Révay András: Ab ovo

 „Festőnek lenni huszonnégy órás szolgálat"… olvashatjuk Vojnich Erzsébet idézetét a kiállítás meghívóján. Azért került rá, mert akik ismerik Tóth Ferenczet, pontosan tudják, hogy ez az állítás mennyire igaz rá.

 „Festőnek lenni huszonnégy órás szolgálat"… olvashatjuk Vojnich Erzsébet idézetét a kiállítás meghívóján. Azért került rá, mert akik ismerik Tóth Ferenczet, pontosan tudják, hogy ez az állítás mennyire igaz rá.

 A kiállítás „Térmérgezés" címmel nyílt meg a budapesti Boltíves Galériában és a cím mindjárt elgondolkodtat. Olvasásakor nyomban felmerül a kérdés: ugrat a művész, esetleg komolyan gondolja – vagy valami egészen másra gondol és a címnek más értelme van? Zavarunk csak fokozódik, ha a meghívásnak eleget téve, meg is tekintjük a tárlatot, ahol a képek egyetlen fő motívum köré csoportosulnak: ez pedig a tojás! Elöljáróban nem árt még azt sem leszögeznünk, több Tóth Ferenc nevű festőt ismerünk. Az egyikük Tiszaújvárosban él és dolgozik, 51 éves. A másik, Budapesten él és tudjuk róla, nem az a művész, aki a festővé válás legegyszerűbb módját választotta. A Főiskola elvégzése után közel húsz évig nem gyakorolta hivatásszerűen a festészetet. Most 63 éves, az ő kiállítását látjuk.

 Kétségeink eloszlatása érdekében leghelyesebb, ha egyenesen hozzá fordulunk. Miért adta ezt a címet a képeinek és egyben a kiállításnak is, van-e ennek köze a környezetszennyezéshez? A kérdés második felére a művész egyértelmű nem-mel válaszolt, az elsőre viszont meglepő magyarázatot adott. A kifejezés nem jelent mást – mondta, mint hogy átrendeztem a teret. A környezetszennyezés negatív tartalmú szó. A térmérgezés: valami változik, de ha az eddigi nyugalmat megtartja, akkor még hasznos is lehet. Ezt itt egy képzeletbeli tér. A probléma pedig, amivel az összes kép foglalkozik – filozófiai. A tojásformát a festő – ravasz módon – egyszerre több helyzetbe illeszti be. Egy síkon belül több teret jelenít meg, ezt a képekre festett árnyékok is jelzik. A tojás – szerinte – a leghatásosabb forma a tér megjelenítéséhez. Nincs köze a reális világban fellelhető tojáshoz, fiktív teret hoz létre.

 A címadás, a tér és a filozófia foglalkoztatta a kiállítást megnyitó  Hemrik László művészeti írót is. Az, hogy miféle terekben is élünk, annak leírására a filozófia sokkal kevesebb energiát fordít, mint mondjuk az idő körülhatárolására – állapította meg. Az időben talán több fantáziát lát. Tóth Ferencz művészete valahol a kettő között áll, még ha a kiállítás címében szereplő mérgezés utótag, kétségtelen hordoz magában valamiféle tiszteletlen provokációt. A festő ebben a hightech univerzumban is, újra és újra két dimenzióban kívánja leképezni a teret. De Tóth Ferencz nemcsak a két tér, a valós és a festői tér között egyensúlyoz, hanem a művészet sokszorosan elvont és összetett terei kötött is.

Itt kibontásra került művészi problematikáját a képzőművészeti főiskola óta dédelgeti. Ősprobléma ez. Ab ovo. Mi történik egy bizonytalan státuszú vizuális objektum környékén a téralkotó síkokkal. A tojásformához, ehhez a speciális ellipszoidhoz képest lesz bonyolult, összezavart, s ha tetszik, megfoghatatlan a tér, a síktér. Ez a tökéletesen instabil forgástest, amely két, ugyanazon forgástengelyhez tartozó fél ellipszoid, az egyik lapos, vagy közel gömb, a másik hosszúkás, jellemzően két helyzetben látható: horizontálisan, avagy vertikálisan.

 Ez a kétirányú mozgatás felelős elsődlegesen, hogy átrendezze a kényes és törékeny szimmetriát, hogy átszervezze maga körül a teret. Központi szerepét az is aláhúzza, hogy minden más képi objektumnál plasztikusabb, sőt cizelláltabb, míg a felület többi részletére sokkal inkább jellemző a lírai árnyalt, egyáltalán a képi, színbéli, formai változékonyság. A rendkívül érzékeny, finom rajzolatú grafikák attól felettébb izgalmasak, hogy nem a belső univerzum téri dimenzióinak leírását tűzik ki célul – persze azt is – hanem kis méretűk ellenére, csak azért is, hatalmas ambícióval fogadják be a világ rezdüléseit.

 A tojás szimbólum-értékét, még egy gyerek is könnyen felismeri, legalább is ezen a kultúrkörön. Húsvét, tavasz és vele együtt a megújhodás, Jézus feltámadása. Ugyanakkor érdekes, a magas művészetben ennek az összefüggésnek kevés nyoma van. A tojás, a gömb és a körforma tökéletességét pimaszul kimozdító test. Így ironizál Tóth Ferencz az akadémizmus szabályrendszereivel. Ha belekapaszkodunk újra a címbe, így is „méregkever", ribilliót kelt, ahogy meleg nyarakon a tojásalapú fagylalt. És végül a téralkotó ellipszoid emberi formát is nyerhet, magunkat is viszont láthatjuk a képeken, amint építjük, és megbontjuk a körülöttünk lévő teret, kísérletet téve egy új téri minőség előállítására. A végeredmény: az élhető vagy élhetetlen tér.

A kiállítás május 15-ig, kedden, szerdán és csütörtökön látogatható, 10-től 18 óráig a Boltíves Galériában: Budapest, 1067 Podmaniczky u. 41.