www.nja.huwww.nja.hu A Nemzeti Jogvédő Alapítvány a politikai szabadságjogok érvényesüléséért vívott küzdelmének kiemelkedő sikereként nyugtázta, hogy az Alkotmánybíróság döntése miatt önmagában a hiányzó vagy késedelmes bejelentésre hivatkozva nem tiltható meg azoknak a békés rendezvényeknek a megtartása, amelyek a gyülekezésre okot adó esemény miatt nem jelenthetők be 3 nappal a tervezett rendezvény időpontja előtt.

 

www.nja.huwww.nja.hu A Nemzeti Jogvédő Alapítvány a politikai szabadságjogok érvényesüléséért vívott küzdelmének kiemelkedő sikereként nyugtázta, hogy az Alkotmánybíróság döntése miatt önmagában a hiányzó vagy késedelmes bejelentésre hivatkozva nem tiltható meg azoknak a békés rendezvényeknek a megtartása, amelyek a gyülekezésre okot adó esemény miatt nem jelenthetők be 3 nappal a tervezett rendezvény időpontja előtt.

 

 Május elején már az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium is – a saját és a rendőrség korábbi álláspontjával szakítva – úgy foglalt állást, hogy egy békés spontán tüntetés pusztán a bejelentetlenség hiánya miatt nem oszlatható fel.

Az Alkotmánybíróság 2008. május 27-én hozott 561/B/2002. AB sz. határozata megállapította, hogy a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (Gytv.) 14. § (1) bekezdésének „bejelentés nélkül, a 7. § a) és b) pontjában foglaltaktól eltérően

vagy" szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzétételének napjával megsemmisítette. Ennek következtében önmagában a hiányzó vagy késedelmes bejelentésre hivatkozva – egyéb feloszlatási ok hiányában – nem oszlathatók fel azok a békés rendezvények, amelyeket nem jelentettek be 3 nappal a tervezett rendezvény időpontja előtt.

Jogvédő szervezetünk, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány már évek óta küzdött azért, hogy a rendőrség változtasson a nemzetközi jogi normákkal ellentétes eddigi gyakorlatán, és ne oszlassa fel a békés jellegű, de előzetesen be nem jelentett tüntetéseket. Többször követeltük: gondoskodjanak a megfelelő rendőrségi gyakorlat meghonosításáról, továbbá az érintett jogszabályok módosításáról.

Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (magyarországi hatályba lépése: 1993.07.07.!, kihirdetve az 1993. évi XXXI. törvénnyel, továbbiakban Egyezmény) 11. cikkének az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga fényében történő helyes értelmezése alapján a belső jogi szabályok szerint bejelentésköteles tüntetés bejelentésének elmaradása még önmagában nem teszi feloszlathatóvá a tüntetést, ha a tüntetés a békés jellegét megtartja és egyéb feloszlatási ok nem merül fel. Ezt a jogértelmezést, bevezetve a jogi szaknyelvbe a „spontán tüntetés" kifejezést és fogalmát, először 2002. december 16-án terjesztette elő egy bírósági beadványban dr. Grespik László ügyvéd, aki a Nemzeti Jogvédő Alapítvány egyik szellemi atyja és kuratóriumi tagja. Ezzel a beadvánnyal megindult bírósági eljárás vezetett el végül az Emberi Jogok Európai Bírósága 2007. július 17-én a „Bukta és Társai v. Magyarország" ügyben hozott meghatározó jelentőségű ítéletéhez (továbbiakban (Bukta ítélet). Erre figyelemmel érdemes áttekinteni ezen jogtörténeti jelentőségű ítélet előzményeit:

2002. december 1-én a Kempinksi Hotel előtt kormányellenes spontán tüntetés zajlott, mert a román és a magyar miniszterelnök Erdély elcsatolását mint román nemzeti ünnepet együtt ünnepelte meg. A tüntetés okául szolgáló esemény előtt egy napon belül értesültek erről olyanok, akik ezzel az ünnepléssel nem értettek egyet, és ellene tiltakozni akartak. A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) feloszlatta a békés tüntetést az Erzsébet téren.

Ezért három tüntető képviseletében dr. Grespik László ügyvéd pert indított a Pesti Központi Kerületi Bíróságon (PKKB) a BRFK alperes ellen 2002. december 16-án az oszlatás jogellenességének megállapítása iránt. Ebben a keresetlevélben szerepel először a történelem során a „spontán tüntetés" kifejezés, mint új jogi szakkifejezés, ill. fogalom, amelyet immáron a közbeszéd is átvett. A PKKB elutasította a keresetet 2003. február 6-án, mondván, hogy ha egy tüntetés nincs előre bejelentve, akkor feloszlatandó. Hiába érvelt dr. Grespik László ügyvéd azzal már akkor, hogy ha a tüntetésre okot adó esemény és az arról való értesülés között nem telik el legalább 3 nap, akkor a tüntetés 3 nappal előre bejelenthetetlen, és ha később tartják meg a tüntetést, akkor már okafogyottá válik. Hiába érvelt azzal, hogy az akkor hatályos jogszabályok együttes helyes értelmezésével az a jogi következtetés vonható le, hogy ha egy tüntetés békés, vagy békés célú (együtt: békés jellegű), akkor a bejelentetlenség önmagában még nem ad okot a feloszlatásra.

