Egyedülálló Magyar Szépművészeti Bemutató Pekingben

2011. Június 14-én 33 magyar művész 303 alkotását bemutató, reprezentatív kiállítás nyílik a pekingi Szépművészeti Múzeumban, erről adott tájékoztatást június 6-án Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár, Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és Tóth Norbert, a Forrás Galéria igazgatója.

Szőcs Géza, utalva a néhány évvel korábban, ugyancsak Kínában megrendezett kortárs magyar kiállítás-kezdeményezésre, most azt messze meghaladó, reprezentatív magyar bemutatkozásról szólt a tájékoztatón.

Az új kiállítás kezdeményezője a kínai fél volt, a Forrás Galéria kapta a meghívást a pekingi Szépművészeti Múzeum részéről. A meghívás ügyében a galéria megkereste a magyar államtitkárt, s a kivételes, megtisztelő gesztusnak számító kínai meghívást követően, Szőcs Géza márciusi pekingi látogatása során jött létre a megállapodás a Kínai Szépművészeti Múzeum, a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Forrás Galéria között a Magyar Művészet címmel nyíló kiállításról, amely a Kínai Népköztársaság Kulturális Minisztériuma és a Magyar Köztársaság Nemzeti Erőforrás Minisztériuma közötti kulturális csereprogram keretében valósul meg. A kiállító magyar művészek listájának összeállítása a bemutató megvalósításában közreműködő Forrás Galéria kompetenciája volt.

A galéria a megvalósításban együttműködött a Magyar Művészeti Akadémiával és a Székelyudvarhelyért Alapítvánnyal.

Az államtitkár utalt rá, szívesen vinnénk akár ezer magyar művésztől is alkotást, de most erre, ennyire adott a lehetőség. A pekingi kiállítást követően, paritás szerint, 2012. augusztus 8. és szeptember 9. között a budapesti Szépművészeti Múzeum fogadja a Kína művészetét bemutató tárlatot Magyarországon. Természetesen, érdeklődéssel várja a szakma és a szélesebb közönség is, hogy cserébe mit hoznak a kínaiak egy év múlva Budapestre, mit láthatunk a Hősök terén tőlük a viszonzott kiállításon…

A kiállítás kurátora Tóth Norbert, a Forrás Galéria igazgatója elmondta, a kortárs művészet változásai egyre inkább Kelet-Ázsia felé mutatnak, ezért kerestek azon a vidéken reprezentatív kiállítási felületet, több éves tárgyalások során jó viszony alakult ki a kínai kulturális tárával, ill. a kínai Szépművészeti Múzeummal, egyben a kínai kortárs művészeti akadémiával is. Így történt, hogy hatalmas lehetőséget kaptak; a galériát felkérték, hogy nyolc csarnokban 2.600 négyzetméteren rendezzék meg a nyugati világ mindenkori legnagyobb kiállítását Kelet-Ázsiában.

Rendkívüli alkalom volt ez, ugyanerre az időre esett Magyarországon a kormányváltás. Ezt követően keresték meg az államtitkárt támogatásért a galéria forrásait és kompetenciáit meghaladó kiállítás ügyében. Ezt követően került sor a pekingi megállapodásra.

A kiállítás a két ország kulturális tárcája között jön létre, amelynek operatív lebonyolítását szerződés szabályozza.

A szerződés a kínai Szépművészeti Múzeum és a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Forrás galéria kereteit, lehetőségeit szabja meg. A kiállítás költségvetését nagyobb részben üzleti finanszírozás, kisebb részét állami szerepvállalás fedezi. Erre azért is szükség van, mert a kiállítás olyan kompetenciákat érint, melyek csak az államhoz tartoznak; kulturális csereprogramot ugyanis csak a kulturális tárca, ill. a magyar állam végezhet.

Az állami szerepvállalás anyagi forrása a kétoldali kapcsolatok fejlesztésére rendelt kormányhatározat, amely két héttel ezelőtt jelent meg a Magyar Közlönyben. A finanszírozás jellege utófinanszírozás, tehát a munka sikeres elvégzése után aktuális.

