Világok zenéje világzenében a VeszprémFesten
7 perc olvasás
Az idén második évtizedét kezdő VeszprémFest számtalan hagyományt teremtett a hazai, nyári, szabadtéri, kulturális fesztiválok történetében. Az egyik ezek közül, hogy a világzene nem hiányozhat a rendezvény mindig sokszínű programjából. Nincs ez másként ebben az évben sem.
Az idén második évtizedét kezdő VeszprémFest számtalan hagyományt teremtett a hazai, nyári, szabadtéri, kulturális fesztiválok történetében. Az egyik ezek közül, hogy a világzene nem hiányozhat a rendezvény mindig sokszínű programjából. Nincs ez másként ebben az évben sem.
A Nagyszínpad műsora rögtön a világzene műfajjal nyit július 15-én. A hagyományon belül azonban némiképp formabontóan. A világzenén belül két látszólag teljesen különböző világ találkozik egymással Fatoumata Diawara és Roberto Fonseca zenei randevúján. A Fatou néven ismert énekesnő Maliból, míg Fonseca az Atlanti-óceán másik partjáról, Kubából érkezik a veszprémi Szentháromság térre. Zenéjük által magukkal hozva azt a két kultúrát, amelyek csak kilométerben mérve fekszenek messze egymástól. A fiatal kora ellenére regényes életű Fatou Afrika fiatal generációjának sorsát énekli meg finom, érzékeny, elbűvölő hangján, melyhez társuló látványos színpadi produkciója maradandó élményt ígér. A kubai zongoravirtuóz Fonseca is saját közegének kultúráját jeleníti meg, sajátosan keverve a hagyományos, afrikai gyökerű kubai muzsikát, a jazzt és az utcai stílust.
2014. július 15. – Fatoumata Diawara & Roberto Fonseca
A mali énekes, Fatoumata Diawara és a kubai zongorista, Roberto Fonseca transzatlanti találkozója.
Az Atlanti-óceán egyik oldalán egy elismert jazzista, a hagyományos kubai és a mai utcai stílus képviselője, Roberto Fonseca. Legutóbbi, YO ("Én magam") című lemeze utazásra hív, a tradicionális kubai hangzásvilágon túl az afrikai zenei gyökerek felfedezését is kínálva hallgatóinak.
A másik oldalon Fatoumata Diawara, a Maliból származó énekesnő, generációjának legfigyelemreméltóbb hangja, aki zenéjében újrafogalmazza hazájának ritmus és hangzásvilágát, középpontban meleg hangú, nagyhatású előadásmódjával. Fatou című albuma a mai Afrika fiataljainak szenvedéséről szól, az emberi racionalitás szükségességét hangsúlyozva.
A két fiatal művész fellépésén izgalmas találkozásra számíthatunk, ahol is együtt mutatják be közös szenvedélyüket – zenéjüket – úgy, ahogy korábban még sosem hallhattuk.
Fatoumata Diawara
A mali énekes Fatou, eredeti nevén Fatoumata Diawara, 1982-ben született Afrikában. Gyerekként édesapja tánccsoportjában táncolt, ezt követően film- és színpadi szerepeket játszott, Mali és Párizs között váltogatva lakhelyét. A Royale de Lux francia színtársulattal számos szerepben mutathatta meg magát szerte a világon, turnézott Vietnamban, Mexikóban, Európa számos országában.
A turnék közötti szünetekben párizsi klubokban énekelt, így találkozott Cheikh Tidiane Seckkel, az ünnepelt mali zenésszel és producerrel, akivel aztán Maliba visszatérve kórus énekesként dolgozott két projektben is, köztük az amerikai jazz énekes Dee Dee Bridgwater Grammy-t nyerő Red Earth című lemezén – így indult Fatou énekesi karrierje.
Franciaországba visszatérve már csak szenvedélyének, a zenének élt. Írt egy albumra való szerzeményt, amelyeken ő játszott gitáron, ütős hangszereken és énekelte a dallamot is. Az anyagot hallva Oumou Sangaré kiadta debütáló albumát.
A lemezfelvételek között jutott ideje közreműködni a Damon Alban Africa Express, a Cheikh Lô és az AfroCubism projektekben, Herbie Hancock Grammy-díjas Imagine Project című albumán, továbbá dolgozott az Orchestra Poly‐Rythmo de Cotonou zenekarral is.
Fatou Kanou című EP-je 2011-ben jelent meg, majd ezt követte Fatou című teljes albuma, amelyet a kritika lelkesen fogadott.
A folytatásban Fatoumata Damon Alban Rocket Juice and the Moon című albumán és élő koncertjein játszott Alban mellett, valamint dolgozott Roberto Fonseca legújabb, YO és Bobby Womack The Bravest Man in the Universe című albumán.
Roberto Fonseca
Roberto Fonseca (1975-ben született Havannában, édesapja dobos, édesanyja énekes) generációjának egyik legkarizmatikusabb kubai zenésze nyolcéves volt, amikor zongorázni kezdett, tizennégy, amikor első darabját írta, és tizenöt, amikor a havannai nemzetközi Jazz Plaza Fesztiválon feltűnt játékával.