A fellebbezés folytán a Fővárosi Bíróságra került perben továbbra is ezek voltak a jogi érvek, de a másodfokú bíróság is a PKKB álláspontjával értett egyet, ezért 2003. október 16-án elutasította a fellebbezést.

A fenti jogi érveket változatlanul fenntartó felülvizsgálati kérelem folytán a Legfelsőbb Bíróságra került eljárásban ez a bírói fórum sem osztotta a békés spontán tüntetés feloszlathatatlanságával kapcsolatos álláspontot, ezért 2004. február 24-én helyben hagyta a keresetet elutasító jogerős ítéletet.

Mivel az Alkotmánybíróság 55/2001 (XI.29.) AB sz. határozatában a Gytv. egyetlen rendelkezését sem semmisítette meg, annak nemzetközi szerződésbe ütközését nem állapította meg, ezért az Alkotmánybíróság jogi álláspontjával is szembehelyezkedett akkor a dr. Grespik László ügyvéd által képviselt jogi álláspont, illetve akkor még az Alkotmánybíróság nem is ismerte a „spontán tüntetés" (vagyis bejelentetlen, mert bejelenthetetlen 3 nappal előre, és békés véleménynyilvánításos gyülekezés) fogalmát, kísérő érvrendszerét.

A hazai jogi fórumok elutasításait követően dr. Grespik László a három tüntető képviseletében mindebbe bele nem nyugodva 2004. április 13-án Magyarország ellen indított eljárást a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt az Egyezmény 11. cikkében foglaltak megsértésére hivatkozással, jogi érveit itt is előterjesztette. A strasbourgi bíróság 2007. július 17-én hozta meg az azóta az Európa Tanács tagállamainak jogalkotására és jogalkalmazására kötelező, jogerőssé vált ítéletét („Bukta és Társai v. Magyarország", 25691/04.), amely helyt adva a jogi érvelésnek, kimondta, hogy „a Bíróság nézete szerint különleges körülmények között, amikor egy politikai eseményre egy tüntetés formájában megnyilvánuló azonnali reakció igazolható lehet, az ebből következő békés összejövetelt kizárólag a szükséges előzetes értesítés hiánya miatt, a résztvevők bármilyen törvénysértő magatartásának hiányában feloszlatni a békés gyülekezés szabadságának aránytalan korlátozásával ér fel." Továbbá: „A Bíróság úgy találja, hogy a kérelmezők békés gyülekezésének feloszlatását nem lehet egy demokratikus társadalomban a kívánt célok elérése érdekében szükségesnek tekinteni." Korábban egy Törökország elleni szintén strasbourgi ügyben (melyre kifejezetten visszahivatkozik az ítélet) azt állapította meg a Bíróság, hogy „ha az Egyezmény 11. Cikkelyében garantált gyülekezési szabadságot nem kívánjuk megfosztani minden tartalmától, fontos, hogy, ahol a tüntetők nem kezdenek erőszakos cselekedetekbe, ott a közhatalom bizonyos fokú toleranciát tanúsítson a békés összejövetelek iránt" (Oya Ataman v. Törökország, 74552/01. sz. 2006. december 5., 41-42. §.).

Ezek után, 2008. május 27-én született meg az 561/B/2002. AB határozat, amelyben az Alkotmánybíróság a Bukta ítélethez volt kénytelen igazítani a jogi álláspontját. (Az Alkotmánybíróság előtt nem alapítványunk és dr. Grespik László járt el, hanem mások, az ő beadványainak elbírálását a Bukta ítélet megszületése gyorsította föl.)

Megállapítható: dr. Grespik László kiemelkedő szakmai sikert ért el amit a sajtó és a jogászi szakma jelentős része máig elhallgat), hiszen három magyar bírósággal, köztük a Legfelsőbb Bírósággal, továbbá az Alkotmánybírósággal szemben tudta átvinni következetes, eredeti és helyesnek bizonyult jogi érvelését, mégpedig ráadásul úgy, hogy az Európa Tanács tagállamaira vonatkozóan jogalkotási és jogalkalmazási precedenst (gyakorlatilag jogszabályerejű normát) teremtett. Ez azt is eredményezheti, hogy ezek után az Országgyűlés is kénytelen lesz a kétharmados Gytv-t megfelelőn módosítani, átdolgozni, kiegészíteni, bevezetve a törvény szövegébe a „spontán tüntetés" fogalmat, ha meg akar felelni nemzetközi normáknak a hazai jogrendszer. Mindez egyúttal a Nemzeti Jogvédő Alapítvány sikere is, mivel a most kötelező erővel érvényesülő álláspontot következetesen képviselte. A Civil Jogász Bizottság – amelynek dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője is tagja volt – is ezt a véleményt osztotta a 2006 őszi rendőri jogsértésekről készült jelentésében szemben a kormány által létrehozott Gönczöl-bizottsággal.