Baán László főigazgató rámutatott, eddig a nyugati féltekéről, ebben a múzeumban, ilyen alapterületű, nagyságú kiállítás még nem jött létre. Ezen a helyen döntően nagy kortárs kínai művészeket mutatnak be egyhetes, nyolc-tíz napos kiállításokon. Ebben az óriási országban még egy hétre bekerülni is óriási dolog, ezért nagyon nagy fontosságú a mi közel egyhónapos kiállításunk itt. Tehát alapterületében és időintervallumában is nagyon nagy szabású kiállításunk lesz. Azt a megbecsültséget és érdeklődést jelzi, amely Magyarország iránt megnyilvánul.

A két miniszterelnök három hét múlva találkozik, a gazdasági kapcsolatok nagyon fontosak számunkra, s érdemes visszaemlékeznünk a Nixon idején zajló pingpong diplomáciára… Nálunk a kulturális kapcsolatok képezhetnek egy olyan fontos kapcsolati rendszert, amelynek ez a kiállítás egy mérföldköve. Nyilvánvaló, hogy ez nem önmagában álló dolog, nagyon sok kínai tanult itt annak idején, a szocializmus évtizedeiben, akik ma már vezető pozíciókat foglalnak el, s a magyar kultúrának barátai. Közismert, hogy Petőfi benne van a kínai tananyagban…

Van egy olyan nagyon pozitív kép ebben a világbirodalomban rólunk, amit vétek volna nem kihasználni.

Ebben az összefüggésben kell értékelni ezt a fantasztikus gesztust, amelyet országunk művészete számára nyitottak. Más országok óriási összegeket fizetnek a Kínában való megjelenés lehetőségéért. Más távolkeleti országokban, Japánban, Szingapúrban, Koreában az ottani múzeumok fizetnek azért bérleti díjat, hogy valamely kiállításuk Kínába mehessen. Kínában éppen fordított a helyzet, amellett, hogy mindenki oda törekszik, a kínai múzeumok egyetlen fillért sem áldoznak arra, hogy bárki oda jöjjön. Legyen megtiszteltetés, hogy odajöhet.

Külföldi ország ilyen nagyságrendű helyet ebben a nemzeti intézményben, múzeumban még nem kapott.

Nagyon fontos számunkra is, de a kínai partner számára is a viszonosság, nálunk is lesz kiállítás jövő nyáron, augusztus és szeptember között. A kínaiak számára a paritás nagy fontossággal bír, őnáluk is egy hónapig, nálunk is egy hónapig lesz nyitva a kiállítás. A magyar Szépművészeti Múzeum Igazgatója a közeljövőben fog tárgyalni ennek részleteiről a kínai féllel, reprezentatív kínai kortárs művészeti kiállítást fognak cserébe Magyarországra küldeni. A hazai közönség számára is korszakos tárlat lesz ez. A kínai és a magyar kultúra közös gyökereire, ami a hagyományokat táplálja, a látásmódban, amiben valamilyen módon a keleti hagyományokhoz való kapcsolódás jelen van, ezt szerettük volna a magyar kiállításban felmutatni és az mindenképpen reveláció lesz a kortárs művészet tekintetében Kínában, hogy ezt a hagyományt a magyar kortársi anyagban tetten tudják majd érni.

Ki lesz a célközönség Pekingben? A kivételesen hosszú, egyhónapos időtartam alatt a szokásosnál nagyobb, szélesebb-színesebb közönséget lehet elérni. A társadalmi-kulturális-politikai elit figyelme minden bizonnyal felé fordul. Számunkra fontos; hogy ne csak az egyszerű járókelőket célozzuk meg, erre az előkészületek megtörténtek.

A Forrás Galéria vezetése is feltette ezt a kérdést, s a helyszínen kapott válasz; Kínában azt gondolják rólunk, hogy mi olyan különleges kultúrával rendelkező ország vagyunk, amely Keletet és Nyugatot egyesíti magában, úgymond kulturális hidat tud építeni a két ország és a két kultúra között, amire nem csak nekünk van szükségünk, de Kínának is. Itt olyan területet találhat, amely által ki tud áramlani Európában.