A Buena Vista Social Club® zenekarában ő tölthette be bálványa, a 2003-ban elhunyt Rubén González helyét a billentyűk előtt. Azóta a zenekar oszlopos tagja, nélküle nincs album, és sokáig turné sem volt. Zenélt már Omara Portuondóval és Herbie Hancockkal, ő volt az utolsó Ibrahim Ferrer-lemez producere.
2007-ben önálló karrierbe kezdett Zamazu című lemezének megjelenésével, 2013-ban pedig Grammy-díjra jelölték YO című albumát, mint a legjobb latin jazz albumot. A korábbi hat lemezéhez képest (Tiene que ver, No limit, Elengo, Zamazu, Akokan, Live in Marciac) a mostani hordozza az eddigi legmerészebb zenei anyagot, amelyben Fonseca új hangokat és új ízeket kever a tradicionális akusztikus hangzásvilágba: tiszteleg ugyan az afro-kubai gyökerek előtt, ugyanakkor megújítja a kubai zenei vonalat.
Változtatott eddigi öttagú jazz együttesén is, koncertjén az elektromos és az afrikai zene, a Hammond orgona, a kongák, a kora és a beszélő dobok egyesítésével szintetizálja az afro-kubai groove és griot hagyományokat. Amikor Roberto Fonseca játszik a zongorán, minden pórusából árad a zene, előfordul, hogy felpattan és a billentyűket ütős hangszerként használja, vagy megfog egy dobot és zenekarát mintegy comparsává, azaz kubai karneválozók csoportjává alakítja, a nézőket is eufórikus hangulatba sodorva.
A világzene mintegy keretbe foglalja a VeszrémFest külföldi előadóinak sorát: egy újabb „világ", a ma már legendának számító Youssou N'dour zárja ezt a sort július 19-én. Ki ne tudná, hogy a szenegáli zenész, elbeszélő, előadóművész közel húsz esztendeje a 7 Seconds-zel vált világhírűvé. Az viszont kevésbé köztudott, hogy hazája kultúrpolitikai életében vállalt szerepe nyomán egy három éves szünetet követően tér vissza igazi közegébe, a színpadra. Minden bizonnyal zenéjével ugyanolyan szuggesztíven hatva közönségére, mint ahogy ezt húsz éve mindig is tette.
2014. július 19. – Youssou Ndour et le Super Etoile de Dakar
Az 1959-ben született Youssou Ndour alapkőnek számít a szenegáli zenében és elbeszélő előadó-művészetben, s ez művészi személyiségének védjegyévé vált.
Tevékenységét tradicionális „griot" énekes-előadóként kezdte. Két év utcai színházi szereplés után Youssou karrierje 1972-ben indult be igazán, mindössze 13 évesen. Ekkor halt meg Papa Samba Diop, a dakari Star Band „Mba" néven ismert vezetője. Youssou az ő emlékének szentelve előadott egy dalt, amelyet ott, a helyszínen írt, a szenegáli Saint-Louis Stadion színpadán. A dal végén a közönség felállva, vastapsban tört ki.
1981-ben, elhagyva a dakari Etoiles együttest, Youssou megalakította az iránymutató Super Etoile zenekart. 1984-ben mutatkozott be Párizsban az Africa Fête-n, a mali származású Mamadou Konté szervezte afrikai kulturális fesztiválon.
Peter Gabriellel találkozva 1984-ben, Youssou Ndour csatlakozott a "Band Aid for Ethiopiához"; 1988-ban pedig énekelt a Wembley-ben, amikor Nelson Mandela szabadult, majd fellépett Stinggel, Tracy Chapmannel és Bruce Springsteennel az Amnesty International támogatásáért.
1990-ben jelent meg egyik legcsodálatosabb albuma, a Set, rajta a Medina című dallal, egy tiszta, nosztalgikus és elégikus szerzeménnyel, benne a Közel-Keletet idéző trombitával.
1996-ban vált világhírűvé a 7 Seconds-nek köszönhetően, amelyet Neneh Cherry-vel duettben énekelt (1994-ben jelent meg a Wommat című albumon Bob Dylan Chimes of Freedomjával együtt). Ekkor rögzítette a nagyszerű Yandé Codou Sènével eredeti, szenegáli griot hagyományok szerinti stílusban a Voices of the Heart of Africát.
2003-ban felvette a murid vallást a spirituális iszlám szufik hagyományai szerint, s ennek tiszteletére kiadta az Egypt című albumot Kairóban. Két évvel később, 2005-ben iszlám toleranciát hirdető himnuszáért Grammy-díjat kapott: Shukran Bamba – egy forró köszönetnyilvánítás Amadou Bamba sejknek, a Murid Testvériség alapítójának: „Te tanítottál a megbocsájtásra és a könyörületre, s az erőszak és az arrogancia elutasítására."
Eddigi utolsó albuma, a Dakar-Kingston 2010-ben látott napvilágot, ezen a legendás jamaikai énekesnek, Bob Marley-nak tiszteleg, s a reggae-hez kapcsolódó zenei szálakat fűzi fel rajta. 2011-ben a Yale Egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta, Szenegálban pedig turisztikai miniszternek nevezték ki. 2013 augusztusában elnyerte a jelentős Polar Music-díjat.
3 év kihagyás után most újra visszatér a zenéhez, amely politikai szerepvállalása miatt az elmúlt években háttérbe szorult.
2014. július 15-20.
VeszprémFest
Lantai József