A kifejtett és immáron az Alkotmánybíróság által is megerősített alapelvet a rendőrség azért nem alkalmazta eddig, mert korábbi téves álláspontja szerint a Magyar Köztársaságban azt közvetlenül alkalmazni nem kell, mivel a hazai jogszabályok ezzel ellentétes szabályokat tartalmaztak. Ezzel szemben többször rámutattunk: az Alkotmányt és a belső jogot úgy kell értelmezni, hogy a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályai valóban érvényesüljenek. Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, e szerint ezek az általánosan elismert szabályok külön (további) jogi aktus, transzformáció nélkül is a magyar jog részei.

A fentiekből egyenesen következik az, hogy az Egyezmény 11. Cikkének és az Alkotmánybíróság határozatnak megfelelő értelmezésével kell alkalmazni a gyülekezési jogra vonatkozó hazai jogszabályokat, ez tehát azt jelenti, hogy egy tüntetés bejelentésének elmaradása, a bejelentés elkésettsége, továbbá a bejelentett céltól, napirendtől, helyszíntől vagy útvonaltól való eltérés még önmagában nem teszi feloszlathatóvá a tüntetést, ha a tüntetés a békés jellegét megtartja, az ezzel ellentétes jogalkalmazás alkotmányellenes.

Felhívtuk a figyelmet arra is, hogy a Rendőrségi törvény 19. § (1) bekezdése szerint a rendőri intézkedés során annak jogszerűsége kétségbe vonható, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható. Mivel az Egyezmény 11. Cikke a spontán, de békés tüntetés feloszlatását nem teszi lehetővé, ezért erre hivatkozva felvethető az is, hogy a pusztán az ilyen jogalapon feloszlatás alá kerülő tüntetés résztvevői jogszerűen tagadhatják meg a rendőri intézkedésnek való engedelmességet. Amennyiben emiatt velük szemben passzív engedetlenség miatt szabálysértési eljárás indul, akkor nekik azzal lehet védekezniük, hogy egyrészt nem volt jogszerű a rendőri intézkedés, másrészt jogszerűen tagadták meg az engedelmességet a nemzetközi egyezménybe és már az AB határozatba is foglalt előírást megsértő rendőri intézkedéssel szemben.

Megállapítottuk már szintén korábban – a dr. Grespik László által végigvitt eljárás és jogi érvelés ismeretében -, hogy alkotmányellenes az, hogy a rendőrségre olyan rendelkezést tartalmaz a nemzetközi joggal ellentétesen a Gytv., hogy a be nem jelentett tüntetéseket mérlegelés nélkül fel kell oszlatnia (még ha békés jellegű, akkor is). Ezt ugyanígy kimondja a mostani AB határozat, megsemmisítve a Gytv. vonatkozó szövegrészét.

Ennek megfelelően a rendőrségi gyakorlat helyes irányba történő megváltoztatása mellett tehát a szükséges jogszabály-módosításoknak mielőbb meg kell születniük az AB határozat miatt. Mindez nem áll ellentétben az Alkotmánybíróság mostani határozatában írtakkal, miszerint: „Alkotmányossági szempontból nem feltétlenül szükséges, hogy a törvényhozó kifejezetten ismerje el a spontán és gyors gyűlések szabadságát, mert azokra törvényi tilalom, illetve speciális korlátozás hiányában lehetőség van, ezért a gyülekezési szabadság érvényesüléséhez szükséges törvényi garanciák nem hiányoznak."

Emlékeztetünk arra, hogy súlyos jogalkotási hiányosság, hogy a rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról szóló 15/1990. (V. 14.) BM rendelet 4. § (5) bekezdése ma is úgy szól, hogy a közrendvédelmi szerv – figyelemmel a Gytv. 8. §-ára – tájékozódik, hogy a bejelentett rendezvény tervezett ideje és helye nem veszélyezteti-e súlyosan népképviseleti szerv, vagy bíróság zavartalan működését, illetőleg nem jár-e a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével. Az utóbbi szempont Gytv. 2004. május 1-jétől hatályos módosítása óta már nem lehet tiltási ok csupán az, ha a közlekedés más útvonalon nem oldható meg, ennek ellenére a jogszabály az eltelt négy évben nem változott. Ezt az alkotmánysértő helyzetet a haladéktalanul meg kell szüntetni.