A kiállítás megnyitóján 300, a kínai kulturális-politikai elithez tartozó személyiség lesz jelen, nagyon nagy reprezentációja lesz a megnyitónak, amelyet a kínai kulturális miniszter és Szőcs Géza államtitkár nyit majd meg. A megnyitó ünnepségről 30 kiemelkedő állami- és nemzetközi médiatársaság fog tudósítani.

Az államtitkár a sanghaji magyar kiállítás okán tapasztalati mérlegként állapította meg; kínai viszonylatban a tömegességi megközelítés teljesen hasznavehetetlen. Pl. a város környékéről beutaztatott vidéki tömegek néhány perces megjelenése a pavilonban nem jelent semmiféle értékelhető adatot. A magyar kiállítás nem tudta őket megérinteni, megszólítani semmiféle érzelmi, intellektuális, vagy politikai szinten. Nem lehetett számukra semmiféle üzenetet közvetíteni. Az új magyar kiállítás üzenete olyan csomagot jelenthet viszont, amelyre a kínai tudatvilágot régi gyakorlat szerint alakító kaszt rezonálni képes, azt fel tudja fogni és képes értelmezni, s közvetíteni az egész „mennyei birodalom" felé.

A pekingi kiállítás marketingjének elemei:

nyitó sajtótájékoztató,

ünnepélyes megnyitó,

kínai művészettörténészek feldolgozzák a kiállítást és publikálják az eredményt, (ez a szakmai mozzanat nem általános Kelet-Ázsiában)

Neves kínai kulturális tanácsadó segíti a megvalósítást, s vele, valamint egy, az üzleti szférában érdekelt kínai-magyar vegyes-vállalattal együtt a magyar fél marketing irodát működtet Pekigben.

Kínai, magyar és angol nyelvű weboldal, óriásplakátok szólnak majd a kiállításról.

A nyugati kiállítók 1-1,2 millió eurót szoktak fizetni egy ilyen kiállításért, hogy odamehessenek, ami most a kulturális csereprogram keretében Magyarország számára most ingyenes.

A paritásról még; a fogadók nem szóltak bele, hogy milyen műveket viszünk ki, de ők sem szeretnék, ha mi beleszólnánk, hogy ők mit hoznak ide…

A magyar válogatást a generációs sokrétűség, frissen végzett művészek és életművekkel jelentkezők szerepeltetése, ill. a Kárpát-medencei össz-magyarságban való gondolkodás jellemezte.

Szőcs Géza kifejezte reményét, hogy ez a kiállítás olyan kaput nyit meg, melyen keresztül majd további hasonló események megrendezése is lehetségessé válik, olyan tartalmakkal, amelyek a most felállított keretekbe nem fértek be, pl. a kortárs iparművészet remekei.

A kiállító művészek:

Bátorfi Andrea, Elekes Gyula, Fehér László, Ferencz S. Apor, Geréb Krisztina, Gyulai Líviusz, Győrfi Sándor, Hauser Beáta, Incze Mózes, Jakobovits Miklós, Jankovics Marcell, Kelemen Károly, Kopacz Mária, Kós Károly Egyesülés, Kő Pál, Kubinyi Anna, Kuti Dénes, Lajta Gábor, Lustig Valentin, Makovecz Imre, Mara Kinga,Orosz István, Papageorgiu Andrea, Párkányi Raab Péter, Péterfy László, Raffay Dávid, Rádóczy Gyarmathy Gábor, Rényi Krisztina, Sánta Csaba, Somogyi Győző, Sulyok Gabriella, Szabó Ákos, Tóth-Kovács József

A pekingi magyar kiállítás látogatói a kiállított műveket bemutató, kitűnő kivitelű, 340 oldalas, háromnyelvű (kínai, magyar, angol) katalógussal is gazdagodhatnak.

Harmat Lajos