2024.április.26. péntek.

EUROASTRA – az Internet Magazin

Független válaszkeresők és oknyomozók írásai

Egyházüldözés a Kádár-rendszer alatt

6 perc olvasás
 <span class="inline inline-left"><a href="/node/39636"><img class="image image-thumbnail" src="/files/images/kep_163.thumbnail.jpg" border="0" width="99" height="100" /></a></span> <p>A Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Református Egyház konferenciát rendez Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban címmel a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán 2010. május 6-án és 7-én. A Magyar Kurír csütörtök és péntek délelőtt volt jelen a rendezvényen. </p><p> 

 kep 163.thumbnail

A Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Református Egyház konferenciát rendez Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban címmel a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán 2010. május 6-án és 7-én. A Magyar Kurír csütörtök és péntek délelőtt volt jelen a rendezvényen.

 

 kep 163.thumbnail

A Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Református Egyház konferenciát rendez Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban címmel a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán 2010. május 6-án és 7-én. A Magyar Kurír csütörtök és péntek délelőtt volt jelen a rendezvényen.

 

Az alábbiakban a csütörtök délelőtt összefoglalóját olvashatják.

Erdő Péter bíboros köszöntőjében kiemelte: az egyházüldözés kutatásakor nem vezetheti az egyházat a bosszúállás szelleme, és a krisztusi küldetést kell szem előtt tartania. Rámutatott ugyanakkor: a kommunista diktatúra alatt mindenkinek nehéz volt ellátnia a feladatát.

Szabó István dunamelléki református püspök rámutatott: ma sokan kétségbe vonják az evidenciákat, ezért hangsúlyozni kell, hogy ugyanolyan evidencia, hogy volt egyházüldözés a kommunizmus alatt, mint hogy kétszer kettő az négy. Kifejtette: a megbékélés még mindig nem következett be, az üldözés szellemi természetű is volt, és ez a szellemi tartalom még nem párolgott el, ott érezni idegrendszerünkben és viszonyainkban. Kiemelte, hogy nem csak a tetteseket és az áldozatokat, hanem leginkább a mártírokat is be kell mutatni.

Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője figyelmeztetett: lehet, hogy nem az ügynökkérdés és az egyházüldözés a legfontosabb téma ma az egyházaknak, de ha hitelesek akarnak lenni, szükség van a feltárásra, a szembenézésre.

Szabó Csaba, a Magyar Országos Levéltár (MOL) főigazgató-helyettese a huszadik század második felének közép- és kelet-európai egyházüldözéséről beszélt. Emlékeztetett: II. János Pál idején felállították a Vatikánban az Új Vértanúk Levéltárát, ahol 12 ezer mai mártírról őriznek anyagokat. Előadása elején arra hívta fel a figyelmet, hogy véget kell vetni az ügynök-központú történetkutatásnak, és nagyobb hangsúlyt kell helyezni a tartótisztekre és azokra, akik a jelentéseket olvasták.

Szabó Csaba rámutatott: az egyházüldözés nem huszadik századi találmány. A kommunista diktatúra intézményesítette ezt, és jóval kreatívabb volt módszereiben a korábbi egyházüldözőknél. A kutató szerint a kemény diktatúra alatt könnyebb volt az ellenállás, mivel tiszta volt a képlet. A pedofil papokkal való példálózást, mint lejárató eszközt már a nácik is alkalmazták, ahogy a kommunista diktatúra is, de Boccaccio Dekameronjában is feltűnnek, a módszer nem mai.

Kifejtette: a „békemozgalmi hisztéria" keretében létrehívott békepapi mozgalommal az alsópapságot szerették volna elszakítani a felsőklérustól, de a hatvanas évektől megfordult a trend, és inkább a felsőpapságot igyekeztek megnyerni a hatalomnak, az alsópapság ellenében. Az előadó szerint ehhez hozzájárult a Vatikán akkori keleti politikája is. 

A délelőtt folyamán a továbbiakban Harmath Károly szabadkai ferences teológia tanár a II. világháború utáni jugoszláv „néphatalom"-nak az egyházakhoz való viszonyulásáról, Bohán Béla beregszászi jezsuita plébános pedig a kárpátaljai egyházüldözésről tartott előadást.