Fontos rögzíteni, hogy az emberi jogok, ezen belül a politikai szabadságjogok érvényesülésének biztosítása és ennek keretében a mostani jogelismerés nem az állam kegyúri adománya, hanem az emberek nemzetközi egyezmények és hazai jogszabályok által garantált jogainak gyakorlásához nélkülözhetetlen állami kötelezettségnek megfelelő, magától értetődő, de jelen esetben jogvédők által „kikényszerített" lépés. Tehát természetjogi alapon jár az embereknek a véleménynyilvánítási és gyülekezési ikerjog.

A folytatás most már az kell legyen, hogy a kormány saját maga helyezi hatályon kívül gyülekezési jogot önkényesen korlátozó, tüntetőkkel szemben rendszeresen mintegy „jogi gumibot"-ként alkalmazott, tavaly márciusban életbe léptetett „passzív engedetlenség"-et büntető szabálysértést. A „passzív engedetlenségi" norma alkotmányellenességének megállapítását a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kérte több mint egy éve az Alkotmánybíróságtól, de abban eddig még döntés nem született. Szükséges továbbá az összes eddigi, spontán és békés, de mégis feloszlatott tüntetéseken eljárás alá vontakkal szembeni eljárások megszüntetése is, illetve a megbírságoltakat mentesíteni kell a jogkövetkezmények alól szerintünk.

A mostani döntés új megvilágításba helyezi a 2006 őszi tüntetések megítélését is, mivel akkor a spontán, és kezdetekben békés tüntetéseket a rendőrség mérlegelés nélkül oszlatta fel, és ez a tömeges brutalitással járó rendőri fellépés eredményezte azokat a véres eseményeket, amelyek során több száz ember sérült meg és került rendőrségi fogdákba. Emiatt is a 2006. októberi rendőri jogsértések nagyszámú áldozatainak mielőbbi és mindeddig elmaradt erkölcsi és anyagi jóvátétele is elengedhetetlen lépés. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány által működtetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvédei által képviselt négy károsult már nyert első fokon kártérítési perekben rendőri szervekkel szemben, azonban a benyújtott kárigények peren kívül egyezséggel történő rendezése elől a felelős szervek eddig elzárkóztak.

Szerintünk a hatalmi arroganciában szenvedő kormányzati hozzáállásnak meg kell ezek után változnia, és a társadalmi konfliktusok tüntetésekben kicsúcsosodó megnyilvánulásait az államhatalom nem verheti le karhatalmi erővel, mivel – felidézve az Emberi Jogok Európai Bíróság alaptételét- „a közhatalom bizonyos fokú toleranciát kell hogy tanúsítson a békés összejövetelek iránt". „Egy demokratikus társadalom nem választhatja a tiltakozás elnémításának, szükségtelen és aránytalan korlátozásának útját: a politikai szabadságjogok korlátozása nem csak azokat sújtja, akik élni kívánnának jogaikkal, hanem a társadalom egészét, így azokat is, akikre hivatkozással az állam a jogkorlátozás eszközéhez nyúl." – ezt a megállapítást pedig az Alkotmánybíróság tette 4/2007. (II. 13.) AB határozatában. E helyett inkább elmozdulás kell történjen a tüntetők józan érveinek meghallgatása és az álláspontok közelítése irányába, a társadalmi viták, nyilvános véleménynyilvánítások agressziómentesítése felé. Mindazonáltal szükséges a tüntetések és a tüntetők vonatkozásában egy minőségi ugrás megvalósítása, mert immáron nyilvánvaló, hogy csak a jogszerű (békés jellegű) tüntetéseket védi a magyar és nemzetközi jog. Az utcai erőszak nem kívánatos és nem helyeselhető egyik oldalról sem, az pedig jogellenes, ha az államhatalom megbízott provokatőrökkel törekszik megszüntetni a jogszerű tüntetések békés jellegét, ürügyet teremtve azok feloszlatására.

Az itt írt jogelméleti és joggyakorlati felvetések megvalósítása érdekében a Nemzeti Jogvédő Alapítvány a jogalkotók és jogalkalmazók rendelkezésére áll ismereteivel és tapasztalataival, az alapvető szabadságjogok kiteljesítése érdekében.

Végül, de nem utolsósorban: a vélemény-nyilvánítási szabadság és gyülekezési joggal kapcsolatos jogi szabályozás és gyakorlat megfelelő egyensúlyt kell teremtsen az állampolgárok szabadságjogai, az emberek szabad mozgáshoz való és egyéb jogai és az állam által mindenkor érvényesítendő közérdek között.

2008. június 2., Nemzeti Jogvédő Alapítvány (www.nja.hu)