illetve ami helyette programon kívül következett. Vlad Troickij – aki most is megtekintette az előadást – helyet foglalt a művészek társaságában a nézőkkel szemben és rögtönzött beszélgetés kezdődött. Tessék, tessék, a rendező válaszol! Ezen az estén a közönség azonban nem volt nagyon kérdező kedvében, néhányan szólaltak csak meg. Viszont Vlad tökéletesnek bizonyult és miután megkérdezte saját magát, majd válaszolt is rá, mint egy showman, ragyogó és humoros „beszélgetést" vezényelt le. Rengeteget megtudtunk a színházi munka folyamatáról, amiket talán eszünkbe sem jutott volna megkérdezni.

Ha valami nem világos, kérdezzenek – mondta Vlad. Nagy csönd. Szóval semmi sem világos – szólalt meg Vlad. Szokatlan a forma? nincs egyértelmű szüzsé? – kérdezte. Talán nem érthető az előadás? ezért Önök helyett teszem fel a kérdéseket.

„Az ukrán tradícióban, legalábbis a filmes hagyományban van egy olyan fogalom, amit úgy neveznek költői film. Az ilyen film sokkal inkább kötődik képzetekhez, képzettársításokhoz, mint valamilyen cselekményhez. A ma látott előadás ilyen költői film elve alapján készült. Amit láttunk olyan, mint az álom, mert különböző képek jelennek meg, amelyek a próbák során merültek fel, jelentek meg. Ezeket az álomképeket osztottuk meg most Önökkel. Számomra nagyon fontos a színházban, hogy a színészek valamennyien szépek legyenek a színpadon. Szépek és okosak. Ebben az előadásban nincsenek másodlagos vagy epizódszerepek, itt mindenki főszerepet visz. Ki mennyit tudott a vállára venni, annyit visz magával. Azt hiszem egyértelmű, hogy ez kollektív, közös munka vagy inkább közös játék. Az előadásban nagyon sok van az úgynevezett szabad játék zónájából, vagyis amit nem rögzítünk és minden egyes alkalommal új és újabb formában jelenik meg. Ez persze a színészektől feszültséget, fegyelmet és elképesztő figyelmet igényel. Általában a színházi fogalom szerint a színész várja a végszót, a másik befejező mondatát, és akkor ő jön, válaszol. Itt viszont nincs ilyen. Lényeges momentum a zene. Nagyon hálás vagyok a zenészeknek és a színészeknek, akik ilyen ragyogóan tudnak énekelni. A zenét közösen hoztuk létre. Konkrét zene nagyon kevés, pl. Bach, de a nagyobb része menet közben alakult ki. Kedves barátaim, folytassuk inkább kötetlenül, lehet beszélgetni a színészekkel és a magam részéről köszönöm a figyelmet. Remek nézők voltatok, képesek voltatok hallgatni, figyelni."

Ez aztán a ritka pillanat, mikor előadás után a rendező dicsér, és a néző ballag ki emelt fejjel.

Ezek után néhány szó a szerzőről és a darabról a „Hajónapló" információi alapján.

Ernst Theodor Amadeus Hoffmann a német romantika kiemelkedő írójának műveiből született az Éjféli mesék c. előadás a Bárka Színházban. E.T.A. Hoffmann sajátos fantáziavilága nagy hatással volt a tizenkilencedik század számos alkotójára, így EdgarAllan Poe-ra, Nyikolaj Gogolra, Charles Dickens-re, Charles Baudelaire-re, Fjodor Dosztojevszkijre, Franz Kafkár. Bár komolyzenei sikereket Ernst Theodomnak csak harmadik keresztneve rejt, írásai annál több maradandó zeneművet ihlettek. Mind közül a legismertebb Pjotr Iljics Csajkovszkij balettje, A diótőrő, és Jacques Offenbach operája, a Hoffmann meséi, melynek szövegkönyvét Jules Barbier írta három elbeszélés alapján. Robert Schumann Kreislerianája a számos Hoffmann-műben megjelenő Johannes Kreisler alakját dolgozza fel. Léo Delibes balettje, a Coppélia pedig A homokember történetén alapul.

A teljesség igénye nélkül néhány ismertebb műve:

Fantáziadarabok Callot modorában – elbeszélésgyűjtemény, ebben jelent meg többek között a Gluok lovag, Az arany virágcserép és a Don Juan is. Az ördög bájitala – regény, Éjféli mesék elbeszélések, leghíresebb darabja A homokember. Szerapion-testvérek – mesenovellák, legismertebbek a Diótörő és Egérkirály valamint a Scuderi kisasszony. Murr kandúr életszemlélete, valamint Johannes Kreisler töredékes életrajza.

E.T.A. Hoffmann nyomán: Éjféli mesék

Szereplők: Varjú Olga, Varga Anikó, Spolarics Andrea, Szorcsik Kriszta, Réti Adrienn,Nagypál Gábor m.v., Dévai Balázs, Ilyés Róbert, Gados Béla és Pásztor Tibor.
Zenészek: Kákonyi Árpád, Szakál Tamás

Díszlettervező: Dmitrij Kosztyuminszkij

Jelmeztervező: Bánki Róza

Tolmács és a rendező munkatársa: Kozma András

Rendezőasszisztens: Ivánovics Beatrix, Varga Andrea

Rendező: Vladislav Troickij

„olyan felnőtteknek szól, akik még megőrizték vagy szeretnék újra felfedezni képzeletük teljességét" (Vlad)

Néhány sorral fentebb említettem a „Hajónapló"-t. Bizonyára sokan megkérdeznék, mi fán terem ez a napló. A Bárka-rajongóknak nem kell megmagyaráznom. Aki nem tudja, annak én nem árulom el, kérdezze meg barátjától, kedvesétől vagy kollégájától. Ha ekkor sem derülne ki a „Hajónapló" mibenléte, látogasson el a Bárka Színházba, Budapest, 1082 Üllői út 82. és meg fogja tudni.

Lantai József