Az alábbiakban a pénteki nap összefoglalóját olvashatják.

Kósa László egyetemi tanár (ELTE BTK) a budapesti református ifjúsági csoportok hatvanas évekbeli bomlasztásáról beszélt. Kiss Réka, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa a református egyház 1956 utáni megtorlásáról és az utolsó református egyházi perről (1967) szóló előadásában kifejtette, hogy a kommunista hatalom úgy gondolkodott, hogy ha a protestánsokkal kiegyezik, akkor fel tudja őket használni a „klerikális reakció" legfőbb melegágya, a katolikus egyház ellen.

Bögre Zsuzsanna tanszékvezető (PPKE BTK) a besenyőteleki egyházüldözésről beszélt „mikrotörténeti megközelítésben". Besenyőtelek egy nemesi, majd kulákfalu volt, ahol szinte mindenki katolikus volt. Az előadó arról beszélt, hogyan igyekeztek ellehetetleníteni a hittantanítást, hogyan próbálták megtörni a falut a kommunisták, eleinte kevés sikerrel.

Mezey András könyvtáros (SZTE) az egyházkorlátozás nem-állambiztonsági színtereiről és eszközeiről tartott előadást Csongrád megyére koncentrálva. Mint mondta, a szülőkkel megpróbálták elhitetni, hogy nem jó a kettős nevelés, tehát hogy otthon vallásosan nevelik, az iskolában meg szocialista módon a gyermeket, mert skizofrén lehet belőle, igazodjanak inkább az iskolához. A gyerek hittanra való beíratásáról „lépcsőzetes módszerrel" próbálták lebeszélni a szülőket: először a tanár, majd az igazgató, végül a tanács egy tagja igyekezett meggyőzni a keményfejűeket. A hittanár a hittanórán túl nem tartózkodhatott az iskolában. Volt, hogy a hittanár civilben pingpongozott más tanárokkal az iskolában, és amikor „rajtaütöttek", kitessékelték az épületből, majd jelentették az esetet. Az 1964-es vatikáni megállapodás után viszont sokan úgy gondolták mind a hívek, mind a pártfunkcionáriusok közül, hogy ezek szerint lehet hagyni működni az egyházakat, hiszen felső szinten is kibékülés történt. A pártvezetőség azonban ezt „jobboldali opportunizmusnak" minősítette. A II. Vatikáni Zsinatot is úgy értékelték, mint amiben pozitív, hogy ezentúl kevésbé lesz tekintélyelvű az egyház, de a „közösségi egyház" koncepciójában viszont már potenciális veszélyt láttak, hiszen az vonzó volt, és könnyítette az evangelizácóit.

Fejérdy András (MTA Történettudományi Intézet) a Pápai Magyar Intézet körüli állambiztonsági játszmákról, Bánkuty Gábor tanársegéd (PTE BTK) a szerzetesrendeken kipróbált államvédelmi módszerváltásról értekezett.

Szabó Csaba történész így összegezte a konferencia tanulságait: ha az egyházat bomlasztják, a társadalmat bomlasztják. Hozzátette: a rendszerváltás után senki nem számolt el a titkosszolgálatok vagyonával, a T- és K-lakásokkal, a technikai felszereléssel. Pedig a kommunista párt iszonyatos pénzt ölt a társadalom szétverésébe.

Ezután a konferencia résztvevőit Balog Zoltán országgyűlési képviselő, a Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke fogadta az alapítvány székházában, ahol egykor az Állami Egyházügyi Hivatal működött, hogy megtekinthessék az épületet. Délután négykor pedig a jezsuiták Horánszky utcai házában nyitották meg a témáról szóló kiállítást.

A konferencia előadásait kötet formájában megjelentetik. A konferencia programját itt tekintheti meg.

Magyar Kurír

EZ IS ÉRDEKELHETI

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1973-2023 WebshopCompany Ltd. Uk Copyright © All rights reserved. Powered by WebshopCompany Ltd.